Sarlós Boldogasszony ünnepén adtak hálát Veszprémben a hitoktatók lelkigyakorlatának gyümölcseiért

A szentségimádás elején Udvardy György érsek arra emlékeztetett, hogy az Úr nem hagyja magára népét, hanem gondoskodni akar róla. A papi és szerzetesi hivatásokért való imádság mellett ezen az estén hálát adnak a katekéták szolgálatáért is, akiknek nagy szerepük van a hivatások ébresztésében és gondozásában is.

A rómaiakhoz írt levél alapján főpásztor három rövid elmélkedést tartott. Elsőként a tüzes lelkület fontosságáról beszélt. Mint mondta, a lelkipásztori és hitoktatói szolgálatban

elengedhetetlen, hogy Krisztus tüze járja át a szívet. Az ilyen ember nem csupán lelkes, hanem képes új körülményeket teremteni: befogadóbbá, nagylelkűbbé, egységet építővé formálni a közösséget.

Második elmélkedésében a reményben való derűt állította középpontba. Hangsúlyozta:

a keresztény remény nem pusztán emberi optimizmus, hanem az üdvösség bizonyosságából fakad.

Ez a derű békét teremt, segít másként látni önmagunkat, küzdelmeinket és szolgálatunkat, sőt a humor ajándékát is megengedi, amely kapcsolatokat épít és sok terhet felold.

A harmadik elmélkedés az imádságban való állhatatosságról szólt. Az érsek kiemelte: amikor papra, szerzetesre vagy hitoktatóra gondolunk, arra vágyunk, hogy az Úr imádságos embereket küldjön. Olyanokat, akik bensőséges kapcsolatban vannak vele, és akik életük minden pillanatát Isten jelenlétében igyekeznek élni.

Az imádság nem csupán vallásos gyakorlat, hanem a hit gesztusa: amikor imádkozunk, hitünkben döntünk.

A szentségimádást követő szentmisében tanításában Udvardy György Sarlós Boldogasszony ünnepének üzenetét bontotta ki. Mária és Erzsébet találkozását úgy nevezte: Istentől érintett emberek találkozása. Mindkettőjük életében csoda történt, éppen ezért keresték egymást: hogy együtt értsék, értelmezzék és dicsőítsék Isten művét.

A főpásztor rámutatott: a lelkigyakorlat is ilyen találkozás. Alkalom arra, hogy a résztvevők jobban megértsék Istent, értelmezzék mindazt, ami bennük történik, és mindezt Isten szemével lássák.

A keresztény ember nem pusztán emberi szempontból tekint a másikra, hanem felismeri benne Isten érintését, jelenlétét és ajándékait.

Udvardy György hangsúlyozta: Mária és Erzsébet találkozása nem egyszerű rokoni látogatás volt, hanem Isten dicsérete. Az Isten nagy tetteire való emlékezés új értelmet ad a múltnak, a jelennek és a szolgálatnak is. Így válik a találkozás hivatást erősítő, hitet mélyítő és közösséget építő eseménnyé.

A szentmise végén a főpásztor megköszönte a hitoktatók jelenlétét és munkáját, áldott szolgálatot, megérdemelt pihenést és megújult erőt kívánt mindazoknak, akik a gyermekek és fiatalok hitre nevelésében vesznek részt.

A közös imádság és hálaadás Sarlós Boldogasszony ünnepén arra emlékeztetett, hogy

az Egyház életében minden hivatás, minden szolgálat és minden találkozás Isten ajándéka.

A hitoktatók szolgálata pedig különösen is annak jele, hogy az Úr ma is gondoskodik népéről, és munkatársakat hív igéjének továbbadására.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír