Martos Levente Balázs püspökkel ünnepelték a Kis Szent Teréz-búcsút Keszthelyen

Az ünnepi esemény kezdetén Dublecz Károly, az egyházközség világi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy „e templom a kármelita lelkiség egyik fontos zarándokközpontja, ahová sokan érkeznek az ország különböző részeiről”. Mint mondta, „sokakhoz közel áll Kis Szent Teréz, aki azt vallotta: a kis dolgok által is el lehet érni a nagyszerűséget. Büszkék vagyunk arra, hogy e templom az ő védőszárnyai alá került, és bármikor jöhetünk hozzá imára vagy egy-egy kéréssel”.

A szentmise elején Schall Tamás atya búcsúi ünnepre írt versét olvasták fel, mely a közösség imádságos lelkületét és a Karmel szellemiségét foglalta költői formába:

                                                   „Karmelita bazilikánk
                                                   különös kegyelmek helye,
                                                   ma túlcsordulóan árad,
                                                   eljött a búcsú ideje.
                                                   Kis Szent Terézt ünnepeljük,
                                                   ki Istennek adta magát,
                                                   a Karmelben kis útra lelt,
                                                   mely földről égbe vezet át.
                                                   (…)
                                                   Rózsaeső ennek jele,
                                                   magasságból szirmok hullnak,
                                                   Terézt csodálva, követve,
                                                   szíveink ma lángra gyúlnak.
                                                   (…)
                                                   Így ad nekünk reményt, jövőt
                                                   mai szép búcsúünnepünk,
                                                   ajándékaival élve
                                                   legyünk vidámak, örvendjünk!”

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Martos Levente Balázs, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke volt.

A segédpüspök szentbeszédét a Krisztusban megélt bizalom gondolatával kezdte: „A mi Urunk Jézus Krisztus, aki húsvét vasárnap belépett bezárkózott tanítványai közé, rájuk lehelt és azt mondta: »Vegyétek a Szentlelket«, ő lépjen be most közénk, nyissa meg bezárkózásra hajlamos szíveinket és árasszon el bennünket Szentlelkének vigasztalásával.”

Egy megható történet felidézésével mutatta be, mit jelent Istenbe vetni a bizalmat: „Szent Teréznek, Lisieux-i Szent Teréznek az egyik kedves mondása, hogy az ő számára az emelő kar, amely majd igen biztosan magasba emeli őt, Jézus karja lesz.” A püspök rámutatott: Teréz gyermeki bizalma abban nyilvánult meg, hogy „kezdettől fogva tudta és bízott abban, hogy Jézus karjának ereje nem hagyja őt a mélyben, hanem fölemeli, magasba helyezi”.

Martos Balázs három, ma is érvényes életvezető gondolatot emelt ki a szent példájából: a hivatás felismerését, a hűség próbáját és a kapcsolódás szentségét. Ezekben, mint fogalmazott, „Kis Szent Teréz élete ma is különösen hangsúlyosan megmutatja, mit jelent Istenre bízni az életünket”.

A hivatás felismerése. „Milyen gyönyörű az a részlet, amelyet bizonyára mindannyian ismerünk és talán szeretünk is Teréz életéből, amikor azon gondolkodik, hogyan tud hivatást választani, ha egyszerre minden akart lenni – mondta a püspök. – S végre megtalálta: »rájöttem, hogy az Egyház szívében a szeretet leszek. És ahogyan a szeretet élteti az Egyház minden tagját, úgy leszek én is az Egyház szívében élő szeretet.«” A segédpüspök hozzátette: „Van sok olyan pillanat manapság, kedves testvéreim, amikor elveszítjük szem elől a nagy egészet. Elveszítjük a bizalmat, hogy érdemes a nagy egészet szolgálni.

Érdemes apró, de értékes tagnak lenni az egészben. Teréz végtelen bátorsága és gyermeki bizalma abban mutatkozik meg, hogy ő a legértékesebbet akarta, s ezért mindenkinek a szolgája lett.”

A hűség próbája. Második útravalóként a püspök a hűségről beszélt, amely Teréz életében is komoly lelki próbatétel volt. „Úgy tűnik, Terézt Isten kiszolgáltatta korának legsötétebb kísértése számára – az istentelenség, az istentagadás kísérti meg. És ebben a félelmetes sötétben vakon bízik Jézusban. Vajon a mi hűségünk mennyire megpróbált hűség? S ha ismerjük a sötétségnek ezeket a mélységeit, vajon kaptunk-e ott egy reménysugarat, hogy Isten ott is jelen van?”

A kapcsolódás szentsége. Végül a püspök arról beszélt, hogy Kis Szent Teréz életpéldája a személyesség és a kapcsolódás modern üzenetét hordozza. „Amikor egy ilyen sokak által, az egész világ által kedvelt szenttel találkozunk – akiről Ferenc pápa azt írja, hogy a nem hívők is szívesen csatlakoznak hozzá –, miben van az ő népszerűségének titka? Ő Teréz, a személyesség, a kapcsolódás modern szentje. Egy olyan világban, ahol sok a kommunikációs eszköz, mégis borzasztóan hiányoznak a valódi kapcsolatok.” A segédpüspök szerint „a fiatalok ma gyakran mondják: ehhez tudok kapcsolódni. Teréz az, akihez ma is lehet. Kis Szent Teréz a kármel falai között fedezte fel a belső kapcsolódás útját – azt, hogy

a szeretet nem elsősorban a szavakban, hanem a szív csendjében születik meg. Aki szeret, az mindig elér a másikhoz”

– zárta gondolatait Martos Balázs püspök.

A búcsú csúcspontja most is a rózsaeső volt. A lehulló szirmok Kis Szent Teréz utolsó szavait idézték: „Miután meghalok, rózsaszirmot hullatok a földre.”

A szentmise végén Mezei András plébános hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik szolgálatukkal, önkéntes munkájukkal és segítségükkel szebbé tették az ünnepet. A liturgián zenei szolgálatot végzett a Kis Szent Teréz Kórus és a Festetics György Zeneiskola vonós zenekara, méltó zenei keretet adva az ünnep áhítatos légköréhez.

A búcsú napja nemcsak az imádság és hála alkalma volt, hanem egyben hitvallás is arról, hogy Kis Szent Teréz „kis útja” ma is járható: a gyermeki bizalom, az egyszerű szeretet és az apró, hűséges tettek útja, amely a földről az égbe vezet.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Halász Gábor

Magyar Kurír