Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke üdvözölte a cégek képviselőit, egyben megköszönte azt a segítséget, amelyet az alapítványnak, ezen keresztül pedig a karitásznak és a rászorulóknak adtak. Elmondta: támogatásuk nélkül nem tudtak volna segíteni hátrányos helyzetű embereknek, gyerekeknek, családoknak.
A főpásztor utalt XIV. Leó néhány hete megjelent első enciklikájára, amelyben a szegények iránti szeretetről szólt a pápa. A Dilexi te (Szerettelek téged) enciklika azzal a bibliai jelenettel kezdődik, amikor Isten az égő csipkebokorban megjelent Mózesnek, és ott ezt mondta: „Hallottam Egyiptomban élő népem jajkiáltását! Láttam nyomorúságát, ismerem a szenvedését.” Isten úgy jelenik meg, mint aki együttérez a szegénnyel, szenvedővel, bajbajutottal.
Isten szíve ilyen: közel van a szenvedőhöz.
A pápa úgy folytatta: ha mi Istenhez hasonlók akarunk lenni és szívünk hasonlít kicsit is az övéhez, akkor
nekünk is hallanunk kell a szegény jajkiáltását, és megrendülni, amikor látjuk a másik szenvedését.
Ha ezt nem tesszük, akkor Isten szívétől távol kerültünk.
Leó pápa az enciklikában Assisi Szent Ferenc megtérését is példaként állította. A „Poverello” a betegsége után bohém életét hátrahagyva átértékelte életét, és egy alkalommal megölelt egy leprás koldust. Talán ez volt az utolsó esély, hogy addigi üres életét valamivel, ami hiteles, igazi, megtöltse – emelte ki Székely János. A püspök hozzátette: Ferenc később azt mondta erről a testvéreinek: „Ami addig keserű volt, édessé lett, ami nehéz volt, könnyűvé lett.” A szórakozás öröme után megtapasztalta a szeretet boldogságát.
Ha szeretünk, akkor az egész lényünk megelevenedik, ujjong, mert erre születtünk.
A kereszténység legalapvetőbb felismerése: a világmindenség szeretetből van. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetéből. Szeretetből vagyunk, erre születtünk. Ferenc is erre döbbent rá, és ezért tudta megölelni a koldust. Ferencnek ez a gesztusa történelmet írt: az Egyház és a világ új tavaszát hozta el – idézte Leó pápát Székely János, majd elmondta: ha kicsiben is, de hasonlót tesz az alapítvány és a karitász is, és történelmet írnak egy-egy szegény ember életében.
Sok mindent meg tud tenni az állami szociális háló, de sok mindent nem, vagy nem úgy tesz, hogy az segítség lenne. Sok bajba jutott ember nemcsak csomagot vár a karitásztól, mert a problémája összefügg azzal a belső sebzettséggel is, amivel küzd – fűzte hozzá a főpásztor. – A karitász pedig ezt érti, és igyekszik így is cselekedni:
nemcsak csomagot adnak, hanem emberi szívet: közelséget is. Emberibbé akarjuk tenni a társadalmunkat. Szent Márton köpenyét szeretnénk a szegények vállára is ráteríteni.
Kiss István, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója összefoglalta, hogy a 2025-ös évben a támogatóknak köszönhetően milyen sok embernek tudtak segíteni. Kiemelte a nardai tábort, ahol hét héten át mintegy ezer gyermek tölti a nyári szünidő egy részét. Elmondta: sok gyermeknek csak ez az egy lehetősége van az évben nyaralásra. A támogatók jóvoltából élményprogramokat szerveznek, és például ki tudják fizetni a buszköltségeket. Nagy segítség, hogy a vállalkozók támogatásának köszönhetően idén tíz tonna burgonyát, valamint négy tonna almát tudtak vásárolni és szétosztani az egyházmegye vasi és zalai részén élő rászorulóknak, sőt, karácsony előtt szaloncukrot is tudnak majd adni.
Kiss István kiemelte a Magvető Tanodát, ahol 25 diáknak biztosítanak közösséget, hátteret, itt személyiségük fejlődhet, önismeretet és magabiztosságot tanulhatnak, miközben a tanulmányaik sikeres elvégzésében is támogatják őket.
A karitász vezetője beszámolt arról, hogy felújították egy olyan család házát, amelynek egyik tagja ágyhoz, lélegeztetőgéphez kötött. A vállalkozók segítségét most egy olyan ember érdekében kérte, aki Szombathelyen egy sárral betapasztott falú, fóliával fedett tetejű „házban” él. Feladatok mindig vannak és lesznek, ehhez kérnek segítséget – zárta beszédét Kiss István, aki megköszönte a vállalkozók támogatását.
2025-ről szólva Kondor János, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitatív Alapítvány elnöke úgy értékelt, hogy csendes, szép, eredményes év volt. „Nem kellett tornádóval, árvízzel megküzdenünk, mint a korábbi években, így nem volt olyan kérése a Karitásznak, amit ne tudtunk volna a ti adományaitoknak köszönhetően teljesíteni” – fogalmazott.
A 2026-os tervekről elmondta: az egyik legfontosabb feladat, hogy növeljék azoknak a vállalkozásoknak a számát, melyek adományaikkal támogatják az alapítványt. Arra kérte a jelenlévőket, hogy kapcsolataikat felhasználva segítsenek ebben. A tervek között szerepel, hogy az egyik szombathelyi áruházban tartott karácsony előtti gyűjtés időtartamát az eddigi két napról háromra növelik. E gyűjtéseken négy-öt tonna tartós élelmiszert adományoznak a vásárlók, így egy újabb nappal a remények szerint további két tonnányi adomány, például konzerv, liszt gyűlhet össze.
Az alapítvány a tervek szerint jövőre együttműködik az ELTE Savaria Egyetemi Központtal, hogy a Magvető Tanodába járó gyerekek és a Szent Anna Ház nappali szolgáltatásait igénybe vevő idős emberek a mesterséges intelligenciáról és az informatikáról kapjanak alapszintű képzést.
Kondor János külön kiemelte, hogy felajánlásnak köszönhetően a nardai táborban napelemet szerelnek fel, amivel a létesítmény villamosenergia-ellátását biztosítják. Az alapítvány elnöke felhívta a figyelmet a 2010 óta működő Kríziskamra projektre. Ennek keretében 400–450 megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak cégek, akik a normál munkaerőpiacon nem tudnának elhelyezkedni.
Néhány vállalkozás vezetőjét külön is köszöntötték. Az alapítvány ezzel is kifejezte nagyrabecsülését a hosszú évek óta nyújtott támogatásért. Névsoruk ITT olvasható.
Az est során Székely János bemutatta a székesegyházat a megjelenteknek, majd közös vacsorával zárult a program.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










