Felföldi László a Szent Lőrinc-idősotthon jubileumán: Meg kell tanulni szívből örülni és hálát adni

A jubileumi programok szentmisével kezdődtek, amelyet Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be az intézmény udvarán.

Németh Orsolya intézményvezető ünnepi köszöntőjében elmondta: a mindennapokban az otthon lakói egymásban kölcsönösen keresve és megtalálva Jézust, a reményt, a hitet és a szeretet, szép korukat új élményekkel, meglévő bölcsességüket gazdagítva élhetnek.

Az otthonban élők közösségében, mint ahogy egy nagy családban, olykor jelen van az elcsendesülés, a bánat és a testi-lelki fájdalom is. Ezekben

a nehéz órákban azonban a gondozottak nincsenek egyedül, a gondoskodó figyelem és a közös imádság lelki táplálékként szolgál, felemel és segít továbblépni

– hangsúlyozta az intézményvezető.

Felföldi László püspök szentbeszédében az időskor tartalmas megélésére bátorította az otthon lakóit. Arra buzdította az időseket, hogy a gondok és bajok ellenére találják meg életükben a mindennapok szép pillanatait, melyekért a nap végén hálát adhatnak a Teremtőnek.

Ugyanolyan fontos és értékes szép öregnek lenni, mint szép fiatalnak.

Ha ezt nem tudjuk a szívünkben megélni, akkor beleragadunk az örök fiatalság nyomorúságába, azt gondolván, hogy az élet csak a fiatalságról szól – figyelmeztetett a pécsi megyéspüspök.

A főpásztor személyesen szólította meg a gondozottak között a legrégebben, immár 29 éve az otthonban élő, és ma is aktív Hargitai Ilonát, akinek „az élete példa, gazdagság és erő, hálaadással és reménységgel” – fogalmazott Felföldi László.

Az a reményünk, hogy a mindennapokban értelmet kap az életünk. Nem kívülről kapjuk; mindenki magának tudja megadni.

Ha az idősek búskomorságban élnek, akkor a fiatalok nem fognak tudni álmodni az életről, a jövőről.

Az időseknek nem álmodniuk kell, hanem a múlt valóságáról beszélve tanúságot tenni hitről, életről.

Időskorban az életben maradás feltétele a hálaadás.

Amit elrontottunk, azért bocsánatot kell kérni Istentől, de nem szabad leragadni a sérelmekben.

Hagyni kell begyógyulni a sebeket, és hálát kell adni Istennek, köszönetet mondani családtagjainknak, vagy épp a mellettünk ülőnek azért, ami a mindennapokban körülvesz minket – emelte ki beszédében a püspök.

Az otthonban élők olykor nyomorúságként élik meg sorsukat – mutatott rá a főpásztor. – Sokan vannak azonban, akik ide, ebbe az otthonba vágynak.

„Önöknek sikerült bekerülniük ide. Hálát kell adni Istennek azért, hogy biztonságban élhetnek, hogy éjjel-nappal szerető kezekben vannak, és a családjuknak nem kell aggódnia önökért” – fordult az idős lakókhoz Felföldi László püspök.

Arra bátorította a jelenlevőket: minden egyes nap keressék meg, hogy a nap végén miért adhatnak hálát. Nem létezik olyan nap, melyben ne lenne legalább egy szép pillanat, a napsütés, a frissítő eső, egy találkozás vagy egy beszélgetés.

„Meg kell tanulni őszintén, szívből örülni és hálát adni ezekért, hogy elmondhassák, minden nyomorúság és betegség ellenére szép öregkort élhetnek meg.”

A megyéspüspök külön megköszönte a családtagoknak, főként a gondozottak unokáinak, hogy eljöttek, „hogy együtt emeljék szívüket az Isten elé és találkozzanak ebben a szeretetben”.

A főpásztor azt kérte a fiataloktól, hogy amíg van rá lehetőségük, beszéljenek a múltról az idősekkel, kérdezzék őket a hitükről és a reményükről, mert ez lesz majd az ő életüknek is a reménye és biztonsága.

Az ünneplés az otthon lakóinak kórusa, majd Stubendek Katalin és Götz Attila, a Pécsi Nemzeti Színház színművészeinek előadásával folytatódott.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír