„Szmrecsányi Lajos életében fölismerhetjük azt, amit ma,
húsvét negyedik vasárnapján, Jó Pásztor vasárnapján különösen is ünneplünk, a hivatást. Nem csupán egy feladatot, hanem Isten ajándékát”
– kezdte ünnepi beszédét Kakuk Ferenc kápolnai plébános.
XIV. Leó pápa hivatások világnapjára megfogalmazott üzenetét idézte, mely szerint Jézus magával ragad, és megmutatja, hogy az élet valóban szép lehet, hogyha őt követjük. Ehhez azonban meg kell állnunk, csendet kell teremtenünk és meg kell tanulnunk figyelni az ő hangjára. Szmrecsányi érsek meghallotta Isten hívását, igent mondott rá és hűségesen végigjárta azt az utat, amelyet Isten kijelölt számára.
„Ma, amikor rá emlékezünk, egyben kérdés is megszólal bennünk.
Vajon mi meghalljuk-e ezt a hívást? Engedjük-e, hogy Isten bennünk is munkálkodjon? Merjük-e rábízni magunkat? Mert a hivatás nemcsak a papoké és a szerzeteseké, hanem mindannyiunké.
Kérjük a Jó Pásztort, adjon Egyházának ma is olyan pásztorokat, mint amilyen Szmrecsányi Lajos volt, hűségeseket, szolgálatkészeket, Krisztushoz tartozókat, és kérjük azt is, hogy bennünk is érlelje meg a hivatás ajándékát, hogy életünk bármilyen úton járjunk is, az ő szeretetének a jele legyen a világban.” – zárta köszöntőjét a plébános.
Urbán Márta, az Egri Főegyházmegyei Levéltár munkatársa mutatta be az egykori egri érsek életét. Szmrecsányi Lajos 1851. április 26-án született Felsődarócon. A keresztségben a Lajos György Félix Márk nevet kapta. Szülei Szmrecsányi Ödön és Berzeviczy Mária voltak. Az elemi iskoláit Debrecenben és Eperjesen végezte, majd 7. osztályos korában Egerbe került, ettől kezdve egész élete a városhoz kötődött. 1873. augusztus 28-án szentelte pappá Lévay Sándor. Kápolnán volt az első szolgálati helye, itt szerezte a hívekkel való első tapasztalatait, amelyek segítették szociális érzékenysége mélyülését. 1912. augusztus 20-tól lett egri érsek, és mivel ebben az időszakban nemcsak Rómához kellett tartozni, hanem az uralkodóhoz is, így 1912. szeptember 21-én tette le a hűségesküt Ferenc József apostoli királynak.
Az egri érsekek (korábban püspökök) komoly politikai szerepet játszottak hosszú évszázadokon keresztül. Szmrecsányi érsek a közjogi és a törvénykezési bizottságban dolgozott. Számos egyházgazgatási reformot vezetett be, új plébániákat létesített, hozzájárult a hitélet fellendítéséhez. 1929-ben megalapította a kisszemináriumot a papok létszámának növelése érdekében. Érseksége alatt az első világháború, járványok, a nagy gazdasági világválság közepette is 40 templom épült az egyházmegyében, valamint 54 kápolnát és 61 iskolakápolnát is építettek.
Számos szerzetesközösséget telepített le, valamint ő szervezte meg az egyházközségi képviselő-testületek rendszerét, amely az egyházközségek vagyonkezelését is irányítja, ellenőrzi; ennek felügyeletére egy hat fős egyházmegyei számvevőséget szervezett. Részt vett továbbá az egyházmegyei zsinatok szervezésében.
Eger városának adományozta az érsekkertet – ennek emlékére nevezték át azt 2018-ban Szmrecsányi Lajos érsekkerté. Nagyon sokat tett az 1925-ös Eger környéki földrengés helyreállítási munkálataiért. Kívülről felújíttatta a bazilikát, de a Líceum épületének a megújítása és a Deák Ferenc utcai sportcentrum építése is az ő nevéhez kötődik. Átengedte a hőforrásokat Eger városának. Szociális intézkedései között fontos kiemelni, hogy
az érseki uradalomban korát megelőző újításokat vezetett be: intézményesített formában bevezette a családi munkabért, valamint kiházasítási, születési és temetkezési segélyt is adott az uradalmában dolgozó embereknek. 1916-ban bölcsődét létesített az Egri Dohánygyárban.
A jubileum alkalmából Ternyák Csaba egri érsek egy Szmrecsányi Lajost ábrázoló festményt adományozott az Egri Lajosvárosi Plébániának, ahol a templom építése ugyancsak Szmrecsányi Lajos érsekhez fűződik. A festményt a plébánia közösségi nagytermében helyezik el, mely ezentúl Szmrecsányi érsek nevét viseli. A festményt Koós Ede plébános vette át.
100 évvel ezelőtt, 1926-ban emléktáblát helyeztek el a kápolnai plébánia oldalfalán Szmrecsányi érsek tiszteletére. A megemlékezés az emléktábla megkoszorúzásával, majd kötetlen beszélgetéssel, agapéval zárult.
Szöveg: Pap Ildikó
Fotó: Szent István Televízió/Vozáry Róbert
Forrás: Egri főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria




