A Gróf Széchenyi Család Alapítvány a legnagyobb magyar születésének 230. évfordulója alkalmából emlékévet hirdetett 2021-re. A Krisztinavárosi Plébánia örömmel csatlakozott a programsorozathoz, mivel 1836. február 4-én a főváros I. kerületében álló Havas Boldogasszony-templomban esküdött egymásnak örök hűséget a számos területen maradandót alkotó politikus és Seilern Crescence osztrák származású grófnő.
A 185. évfordulón ünnepelt szertartás kezdetén Tampu-Ababei József plébános köszöntötte az egybegyűlteket és az online közvetítés révén bekapcsolódókat. Elmondta, szeretnék, ha ez a mostani ünnep, amely Széchenyi István házasságkötésének évfordulójához kötődik, hagyományteremtő lenne. „Amikor megköszönjük a Jóistennek az ő személyét, azokat az értékeket, amelyeket nemcsak képviselt, hanem közvetített is a magyar társadalom számára, egyben azt is megköszönjük, hogy azóta is sokan vannak, akik hozzá hasonlóan szeretnének sokat tenni az országért, a magyar népért, mindazokért, akik iránt felelősséget éreznek” – hangsúlyozta a lelkipásztor.
A mai napon van 185 éve, hogy ebben a templomban, ennél az oltárnál Széchenyi István házasságot kötött Seilern Crescence-szal – kezdte szentbeszédét Mohos Gábor, hozzátéve, hogy ez egyben a hónap első csütörtöke is, amikor hagyományosan papi, szerzetesi hivatásokért is imádkozunk. Homíliájában a püspök arra mutatott rá, hogy a házas, valamint a papi és szerzetesi hivatás sokkal jobban összekapcsolódik, mint elsőre gondolnánk.
Jézus tizenkét apostolt küld el, hatalmat ad nekik, olvassuk az evangéliumban. Nem olyan hatalmat azonban, amellyel általában a földön valaki rendelkezik, hogy befolyása, magas pozíciója van, vagy sok pénze; sőt Jézus kifejezetten kéri az apostoloktól, ne vigyenek magukkal olyan anyagi eszközöket, amelyekkel úgy vélik, célt érhetnek. Jézus azt kéri tőlük, legyen nekik elég az a lelki hatalom, amit ő ad. A lelki hatalom arra, hogy Isten jóságát és szeretetét továbbadják mindazoknak, akik erre nyitottak.
Amikor Széchenyi Istvánra emlékezünk, egy olyan embert látunk magunk előtt, akinek a természetében, emberi adottságaiban benne rejlett sok minden, és aki – számtalan más emberrel ellentétben – ezeket a lehetőségeket ki is bontakoztatta.
A püspök szerint minden jóra való törekvés végső soron Isten kegyelméből fakad. Széchenyi egyszerűen csak a szíve késztetésének érezhette azt, mi a helyes, mit lenne jó tenni. A szíve nyitott volt ezekre a belső sugalmakra és ebből tettek fakadtak, méghozzá az egész magyar társadalmat átformáló, mind a mai napig ható, látható gyümölcsök – mondta Mohos Gábor.
Amikor a Lánchídra vagy a Magyar Tudományos Akadémiára tekintünk, Széchenyi kell, hogy eszünkbe jusson, és a Nemzeti Színházat is az ő nevéhez köthetjük – sorolta a teljesség igénye nélkül Széchenyi műveit a szónok. – Hihetetlen az a hatás, amit a tudományos, a kulturális, vagy éppen a gazdasági életre, akár a közlekedés fejlődésére gyakorolt. Ez azért lehetséges, mert
ott volt benne a vágy, hogy szépet, többet, jobbat adjon; azt az egész közösséget, az egész nemzetet, amelynek ő a tagja, jobb irányba segítse, a fejlődés, a növekedés irányába
– világított rá a püspök. – S az volt a legnagyobb fájdalma, tragédiája, amikor azt látta, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő azt ideálisan elképzelte: a földi élet, a társadalmak, az emberiség korlátai nem engedik azt a fajta szárnyalást, amit ő a szívében, lelkében megélt. Ezek a magasröptű vágyak végső soron ihletettségükben mind Istentől valók voltak.
A szentbeszéd a házasságkötés apropóján Széchenyi magánéleti dimenziójára is rávilágított, arra, mennyire számít, hogy kik vesznek körül egy-egy nagy formátumú személyiséget. Seilern Crescence férjnél volt, amikor Széchenyi beleszeretett, s noha az ő szívét is megérintette Széchenyi, megőrizte a férje, gróf Zichy Károly iránti tiszteletet és a házastársi hűséget. Azután köthettek házasságot, miután Cresence megözvegyült.
Seilern Crescence nem azért tartotta meg ezeket a kereteket, mert előírás volt – sokan abban az időben sem tartották ezeket be –, hanem a szívéből fakadó tisztesség vezette erre, ragaszkodott a házasságkötéskor kimondott szavához.
Valószínűleg neki is nagyon nagy szerepe van abban, hogy Széchenyi olyan emberré vált, hogy a legnagyobb magyarnak nevezhették, ráadásul nem más, mint az egyik politikai ellenfele. Nincs is annál nagyobb dicséret, amit egy politikai ellenfél megfogalmaz – hangsúlyozta Mohos Gábor.
Mindazt a magasabb rendű erkölcsi értéket, ami Széchenyit és feleségét vonzotta, Jézus hozta el számunkra, és az Egyházára, kiemelten is a szentséget kiszolgáltató papokra bízta – fűzte hozzá a püspök. A szentségek jelentőségéről szólva arról is beszélt, hogy a keresztség Isten országa polgáraivá tesz minket, és ez az állampolgárság többet ér minden földi állampolgárságnál.
Mohos Gábor szentbeszéde végén kérte, adjunk hálát Istennek, hogy vannak olyan emberek, mint Széchenyi István, még ha nem is sok. „Az ő nagyságához fogható ember sajnos nincs sok, de vannak olyanok mindig és minden korban, akik nagy dolgokat tesznek az egész közösségért, a társadalomért.” A püspök arra is hívott, hogy adjunk hálát az Egyházért és a papokért, akiknek a felszentelt keze által a szentségek csodálatos, természetfölötti áldásában részesedhetünk. Kérte:
Imádkozzunk magyar hazánkért, hogy legyenek ma is olyan emberek, akik valóban előmozdítják a társadalom ügyét és a közösség érdekét a személyes érdekeik elé helyezik, és imádkozzunk azért, hogy legyenek papi és szerzetesi hivatások!
A szertartás végén Széchenyi Tímea, a családi alapítvány elnöke is köszöntötte az jelenlévőket és azokat, akik online követték az eseményt. A Széchenyi család múltjára utalva arról beszélt, egyre erősebb a hite, hogy ezt az utat folytatniuk kell. És ezt meg is teszik, fűzte hozzá.
Az emlékmisén koncelebrált Szederkényi Károly gazdagréti plébános, esperes is; jelen volt V. Naszályi Márta kerületi polgármester. A Széchenyi család tagjain és a meghívottakon kívül a veszélyhelyzet miatt más nem lehetett jelen, az eseményt az Apostol TV Facebook-oldalán közvetítette.
A szentmise visszanézhető ITT.
A Széchenyi-év további programjairól a Gróf Széchenyi Család Alapítvány honlapján tájékozódhatnak.
Fotó: Merényi Zita
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria