Szabad lélekkel Isten rendjében – Országos roma zarándoklatot tartottak Mátraverebély-Szentkúton

A 18. országos roma zarándoklat mottója a népét megszabadító Istenről szólt: „Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.” (Kir 8,51).

Miután sorra érkeztek az ország több pontjáról a roma zarándokcsoportok Szentkútra, és áldást kaptak a kegyhely igazgatójától, Orosz Lóránt ferences szerzetestől, zenés dicsőítés kezdődött a kegyhely oltáránál. 

A délelőtt folyamán azután Koós Ede egri cigánypasztorációs referens beszélt a szenvedélybetegségekből való szabadulás lehetőségéről és a cigányság értékeiről. Mint mondta,

a cigányság mindig sokszínű volt, de a közös eredet, a közös sors, a közös sebek és értékek összekötik őket. A keresztény cigány emberek pedig vallják, hogy a Teremtő gyermekei.

Sarlós Boldogasszony ünnepére utalva azt mondta: Szűz Mária (Erzsébetet látogatván) a Fiát hozza. „Hozzánk is így érkezik, Jézust hozza és nem csak a jóknak, a rendezett életűeknek, akiknek minden sikerül, hanem azoknak is, akik sebzettek, bűnösök, megfáradtak, csalódottak; a függőségekben, a nyomorban élőknek is – cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt.

Minden cigány emberért vagyunk itt ezen a zarándoklaton, azokért is, akik szeretnének szabadulni a szenvedélybetegségeikből, azokért is, akik még nem ismerték fel, hogy ezektől meg kellene szabadulniuk” – mondta Koós Ede.

A nap mottójára utalva rámutatott: Salamon király ebben az ószövetségi részben a népért imádkozik, mert tudja, a nép Istené és nem az uralkodóké. S a nép tagjai vétkeznek, ahogy minden nép tagjai követnek el bűnöket, hiszen minden közösség hordoz sebeket, minden családban vannak fájdalmas történések, minden embernek szüksége van a megtérésre – ezért egyetlen nép sem bélyegzhető meg.

Ugyanakkor a bűn nem marad következmények nélkül, valamilyen fogság, nyomorúság követi, például belső fogság, amikor nem vagyunk szabadok a rossz szokásainktól, függőségeinktől, az indulatainktól, a vágyainktól.

Salamon azt kéri Istentől, hogy ha a nép felismeri bűnét, magába száll, s hozzá kiált, akkor szabadítsa meg őt. Ugyanakkor „gyógyulás nincs igazság nélkül, szabadulás nincs önismeret nélkül, megújulás nincs bűnbánat nélkül” – tette hozzá Koós Ede.

A továbbiakban a cigányság értékeiről és jelen valóságáról beszélt. Mint mondta,

az ősi értékekhez visszatalálni úgy lehet, hogy megszabadulunk a kötöttségeinktől: nem lehet a család tiszteletéről úgy beszélni, hogy közben a drog, az alkohol, a játékszenvedély, a prostitúció tönkreteszi azt; nem lehet az anyaság szentségéről úgy beszélni, hogy közben nem vigyázunk a nőkre, az anyákra, a gyermekekre; és nem lehet az öregek tiszteletéről beszélni úgy, hogy közben sok idős ember tehetetlenül magára marad, mert csak addig voltak fontosak, ameddig hasznot hoztak.

Valamint nem lehet a halott ősökről, az elhunytjainkról tisztelettel beszélni úgy, hogy közben átkozódunk, esküdözünk és az esküjeinkben a halált emlegetjük egymás ellen.”

Koós Ede leszögezte: vannak alapvető emberi értékek, ilyen az istenfélelem, ami nem rettegést jelent, hanem tiszteletet, annak tudása, hogy az ember nem élhet akárhogyan, van számadás és van isteni irgalom is.

A másik érték a család tisztelete:

a család nem játékszer, nem lehet csatatér, az önzés helyszíne, inkább a védelem, a hűség, a biztonság, a gondoskodás helye.

Hasonló ősi érték az anyaság védelme, „az anyaméh tisztelete, amely nem lehet megvetett, kihasznált, veszélyeztetett hely: a cigány édesanyák egészsége és méltósága a cigány jövő legfontosabb kérdése”.

Aki pedig nem tiszteli az öregjeit, az lassan a saját múltját sem tiszteli, aki nem becsüli az időseket, az nem értette meg, hogy honnan jön, és azt sem tudja, merre menjen. S nem babonaságból, vagy félelemből kell tisztelni az elhunytakat, az őseinket, „hanem azért, mert az ő hitük, életküzdelmük előttünk jár.

Magas polcra kell tehát tennünk ismét az istenhitet, az öregjeink tiszteletét, őseink és halottaink igaz tiszteletét, az anyaságot, az élet kezdetét. S a közösség tisztelete is érték, az, hogy nem csak a magam haszna, vagy sikere számít” – mondta Koós Ede, majd a nyomorba döntő szenvedélybetegségek pusztító hatásáról beszélt.

„Először könnyebbséget, örömöt, menekülést, izgalmat, pénzt ígérnek, de a végén elvesznek mindent: a szabadságot, a tisztánlátást, a családi békét, az egészségünket, önbecsülésünket, minden pénzünket és a hitünket is.

A függőségekből való szabadulás szintén a cigányság jövőjének kérdése.

Van felelősségünk, hogy hogyan beszélünk otthon a családban, hogyan neveljük a gyermekeinket, mit engedünk be a családba, hogyan bánunk az öregekkel, és elindulunk-e a szabadulás, a gyógyulás útján. A keresztény ember nagy lehetősége a bűnbánat.”

