Az egyházmegye legidősebb, 89 éves áldozópapját vasmisés Szent Liturgiáján a helyi közösségen kívül Demecserből, Porcsalmáról érkezett hívek is köszöntötték, jelen voltak olyanok is, akiket esketett vagy keresztelt.
Jubileumán Sándor atya mellett szolgáltak az oltár körül gyermekei, Szabó Gábor demecseri esperes-parókus, Szabó István atya, börtöncursillós lelkipásztori munkatárs és fogadott gyermeke, Gorcsa György tokaji parókus, továbbá egykori szolgálati helyeinek jelenlegi szolgálattevői, Szemán András porcsalmai és pátyodi lelkipásztor, Kabály János nyírgyulai parókus, valamint a házigazda Monostory Marcell orosi parókus.
Szocska Ábel püspök a jubileumi szertartás végzéséhez Sándor atya rendelkezésére bocsátotta püspöki kézi keresztjét.
Ünnepi beszédét a főpásztor Szabó Sándor atya egyik írására hivatkozva három fogalom köré építette: megértés, tisztelet és elismerés. „Minden egyes papi sors különleges, és nagyon nehéz megérteni, mint ahogyan minden egyes emberi sors is különleges… A papi hivatásban összeszövődik az egyéni élet a szolgálattal” – mondta Szocska Ábel, aki életrajzi mozzanatokat emelt ki ebből a hosszú életből és szolgálatból – amikor Szabó Sándor elveszítette édesanyját, átélte a világháborút, az ötvenhatos eseményeket, vagy amikor olyan parókiára kellett beköltöznie, ahol még áram sem volt. Templomot, parókiát, idősek otthonát épített – nem pályázatokból, hanem a család, a hívek és saját példaadó munkájával.
Betegségét, családtagjainak betegségét, a szeretett feleség elvesztését említve csupán érintette beszédében mindazt a sok nehézséget és fájdalmat, amit Sándor atya átélt, s amelyek ellenére derűs, jó kedélyű maradt. „Az életedhez az erőt a Jóistentől kaptad, s mindenkit körbeölelsz szereteteddel” – fogalmazott a megyéspüspök.
A tisztelet jeleként fogalmazta meg: Sanyi bácsi igazi papi példakép, aki soha nem panaszkodott, s aki mindig helytállt a szolgálatban feleségével, Mici nénivel együtt. A püspök több múltbéli üzenetet olvasott fel, amelyek az ünnepelt egykori szolgálata, munkássága során fogalmazódtak meg, s amelyek mára másképp, de újra érvényesek Sanyi bácsi életére.
Szolgálatának elismeréseként a hierarcha püspöki áldását adta át oklevelében, s emellett átnyújtotta a vasmisés lelkipásztornak a díszes papi mellkeresztet is. A köszöntések és jókívánságok, valamint a vasmisés áldás után szeretetvendégségen folytatódott a jubileumi ünnepség.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria






