Lelke tovább zenélt – Eltemették Déri András egyházzenészt Budapesten

Déri Andrást a családja mellett a pasaréti plébánia közössége, valamint a pasaréti ferencesek és az ottani kolostorhoz kötődő szerzetesek is gyászolják. Évtizedeken át volt a pasaréti Szent Antal Kórus karnagya, a helyi egyházi zenei élet meghatározó egyénisége, sokak barátja és példaképe.

Zeneszerzői, karmesteri, művészeti vezetői és közösségszervezői szolgálatáért a helyi plébániai képviselő-testület tavaly a Szent Antal-díjjal tüntette ki.

Déri András nemcsak az egyházi zenei életben volt ismert. 1980-ban orgona, majd 1985-ben karmester szakon diplomázott. 1985-ben Bécsben tanult tovább ösztöndíjjal az ottani zeneakadémián, majd 1993-ban angol zenekarok vendége volt egy tanulmányúton a British Council ösztöndíjával.

1985-től a Magyar Állami Operaház tagja és a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarnagya, később a Budapesti Weiner Leó Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Kamaraopera karmestere lett, majd 1997-ben visszatért az Operaházba; 2002-től a balettegyüttes karmestere volt.

2005 és 2010 között a Bécsi Állami Operaház állandó vendégkarmestereként is tevékenykedett. A Sinfonietta Hungarica alapító karnagya. 2013-tól a Magyar Állami Operaház vendégkarmestereként vezényelt balettelőadásokat.

Déri András gyászmiséjén Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát búcsúzott az elhunyttól.

„Élő hittel jöttünk az Úr oltárához, hogy Krisztus Urunk szenvedésének, halálának és föltámadásának ünneplésével az Isten irgalmas szeretetébe ajánljuk András testvérünket, akivel közösségünk nem szűnik meg a halálán túl sem. Ez a hit erősítsen minket, akik András testvérünket hozzátartozóként, munkatársként, tanítványaiként és barátaiként magunkénak mondhattuk.

Közös imádságunkkal köszönjük meg az Úrnak, hogy életében a miénk volt ő, és ajánljuk őt Isten irgalmas szeretetébe” – kezdte a beszédét Várszegi Asztrik OSB, majd rövid csend után az elhunytra emlékező szavait Rainer Maria Rilke Őszi nap című versének néhány sorával vezette be: „Uram, elég. Nagy volt a nyár s meleg. / Nyugtasd el árnyékodat a napórán / s az őszi rónán száguldjon szeled. / Tedd teljessé végső gyümölcseit: / érlelje még pár déli nap sugára, / teljességet adj: nehéz borába / a végső édességet kényszerítsd.” (Farkasfalvy Dénes fordítása)

A bencés szerzetes, főapát így folytatta személyes hangvételű beszédét: „A költővel mi is elmondhatjuk: Uram, nagy volt a nyár s meleg.

András testvérünk és barátunk halálába Isten a teljességet, a végső édességet is belekényszerítette. 

Az élet közepéből lépett ki. Számomra ezt igazolja nyári levele, amelyet felolvasok, hogy ez előttetek is világos legyen, és hogy lássátok, milyen is volt a barátságunk:

Drága Asztrik!

A napokban egy tudósítás részeként remek fotót láttam Rólad. Ez eszembe juttatta, hogy még mindig csak ott tartunk, hogy én készülök Hozzád, ezért érdeklődöm: mikor lehetne ezt a szándékot realizálni?

Orbán Gyurinál is jártam nemrég, neki is lennének kérdései a kottáival kapcsolatban. Nálunk három nagy újság van: 1. Bori babát vár, 2. Zsófi summa cum laude védte meg doktori disszertációját., 3. Tóni eljegyezte szíve választottját, szeptemberre tervezik az esküvőt. Hirtelen most ennyi.

Szeretettel gondolok Rád:

András

Kedves Testvéreim! Nem tegnap találkoztunk Andrással. Mindent Szederkényi Károly plébános atyának, pontosabban Szederkényi Karcsi bencés diákunknak köszönhetünk mi, bencések. Ők unokatestvérek voltak, így András már egyetemistaként ellátogatott Pannonhalmára.

Barátságunk logikus következménye volt, hogy figyelemmel kísérhettem a művészi pályáját, diplomaszerzését, majd eskethettem őket Zsófival, keresztelhettem gyermekeit és adhattam rájuk később jubileumi áldást.

Amikor egészsége megtört, láttam és átéreztem szenvedését is. Azt is, miként viseli azt szelídségével, megadással.

A húr bár megpattant, lelke tovább zenélt és alkotott.

Csúcsélményem vele, amikor 1996. március 21-én a pannonhalmi bazilika szentélyében Orbán György Pannonhalmi miséjét vezényelte. A millennium évében zenei tanácsadóm volt, ő ismertetett meg Orbán Györggyel, aki két misével is megajándékozta Pannonhalmát.

Andrást orgonistaként és karnagyként megszerették ferences testvéreink is. Ez önálló és csodálatos fejezet az ő és egész családja életében. Szinte mindvégig velük és a pasaréti hívekért dolgozott.”

Várszegi Asztrik beszédének végén a szeretett baráttól búcsúzva így fogalmazott: „Testvéreim, tudatosítsuk! Mi is gyászolunk, de nem úgy, mint akiknek nincs reményük. Testvéreim,

reményünk az, hogy Isten, mivel szerette, azért megteremtette Andrást. Meghívta a keresztségre, az örök életre.

Kérlek Benneteket, vigasztalódjatok és vigasztaljátok egymást ezzel az örömteli tanítással: Krisztusban mindenki életre kel, és akkor ismét együtt lehetünk.”

Déri Andrást a gyászoló közösség a szentmise után végső nyughelyére kísérte a gazdagréti Szent Angyalok-templom temetőjébe. 

*

2024 karácsonyán életútinterjút készítettünk Déri Andrással, ami az Új Ember 2024. december 22–29-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg. 

Fotó: Gieszer Richárd/Pasaréti Ferencesek

Körössy László/Magyar Kurír