Szentmisék bemutatására kérik az egyházmegyéket a mohácsi csata áldozatainak üdvösségéért

A kezdeményezés célja, hogy a csatában elesettekért bemutatott szentmisék „történelmi jelentőségű szellemi hidat” építsenek a múlt és a jelen között. A mohácsi ütközet ugyanis nemcsak a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája volt, hanem egyetemes emberi dráma is, amelyben különböző nemzetek fiai, keresztény és muszlim katonák egyaránt életüket vesztették.

A szentmisék egyszerre adnának hálát a hősiességért és a hit védelméért, segítenék a nemzeti gyász feldolgozását, valamint a megbékélés és a lelki kiengesztelődés folyamatát.

A felhívás külön kiemeli, hogy az 500-as szám nem teljesíthetetlen elvárásként jelenik meg. Nem szükséges, hogy a szentmisék mind 2026. augusztus 29-ig megvalósuljanak; a szervezők szerint az is örömteli, ha 2026 végéig, vagy akár 2027-ben teljesedik ki a folyamat.

Részletek a – Bacsmai László plébános, esperes; Bajnóczi Pál mohácsi hívő és Palkó Zoltán kezdeményező aláírásával az egyházmegyéknek és plébániáknak elküldött – felhívásból:

„Meggyőződésünk szerint a mohácsi csata 500. évfordulójának évében e szentmisék bemutatása a mohácsi csata áldozataiért történelmi jelentőségű szellemi híd kiépítésére ad lehetőséget – egy olyan kapcsolódásra a tragikus esemény áldozataival, melyben a mai Kárpát-medencei magyarság a Jóistenbe vetett hitével és imádságával is támogathatja az elesetteket, gyógyítva a harcokban szerzett lelki sebeket vagy éppen enyhítve a cserbenhagyottság érzése miatti megbotránkozást.

A kezdeményezés célja, hogy az 1526-os ütközetben elesett összes áldozatért bemutatott szentmisék egyszerre adjanak hálát a hősiességért, a hit védelméért, s hozzanak megbékélést, mozdítsák előre a nemzeti gyász folyamatának végbemenetelét és segítsék a lelkek megbékélését és örök nyugalmát.”

„Az 1526. augusztus 29-i csata nemcsak a magyar államiság, de az egész európai történelem egyik legnagyobb megrázkódtatása volt. A végzetes küzdelemben a Magyar Királyság hadai és az I. Szulejmán szultán vezette – jelentős túlerőben lévő – oszmán hadsereg feszült egymásnak. A több tízezer magyar harcos mellett lengyel, horvát, szerb, német, olasz, szlovák és cseh katonák is életüket vesztették a csatatéren. A hon- és hitvédők a hősiesség jelesei, örök példaképpé lettek a mai és az eljövendő nemzedékek számára. A harcmező ugyanakkor egy olyan közös sírhellyé is vált, ahol az egymás ellen küzdő keresztény és muszlim vitézek vére egyaránt áztatta a földet. A csatatéren elesett katonák halála egyetemes emberi tragédia, amely közös imádságért és lelki megtisztulásért kiált.

Az elmúlt évszázadok során Mohács a nemzeti emlékezetben sajnálatos módon a gyász és a veszteség szimbólumává merevedett. A mai magyarság számára azonban elengedhetetlen a történelmi trauma feldolgozása, a gyász feloldása és a letisztult emlékezet melletti megbékélés. Ennyi évvel később a helyszín és az idő szellemi megtisztulásáért – az áldozatok ma élő Kárpát-medencei örököseiként – kizárólag lelki-szellemi síkon tehetünk. S ez egyben egyetemes keresztényi kötelezettségünk is, mivel Jézus Urunk tanítása szerint felebarátainkat szeretni kell, ellenségeinket pedig akarnunk kell szeretni, és imádkozni kell értük is.”

„Hisszük, hogy a szentmise a legfőbb áldozat, amelyet élőkért és holtakért be lehet mutatni. Az ötszáz szentmise a legvalóságosabb lelki cselekedet, ami a csata óta eltelt ötszáz esztendőt is megidézi, de tanúságot tesz a Jóisten irgalmának végtelenségébe vetett hitünkről is. Minden egyes szentmise, amelyet a csatában elesettek lelki üdvéért mondanak, hidat képez az élők és a holtak, a múlt és a jelen között. A kezdeményezés lehetőséget teremt arra, hogy a gyász fájdalmát fölváltsa a megnyugvás és a lelki kiengesztelődés kegyelme.”

„Ez a spirituális összefogás nem tesz különbséget a keresztény és muszlim elesettek között. Tudjuk, hogy az iszlám vallás szintén nagy hangsúlyt fektet az elhunytakért való imádságra. Az ötszáz szentmise így a béke egyetemes üzenetét is hordozza: az imádság ereje feloldja az évszázados feszültségeket.

A lelki kiengesztelődés persze soha nem jelentheti sem az értékek feladását, sem a múlt elfeledését. Az sokkal inkább a történtek szellemi szintű felülmúlását célozza. Az ötszáz szentmise által a mohácsi csatatér a megosztottság szimbólumából az emberi méltóság tiszteletének jelképévé válhat. Éppen az Úr Jézus által alapított szertartás világíthat rá arra, hogy a történelem viharaiban elesett katonák lelki békéje mindkét harcoló fél számára közös erkölcsi kötelesség.

Hisszük, hogy az Isteni kegyelem átlényegítheti a harcmezőt és a kegyelem terévé alakíthatja azt, ahol a lelkek végre megtalálhatják örök nyugalmukat.”

A Pécsi Egyházmegyében az e szándékra bemutatott szentmisék sora már meg is kezdődött. 

A kezdeményezés szervezői fontosnak tartják, hogy e szentmiséken a papság, illetve a hívek által átélt lelki élményeket, tapasztalatokat és gondolatokat írott formában is összegyűjtsék.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Kép: Székely Bertalan: Mohácsi csata (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria)

Magyar Kurír