Szentmisével és könyvbemutatóval emlékeztek meg Rózsa Huba biblikus teológusról Budapesten

Rózsa Huba professzor barátai és tisztelői eljöttünk most ide, abba a templomba, ahol évtizedeken keresztül mutatott be szentmisét és hirdette az evangéliumot – mondta szentbeszédében Pápai Lajos püspök. – Most érte ajánljuk fel a szentmisét, és örömmel mutatjuk be a vasárnapi szentírási szakaszok magyarázatához írt 9. kötetet, amelyet bár előkészített, de már nem tudott befejezni, és amelyet „mi, barátai és tisztelői készítettünk elő kiadásra. Halála második évfordulója közeledtével ajánljuk fel ezt neki, mint sírjára hozott csokor virágot”.

A mai igeliturgia az Istenbe, Jézus Krisztusba vetett hitet állítja elénk. Erről a hitről írta Szent János levelében, hogy „a győzelem – győzelem a világ felett! – a mi hitünk.” Az olvasmányban Habakuk próféta panaszát hallottuk, aki Jeremiás próféta kortársa volt a babiloni fogság előtti években, Júdában. Könyvében a történelemben érvényesülő isteni igazságossággal foglalkozott. Látta Júda népének bűneit, látta az isteni büntetésként megjelenő kaldeusok hatalmát, akik eltiportak minden igazságot és a népek jogait, és feltette a kérdést: „Miért és meddig tűri Isten a gonoszok és igazak sorsában megmutatkozó méltánytalan különbségeket?” 

Ezek a gondolatok a mai keresztény embert is foglalkoztatják – emelte ki a nyugalmazott győri főpásztor. – Mi is sokszor felvetjük: „meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? (...) anélkül, hogy megszabadítanál?” Ha a mai világ helyzetét nézzük, az erőszak tombolását mindenütt, az értelmetlen háborúkat, a rengeteg szenvedést, mi is megrendülünk, és szinte lázadozva kérdezzük: „Meddig még, Uram?”

Rózsa Huba papi életének nagy része a diktatúrában telt el, amikor nem látszott semmi jele változásnak, kibontakozásnak, az Egyház jövőjének. De ő, aki egész életét a Szentírás tanulmányozásának és az Ige hirdetésének szentelte, vasárnapról vasárnapra a jövőt és a bizakodást hirdette, mert megértette a Habakuk próféta által küldött isteni üzenetet:

a maga idejében (Isten ígérete) beteljesedik, nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.”

Isten igéje minket is arra bátorít, hogy remény legyünk a reménytelenségben, tudva, ahogyan Szent Péter első levelében olvashatjuk: „Ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna meg veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.” Mi, keresztények, tudjuk, hogy földi életünk nem a végső cél. Isten minket örök életre, örök boldogságra hívott. De akiben ez a hit él, az már itt a földön is másként él, bizalommal és reménységgel, mert tudja, hogy nincs egyedül, s nem a semmi felé, hanem az őt szerető Isten felé halad – hangsúlyozta Pápai Lajos.

A szentleckében Szent Pál kedves tanítványának, Timóteusnak írt második leveléből hangzott el egy részlet. Az apostol fogságban van, a halálra készül, és Timóteusnak küld bátorító üzenetet: „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézfeltételem folytán benned él” – írja neki. A kézfeltétel kezdettől az apostoli küldetés átadásának szertartása volt. Ma is a pap- és püspökszentelésnek, az egyházi rend szentségének formája. Pál választotta ki őt társának, ő szentelte fel, s ebben a felszentelésben Isten kegyelmét kapta, erre emlékezteti most, és bátorítja a nehézségekben, küzdelmekben, hiszen ahogy írta: „Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” Bátorítja Timóteust, hogy ne szégyelljen tanúságot tenni Urunk, Jézus mellett, s álljon ki az egészséges tanítás mellett, őrizze meg a rábízott kincset.

Mert az evangélium valóban kincs, s azt kell átadnunk a Szentlélek erejével.

Rózsa Huba is ezt tette itt is, minden vasárnap, de másutt is, az egyetemen, tanításban, könyveiben, tudva, hogy kincset őriz és hirdet.

S ez ma sem könnyű – tette hozzá a főcelebráns. – XVI. Benedek pápa a relativitás diktatúrájának nevezte a mai vallásellenes ideológiákat; amelyek szerint semmi sem biztos, semmire nem lehet az életet biztosan építeni. Ezek a gondolatok beszivárogtak a hívők és teológusok közé is.

„Rózsa Huba atya bátran és megalkuvás nélkül hirdette a józan, vagyis igaz tanítást, Krisztus evangéliumát. Ez példa mindnyájunk előtt, papok és hívők előtt is, mert

ahol az alap hiányzik, ott a keresztény élet is megroppan.”

Szent Pál idején a Római Birodalomban a művelt emberek már nem hittek a mitológiák isteneiben, de még megtartották mint szép szokást. S ez a lelki „skizofrénia” megszüntette a pogány vallásokat. Mi, keresztények a hitünket, Krisztushoz tartozásunkat nem szokásnak tekintjük, amit meg lehet változtatni, hanem igazságnak. Tertulliánusz fogalmazta meg ezt szellemesen: „Krisztus magát Igazságnak és nem Szokásnak nevezte.” Akiknek a keresztény vallás csak szép szokás, azok lassan kikopnak az Egyházból, s a helyükre majd olyan fiatalok jönnek, akiknek Krisztus nem szokás, hanem Igazság, akire bátran építhetik az életüket.

