Palánki Ferenc megyéspüspök Kisvárdán találkozott a Szent László Imaszövetség tagjaival

A főpásztor a szentmisén elhangzott elmélkedésében a krisztusi mércéről, valamint a pápalátogatáson szerzett élményéről is beszélt a híveknek:

„A szentmisén az Apostolok Cselekedeteiből elhangzott az a részlet, amikor Szent Pál apostolt és kísérőit kérték a pizídiai Antióchia zsinagógájában: »Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!« Szent Pál pedig levezeti az üdvösségtörténetet, ebből Dávid utódának, magának Jézusnak, a Messiásnak az eljövetelét (ld. ApCsel 13,13-41).

Mi lehet más biztató szó, mint az, hogy Isten meglátogatta a népét, eljött hozzánk, velünk van, velünk akar lenni. Ez a történet Jézusban válik teljessé, Keresztelő Szent János pedig bűnbánatot hirdet, hogy fölkészítse az embereket. Mindannyiunknak szükségünk van a bűnbánatra, hogy mindig nyitva legyen a szívünk Isten érkezésére, üzenetének befogadására. Keresztelő János tudja a helyét a történetben, hiszen amikor eljött Jézus, így nyilatkozik: én vagyok a vőlegény barátja, annak örülök, ha a vőlegény és a menyasszony is egymásra talál.

Ez a szolgálat a papságnak is lényege, hogy segítsünk az embereknek találkozni Istennel.

Keresztelő János, aki tudja a helyét, azt mondja: »Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De íme, itt jön már, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani« (ApCsel 13,25). Keresztelő Szent János az Úr érkezését ezekkel a szavakkal hirdette meg: »Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti« (Mt 3,12) – és jön Jézus, aki lehajol, és a szolga munkáját végzi.

A lábmosást azok végezték, akiknek abban a korban nem voltak jogaik a társadalomban – a rabszolgáknak és a nőknek –, de Jézus velük is közösséget vállalt és így szólt: »Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek« (ld. Jn 13,16-20). Péter épp ezért tiltakozott, hogy Jézus megmossa az ő lábát. De Jézus azt mondja neki, ha nem mosom meg a lábadat, akkor nincs közünk egymáshoz. Jézus nagyon is jól tudja, mit tesz.

Mércét ad ahhoz, hogy mi képesek vagyunk-e egymást szolgálni, másokért élni, odaadni az életünket mások szolgálatára.

Amikor le akarjuk mérni, hogy hol tartunk a Krisztus-követésünkben, akkor ez a mérce megmutatja, mert ezzel hasonlítok Jézushoz legjobban. Az mutatja meg istenkapcsolatunkat, ahogyan viszonyulunk az embertársainkhoz. Nem lehet különválasztani a hétköznapi életünket a hitünktől, mert Isten a mindennapjaink része akar lenni. Azért jött el Jézusban, hogy meglátogassa népét, új életet ajándékozzon neki. Az utolsó vacsorán, miután megmosta a tanítványok lábát, megjelent ez a végtelen szolgáló szeretet, jóság, az önátadás az Eucharisztiában, és megjelent a hálátlanság, a szeretetlenség, a visszautasítás, az árulás. Jézus akkor sem veszíti el a kedvét, akkor sem lép vissza, amikor megtapasztalja ezt a hálátlanságot. Tulajdonképpen minden embernek ott van a döntés lehetősége, vagy kényszere.

Döntenie kell, hogy élő-e a szeretete, vagy elfordul Istentől. Van már egy mérce: képes vagyok-e másokért élni, másokért szolgálni.

Erről Ferenc pápa is beszélt a pápalátogatás szombati napján az ifjúsági találkozón. Nagyon nagy élmény volt a Szentatyával találkozni. Hála Istennek sokszor volt már erre lehetőségem: 2018-ban az ifjúsági szinóduson minden nap együtt dolgoztunk, de a mostani, szombati találkozás mindent felülírt” – tekintett vissza az elmúlt napok eseményeire a főpásztor, majd néhány pontban elmondta Ferenc pápa üzenetét a kisvárdai híveknek.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Koszta Mariann sajtómunkatárs

Magyar Kurír