Hozzátette: „mi, keresztény cigányok lehetünk a közbenjárók a népünkért, kérhetjük Szűz Mária, Szunto Maria közbenjárását minden cigány emberért.”

Koós Ede tanítását bensőséges, zenés szentségimádás követte: személyes hálaadó imák, a rokonokért, keresztény testvérekért és a gyümölcsöző egyházi szolgálatért elmondott fohászok, az Úr munkáját, szabadító erejét dicsőítő vallomások hangzottak el.

Az ünnepi szentmise elején Székely János püspök köszöntötte a zarándokokat, majd felidézett egy élményt, amelyet azon a településen élt át, ahol az első alkalommal igyekezettt „cigány testvéreket elhozni Jézushoz”. Az első évben sok gyermek lett elsőáldozó, a következő évben pedig (a családpasztoráció nyomán) harminc felnőtt.

„Akkor, abban a templomban először volt jelen nagyon-nagyon sok cigány ember, de a padsorokban ülve élesen szétváltak a nem cigányoktól. Mise elején volt is egy kis félelem, hogy mi lesz ebből...”

A Miatyánknál aztán a helyi szokás szerint az következett volna, hogy mindenki megfogja a mellette álló kezét. „Azt láttam, hogy középen, a romák és a nem romák kezei valahogy nem akaróztak összekapcsolódni. Kínos csönd támadt. Egészen addig, hogy egy hitoktatónő ezt észrevette, előre, a templom közepére állt, és az egyik kezével megfogta egy roma kisgyerek, a másikkal egy nem roma kezét.

Aztán lassanként mögötte is megfogták egymás kezét az emberek – a padsorok között. Gyönyörű pillanat volt, azt éreztem, a mennyei Atya is mosolyog, hogy testvérként egymásra találnak a gyermekei az Ő házában. A mennyei Atya a mai napon is ugyanilyen örömmel néz rátok” – mondta a mise elején a püspök.

A nap témájáról szólva a lelkiismeretvizsgálatban megemlített a szenvedélybetegségek mellett más függőségeket, „bilincseket” is, „amelyek nem engedik, hogy szárnyalj, hogy szeress”: a haragot, az átkozódást, a pletykát, a hazudozást, az önzést és a lustaságot.

A püspök a homíliájában többek közt rámutatott:

fontos a nevelésben, hogy a gyermekek megtudják, mire kapták az életüket, mit jelent embernek lenni, miért legyenek nagylelkűek, becsületesek. A szülők feladata, hogy ezt a tudást, ezt a legfontosabb kincset átadják.

Egy példázat nyomán pedig azt hangsúlyozta: „Kedves szülők, ha azt szeretnétek, hogy a gyermekeitek lelke meg ne vakuljon, hogy megtanuljon látni, szeretni Istent és a szívébe íródjon a tízparancsolat, akkor vasárnapról vasárnapra vidd el az Úr elé a kisgyermekedet, akinek a szíve még alakítható, legyen Jézus tanítványa, ő alakítsa a gyermeki szívet. Jézus ezt meg tudja tenni.”

Ugyanakkor a szónok arról is beszélt, hogy a szülők ne csak kényeztessék gyermeküket, mert felnövekedve aztán nem fognak tudni igazán szeretni, egy boldog családot felépíteni, önzetlen, jó emberré válni. „Szülőként is legyünk Jézus, a szabadító munkatársai.”

Székely János a beszédében a nap témájához kapcsolódva megemlített egy cigány eredetmondát is, amely arról szól, hogy a romák valaha madarak voltak, röpültek a határok nélküli térben, egyik országból a másikba, aztán egyszer leszálltak egy mezőn, ahol rengeteg gyümölcs, finom eledel volt. „Enni kezdtek, kicsit megvastagodtak, és nem tudtak többé felszállni. A gyönyörű legenda így mondja: a szívükben azonban azóta is madarak.

A cigány ember nem szereti a korlátokat, szabályokat, hivatalokat, szereti az ösztönös életet.

Jézus azt mondja: az igazság szabaddá tesz. De az Úr arra is tanít, hogy az igazi szabadság nem a korlátlan, a pilanatnyi önkény, hogy azt teszem, ami éppen eszembe jut.

A Biblia arra tanít, hogy a teremtett világban benne van egy gyönyörű, isteni rend: a fákban, a felhőkben, a sejtjeinkben, a lelkünkben is. Csak akkor lehet az ember boldog, akkor tud szárnyalni, szeretni, ha eszerint él, ebbe belesimulva, nem ez ellen. Ahogy a madár is akkor tud repülni, ha a levegő, a szél törvényeihez alkalmazkodik, vigyáz, hogy bele ne ütközzön a sziklákba, a fák ágaiba...

Akkor vagy igazán szabad, ha nem vagy szenvedélyek (alkohol, kábítószer, játék) rabja, de az önzésé, a haragé, a pletykáé se. Ha elszakítottad e kötelékeket, a lelked újra szárnyalhat.”

A szertartás végén felhangzott az Áldjon meg téged az Úr kezdetű dal, amelyet a szendrőládi dicsőítő zenekar Székely János püspöknek címezte nagy szeretettel, hálával. 

A püspök pedig a mise után még sokáig az oltár előtt maradt, a cigány himnusz eléneklése után személyes áldást osztott, beszélgetett a cigány zarándokokkal, majd velük is ebédelt.

A roma zarándoklat délutánján az ország különféle részeiből érkezett csoportok bemutatták közösségeiket és zenés műsoraikat.

Az alábbi videóra kattintva egy rövid összefoglalót is láthatnak az eseményről:

Fotó és videó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír