Evangéliumi radikalitást sugárzott – Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Budapesten

A tudományos emlékkonferencián Mózessy Gergely, a székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója, levéltáros elnökölt. Az Egyetemi templomban Spányi Antal megyéspüspök Koronkai Zoltán jezsuita szerzetessel, Száraz László spirituálissal, Ugrits Tamás pasztorális helynökkel együtt mutatott be szentmisét.

Az emlékülésen elsőként Tusor Péter történész, filológus tartott előadást, melyben azt a kérdést vizsgálta, hogy a római Német–Magyar Kollégium milyen szerepet játszott a magyar egyház életében; a „római irány” mit jelentett a 19. század végén, a 20. század elején a magyar növendékek számára.

„Róma és a Collegium Germanicum et Hungaricum a magyar művelődéstörténetben gyakorlatilag egy és ugyanaz… Mindenhol és mindenben kitapintható és igazolható a római minta, és korántsem pusztán vallási, pontosabban konfesszionális dimenziókban” – idézte egy korábbi előadását Tusor Péter. A 19. században azonban a kollégium átalakult. 1844 és 1915 között mindösszesen 161 klerikust küldtek a Magyar Királyság területéről Rómába. Az 1870–80-as években a német tiltó törvények miatt a németek száma szinte a nullára csökkent. E két évtized folyamán Habsburg-alattvaló növendékek dominálták az intézményt. Sorukban ott találjuk a 1875–1882 között Rómában tanuló Prohászka Ottokárt is. „Ő pontosan olyan meghatározó alakja lett a modernkori magyar katolicizmusnak, mint Pázmány Péter bíboros a kora újkorinak” – fogalmazott a történész, aki arról is beszélt, hogy Prohászkának és társainak hatása a korabeli egyházi vádakkal ellentétben korántsem „modernista” volt, hanem a modern magyarországi katolicizmus megteremtésében játszottak fontos szerepet a 19. század végén, a 20. század elején.

Vajda Tamás levéltárvezető korabeli sajtóanyagok alapján mutatta be, milyen szoros volt a kapcsolat Prohászka és a Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Köre, illetve Szent Imre Kollégium szellemisége között. Hangsúlyozta a püspök hatását az egyetemi ifjúság szociális érzékenységére. Bemutatta, hogy Prohászka Ottokár hogyan vélekedett a szocializmusról, és a főpásztor iránymutatása alapján milyen gyakorlati lépéseket tettek a keresztényszocializmus megvalósításáért.

A fővárosi Szent Imre Kör 1903. augusztus 2-án, két tagja, Huszár Károly és Haller István irányításával hazánkban elsőként, osztrák és német példákat követve, keresztényszocialista munkásegyesületek alakítását határozták el. A budapesti Szent Imre Kör Lakatos Géza által vezetett szociális szakosztálya a keresztényszocialista munkásegyesületek megalapítását eredményező mozgalom irányítója lett, 1904-re már 10 városban működött ilyen keresztény szakszervezet. 1905-ben pedig Giesswein Sándor elnökletével megalakult a Keresztény Szocialista Egyesületek Országos Szövetsége. A keresztény munkásszerveződés a szociáldemokráciával élesen szemben állt, mert azt ateistának, egyházellenesnek és hazafiatlannak tartotta – mutatott rá az előadó.

A konferencián Koronkai Zoltán SJ előadásában korabeli röplapok és szemináriumi dolgozatok alapján kimutatta a párhuzamokat Prohászka Ottokár és Kerkai Jenő SJ gondolkodása között, ami később visszatükröződött az agrárifjúságot tömörítő KALOT mozgalom programjában.

„Radikális társadalomkritikát fogalmazott meg Prohászka Ottokár az akkori liberális kapitalizmussal szemben. Tulajdonképpen egy rendszerváltást sürgetett, amely arra vonatkozott, hogy a társadalmi viszonyokat is az evangélium, a keresztény társadalmi tanítás alapján kell átalakítani, és valahogy megrendszabályozni a nagytőkét” – vázolta Prohászka gondolkodását az előadó és hangsúlyozta, hogy ez a felvetés a KALOT vezérkönyvében is megjelent. Ez a program a parasztság felemelkedését szolgálta, horizontba hozva a földosztás kérdését, a demokratikus átalakulást, ami az egész társadalmat érintő változásra szóló felhívás volt.

Koronkai Zoltán SJ az emlékmisében mondott homíliájában Prohászka Ottokár püspök nagyhatású életművét méltatta. „Az esztergomi szeminárium spirituálisa, Prohászka Ottokár egy egészen új hangot, egy új katolikus öntudatot jelenített meg. Egy olyan hangot, amely egyszerre mélységet, evangéliumi radikalitást sugárzott, ugyanakkor korszerű volt.”

A szónok buzdított: Magyarország apostola és tanítója példája inspiráljon bennünket, hogy Jézusra figyeljünk. Az ő vonzásában élhetünk, és ez indít majd minket, hogy az őbelé vetett hitet megvalljuk, és mai nyelven, mai módszerekkel hirdessük azt a katolikus hitet, amely nem áll meg a templom küszöbén, hanem életeket formál át, közösséget teremt, és végső soron az egész világot Krisztus szíve szerint akarja átalakítani.

A szentmise után az Egyetemi templomból – ahol Prohászka Ottokár utolsó beszédét mondta – az ünneplő közösség Spányi Antal püspök vezetésével a szeminárium udvarára vonult. A papnövendékekkel és a hívekkel együtt imádkoztak Prohászka boldoggá avatásáért, kérték a püspök közbenjárását a magyar egyházért, papi hivatásokért. Majd a tisztelet jeleként koszorúkat helyeztek el a Prohászka emlékére készült bronzszobornál.

A bővebb beszámoló képgalériával ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír