Erdő Péter a nemzeti tanévnyitón: Iskoláink hivatása az együttműködés a fiatalok érdekében!

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi köszöntőjét, az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk:

Igen Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Szerzetesnővérek! Tisztelt Igazgató Úr, a Tantestület Tisztelt Tagjai, az iskola Munkatársai, kedves Diákok és Szülők! Szeretettel köszöntöm azokat is, akik távolról kapcsolódnak be ünneplésünkbe.

1. Tanévet kezdünk Magyarországon 2018-ban, a Szent Erzsébet Katolikus Iskolában. Ebből a rövid felsorolásból semmi sem magától értetődő.

A Római Birodalomban, amelytől kultúránkat javarészt örököltük, már magát a latin betűs írást is, a városokban fejlett oktatási rendszer működött, a tanítók magánvállalkozásként végezték feladatukat, de volt ahol közpénzből támogatták az oktatást. Csakhogy a népvándorlás során, először a határvidékeken, itt a Pannónián, később a Nyugat-Római Birodalom összeomlásakor Itáliában, Galliában is megroppant az oktatás hagyományos rendszere. A betűvetést és a legfontosabb alapismereteket az uralkodók udvarában, főleg pedig a kolostorokban és a püspöki iskolákban lehetett megtanulni. Maga az Egyház iskolákat létesített nem csak a püspökségek mellett, hanem a plébániákon is. Zsinatok kötelezték a papokat a fiatalok oktatására. Ennek azonban kevés foganatja volt egészen addig, amíg Nagy Károly császár 802-ben el nem rendelte [Capitula examinationis generalis c.12.], hogy mindenki küldje fiát betűvetést tanulni. A császár nagyra becsülte az oktatást, hiszen ő maga ugyan megtanult olvasni, de írni már nem tudott. Maga az Egyház pedig kötelességévé tette a papoknak, hogy a falvakban iskolát tartsanak fenn, fogadják a hívek gyermekeit és oktassák őket nagy szeretettel [Theodulphus aurelianensis, Capitula I, c.20.]. Ezek a plébániai iskolák Nyugaton meghatározták az oktatás egész rendszerét. Évszázadokon át maguk az államok is az Egyház feladatának tekintették ezt a tevékenységet. Nem az Egyház kereste magának mindezt, hiszen a népvándorlás korában, kivált faluhelyen, nagyon nehéz is volt megfelelni az ilyen elvárásoknak.

2. Ne feledjük: Magyarországon még Szent László is tiltotta, hogy egy falu elhagyja helyét és máshová költözzön, közben szétszedje a templomát és magával vigye. Nehéz dolog volt a tanulás és sok áldozatot is követelt, nem is mindig volt foganatja az előírásoknak. 1279-ben Fülöp pápai legátus a budai zsinaton meg kellett, hogy tiltsa az egyházi embereknek, hogy róka- vagy hiúzprémes kacagányt viseljenek, ugyanígy az arany és ezüst pitykék viselését a felső ruházatukon, akik pedig a hivatali gyűrű kivételével más gyűrűt viseltek, azt főpásztoruknak el kellett koboznia tőlük [Budai zsinat 1279., 2-4. kánon]. Az írás-olvasás mestersége viszont, úgy tűnik, hagyott még maga után némi kívánnivalót. El kellett rendelni, hogy a plébánosoknak legyen olyan kézikönyvük, amelyben a keresztelés, az utolsó kenet és más szertartások szövegei megtalálhatók, és legyen olyan könyvük is, amelyből a zsolozsmát lehet imádkozni [Uo. 42. kánon]. Ha belegondolunk az akkori viszonyokba, mai szóval azt mondhatnánk: innen volt szép nyerni.