„Én nem féltem az Egyházat, mert mindig lesznek bátor és intelligens fiatalok, akik megértik Szent Ágoston üzenetét: »Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned.« Franciaországban ebben az évben nagyszombat éjjel 15 ezer felnőtt fiatal kérte a keresztséget; a párizs–chartre-i zarándoklaton idén több mint 20 ezer fiatal vett részt. Leó pápa pedig egymillió fiatal előtt beszélt Rómában Krisztusról, a jövőnkről, az egyedüli igaz reménységről – emelte ki Pápai Lajos püspök. – S ennek apró jelei már nálunk is kezdenek itt-ott megjelenni.”

Az evangéliumban azt kérik az apostolok Jézustól: „Növeld bennünk a hitet!” Ez egy nagyon szép kérés volt, hiszen nem azt kérték, hogy gazdagok legyenek, s nem kértek maguknak kiváltságokat, hanem a hit kegyelmét, hogy megkapják Isten felismerésének kegyelmét, hogy belső kapcsolatban tudjanak vele megmaradni, hogy megkapják a bátorság és a remény ajándékát. Jézus is értékelte kérésüket, és bátorításként mondta, ha akkora hitük lesz is, mint a mustármag, csodákat tudnak tenni.

A hit képessé tesz bennünket arra, hogy a lehetetlennek látszóra is képesek legyünk. Többször is mondta Jézus, amikor meggyógyított valakit: „Bízzál, a hited meggyógyított!”

S a hit, az igazi élő hit úgy terjed, mint a láng – fogalmazott a szentmise szónoka. – Valaki megkérdezte, hogyan tudott az evangélium futótűzként terjedni minden üldözés ellenére a Római Birodalomban. Mert hittek Jézus feltámadásában, s ez meghatározta egész életüket, egészen a vértanúság vállalásáig. Élő kapcsolatban voltak Jézussal az imádságban, az Eucharisztiában és a szeretet gyakorlásában. És hitték, hogy nem a semmi felé mennek, hanem a minket szerető Isten felé. Ez

az élő hit ma is ragályos.

Végül, az evangéliumban az Úr Jézus alázatra int bennünket. Ha mindent megtettünk, akkor is azt kell mondanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk.” „S itt megint meghatottan emlékezem Rózsa Huba atyára, aki nagyon sokat tett az evangéliumért, mégis, amikor már ránehezedett a betegség súlya, a vele járó nehézségek, azt mondta: »Tudod, ezeket felajánlom a gyöngeségeimért engesztelésül.«

Ebben a szentmisében Rózsa Huba atyáért imádkozunk. Megköszönjük Istennek, hogy őt adta nekünk. És azt is kérjük, hogy legyenek nagy lelkű és bátor fiatalok, akik majd a helyére lépnek, s az Úr Jézus hívására bátran ki merik mondani: »Itt vagyok, Uram, küldj engem!«”

Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök teljes szentbeszéde ITT olvasható.

A szentmise után Németh László Imre, a Pápai Magyar Intézet egykori rektora mutatta be Rózsa Huba Krisztus az Egyházban – Magyarázatok a „C” liturgikus év szentleckéihez című kötetét. Elmondta: „Rózsa Huba professzor halálának első évfordulóján leróttuk tiszteletünket a sírjánál, az Egyetemi templom kriptájában. Ott határoztuk el, hogy a liturgikus év szentírási szakaszainak sorozatából hiányzó kötetét kiadjuk.”

A Vatikánban van Oláh Éva Arrè, Milánóban élő magyar művésznő keresztre feszített Krisztus szobra, melynek csak a teste van meg, hiányoznak a karjai. „A művész ezzel azt akarta kifejezni, hogy nekünk kell kiegészítenünk a szobrot. Rózsa Huba barátaiként valami hasonlót tettünk Szentírást magyarázó köteteivel.”

A biblikus professzor 2009-től megjelentette három liturgikus év, az „A”, „B” és „C” év evangéliumainak magyarázatait, majd a hozzá legközelebb álló ószövetségi olvasmányok három kötetét, és végül elkészítette a szentleckékből az „A” és a „B” év magyarázatait. 2016-ban nekilátott a „C” liturgikus év megírásának is. Ezt azonban már nem tudta befejezni.

„Halála után számítógépéből előkerült a készülőben lévő kötet, amelyet kiegészítettünk a szentleckék magyarázataival, amelyek évekkel korábban megjelentek a Keresztény Élet című lapban, és néhány írását is hozzátettük Jézus szenvedéstörténetéről és feltámadásáról, melyek a Vigilia folyóiratban jelentek meg. A kötet annyiban eltér az előzőktől, hogy a végére néhány fotó is került Rózsa Huba atyáról, köztük képek arról, hogy Csepelen koncelebrál Imre atyával, és az ambótól prédikál – ismertette Németh László Imre atya. – Barátaiként kezünk munkáját adtuk ahhoz, hogy a hiányzó kötet elkészüljön, és ezzel a sorozat teljes legyen.”

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata

Fotó: Lambert Attila (archív); Gyulainé Németh Éva; Sztancsikné Losonci Tímea

Magyar Kurír