3. És valóban a középkor végére városi iskolák alakultak, erősödött az oktatási itt, Esztergomban is, különösen a káptalani iskolában. Erre következett aztán a török uralom, amelynek az lett az eredménye, hogy 1683-ban, amikor Sobieski János lengyel király felszabadította a várost, a török szabad elvonulást kapott. Mintegy 11000 ember távozott innen és csak 200-300-an maradtak, ők pedig többnyire keleti keresztények voltak, örmények, grúzok, szerbek. Az újonnan betelepülő lakosság azután, elég lassan jutott el odáig, hogy iskolákat hozzon létre. Ebben az időben volt igazán nagy szerepe a szerzeteseknek, akik a városokban iskolákat létesítettek. A II. Világháború után megtörtént az iskolák államosítása. Esztergom azonban megőrizhetett egy katolikus iskolát. A ferencesek tovább működhettek. 1990 után született újjá az egyházi oktatás, nemzetközi tapasztalatokkal megerősödve, korszerű módon. Így indíthatták újra a Szatmári Irgalmas Nővérek is ezt az iskolát, amely ma az óvodától az érettségiig színvonalas képzést nyújt a fiataloknak. Az utóbbi évek során kiderült az is, hogy a világi és az egyházi iskolák nem ellenfelei, de még csak nem is versenytársai egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Az a hivatásuk, hogy együttműködjenek a fiatalok érdekében.

Hogy ezt a munkát ma az állam és a társadalom is elismeri, ez fontos biztatás mindannyiunk számára.

Egyházi iskolában vagyunk: tanév elején a Szentlélek Úristen segítségét kérjük. Ő ad világosságot és erőt a munkához, a tanuláshoz és a jó szellemű közösségek építéséhez.

Köszönöm Miniszter Úrnak, hogy jelenlétével megtisztelte ünnepségünket. Minden magyar diáknak és tanárnak sikeres és áldott tanévet kívánok!

* * *

A kormány az oktatás tárgyi feltételeit folyamatosan javítja, az idei tanévben 190 milliárd forinttal többet költ erre a célra. Az oktatás tartalmát azonban a pedagógusok határozzák meg – mondta beszédében az emberi erőforrások minisztere Esztergomban.

„Nemzetünk ismételt felemelkedését várjuk a Nemzeti Alaptantervtől. A legkiválóbbak készítették elő a szakmai javaslatokat. Mi észrevételeinkkel, javaslatainkkal, elvárásainkkal, önök erkölcsi támogatással járultak hozzá, így mindnyájan alkotótársak vagyunk” – közölte Kásler Miklós.

A miniszter kijelentette, a kormány célja, hogy az egész magyar nemzet érdekeit képviselje, fennmaradását biztosítsa, a nép jólétét emelje, szellemi felvirágzásának körülményeit biztosítsa.

„Szellemi energiáink szabad kifejtésének lehetősége biztosított, de minősége nem a kormánytól, hanem gyarapodó családjainktól, elhivatott pedagógusainktól és reményteljes ifjúságunktól függ” – fogalmazott Kásler Miklós. A miniszter emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedek útkeresése után 2010-től kiteljesedett politikai önállóságunk, 2014-től gazdasági emelkedésünk. Nemzeti szuverenitásunk tőlünk várja hagyományaink, kultúránk arányos gyakorlását, továbbfejlődésének és virágzásának biztosítását – mondta.

„Rajtatok múlik, hogy a napjainkban ismét emelkedő nemzet újra betöltse hagyományos küldetését, a Kárpát-medence népeinek békés együttélését és fejlődését” – fogalmazott Kásler Miklós.

A IX. Nemzeti Tanévnyitó végeztével Erdő Péter bíboros megáldotta az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium új ebédlőjét. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője az MTI-nek nyilatkozva úgy fogalmazott, az intézményben folyó oktató-nevelő munka elismerése, hogy az intézmény helyet adhatott a IX. Nemzeti Tanévnyitónak.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskola fenntartója a Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek rendje. Jelenleg 1150 gyerek nevelkedik, tanul az intézményben az óvodától az érettségiig, csaknem száz pedagógus segítségével.

A rend – amelynek fő tevékenységi területe a betegápolás, a szegénygondozás és a tanítás – az 1920-as években vásárolta meg az iskola telkét, az intézményt pedig 1930-ban adták át.

Az 1948-as államosításkor a nővéreknek el kellett hagyniuk az iskolát és a zárdát. A rendszerváltás után a rend újraszerveződött, és visszatért Esztergomba.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; MTI

Fotó: Mudrák Attila; Láng István/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír