Tégy engem békéd eszközévé! – Megáldották a Gerecse hegységben fiatalok által épített templomot

A szertartáson koncelebrált Papp Tihamér ferences, Szabó Zoltán tarjáni plébános, valamint segédkezett Radványi Atanáz ferences testvér, diakonus. A szentelésen résztvevők egy kis csapata Tatáról gyalogosan érkezett a templomhoz Baj település erdei, meredek hegyoldalra épült keresztútját járva. Az eseményt a Mária Út Egyesület is támogatta.

Két évtized alatt, nyári táborok keretében épült fel a Gerecsében álló templom. Az épület egy török korban rommá vált középkori kerektemplom autentikus rekonstrukciója. A templom nem a feltárt romok kiegészítése, hanem az alapoktól kezdve újra felépítették, korabeli technológiával. Az alapkőletétel 2003 június elején történt. Az elkészült templomhoz tavaly a Mária Út Egyesület támogatásával Bodajktól induló négynapos zarándoklatot szerveztek, és a zarándoklaton is felvetődött a templom felszentelésének kívánsága.

A szertartás előtt és napján is esett az eső. A rossz idő, a templom nem egyszerű megközelíthetősége, és annak ellenére, hogy munkanapra esett, sokan voltak részesei az eseménynek; a templomépítők és családtagjaik, barátok, ismerősök és a környékbeliek, valamint a ferences rend több tagja is.

Majnek Antal püspöki díszben vonult a templomhoz. Az asszisztenciával a templomkapuban megállva felkérte a templom tervezőjét, Nemcsics Ákos építészt, az Óbudai Egyetem tanárát (aki a középkori mintának megfelelően egyben a templom építőmestere is volt) mutassa be az épületet, valamint nyújtsa át a templom kulcsát és a dokumentumait.

A szentmisén a borongós idő és a középkori templomokra jellemző kisméretű ablakok miatt kezdetben félhomály uralkodott. A megáldás után gyúltak fel az akkumulátoros reflektorok (ugyanis nincs hálózati áram) és gyújtották meg a gyertyákat.

Majnek Antal homíliájában rámutatott: Az egyház megnevezése több idegen nyelvben azonos a temploméval (church, Kirche, церковь). Az „építsd újjá Egyházamat” felszólítást így kétféleképpen lehet értelmezni. Elmondta, több okból is szívesen vállalkozott a templom megáldásának feladatára. Egyrészt, mert a templom Szent Ferenc nevét kapta, másrészt az építés ökologikus, természetközeli volta miatt, mivel ő maga is – akárcsak Ferenc pápa – elkötelezett a teremtett világ megóvásáért.

Majnek Antal azt is említette, hogy Kárpátalján, Ungvár mellett, Gerényben is van egy körtemplom, ami feltehetőleg egész Ukrajna legrégebbi temploma. Az ukrajnai háborúra és a sokat szenvedett kárpátaljai nemzettestvéreinkre utalva pedig úgy fogalmazott: Szent Ferenc közbenjárására, a szultánnál tett emlékezetes látogatása után (Ferenc haláláig) leállt a háború. Így vált valóra a Szent Ferencnek tulajdonított ima: „Tégy engem békéd eszközévé”. Most is szükség lenne egy ilyen közbenjáróra.

*

Nemcsics Ákos így számolt be az építkezésről: „A Gerecsében a Baj – Agostyán – Tardos falvak háromszögében egy török korban elpusztult templom autentikus rekonstrukcióját a tanítványaimmal újra felépítettük. A rekonstrukció tudományosan megalapozott. A Magyar Tudományos Akadémia lektorált építészeti folyóiratában jelent meg az erről szóló tanulmány. Középkori szakrális építészetünk különleges válfaját képezik a kerektemplomok. Ezek a kör alaprajzú, centrális elrendezésű épületek templomépítészetünk legarchaikusabb rétegét alkotják.

Az építéstörténet a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, majd az abból alakult Budapesti Műszaki Főiskolán (az Óbudai Egyetem jogelődje) kezdődött. A templomot két évtizedes nyáritábor-sorozat keretében építettük fel, mivel a tábor egyetemi/főiskolai általam bevezetett Ökologikus műszai konstrukciók című tantárgyhoz „kötődött”.

Az építésben való részvétel nem volt világnézeti meggyőződéshez kötve. A vallásos és közömbös diákok mellett jöttek magukat ateistának valló fiatalok is. A táborban nem volt térítés, csak esti beszélgetések a tábortűz körül. A táborban alkalmanként 15–20 fő is részt vett; a hallgatók egymást értesítették, baráti alapon a lehetőségről, így a két évtized alatt sokakhoz eljutott a tábor híre. Nemcsak a mi diákjaink, hanem az ELTE-től kezdve a Műegyetemen át a Soproni Egyetemig, Délvidéktől Erdélyig jöttek hallgatók, hogy részt vegyenek az építésben. Sőt, Erasmus-os hallgatók is Németországtól Svájcon át Hollandiáig.

A középkorban a kis falusi templomok esetében az építész volt egyben az építőmester, azaz a kőműves is. Most is így történt. Elsősorban én raktam a köveket, a hallgatók voltak a segítségeim. A dombtetőre épült templomhoz fel kellett vinni az építőanyagot, a vizet, tehát volt munkájuk a diákoknak is, nem is kevés. A táborban nem volt sem vezetékes víz, sem áram. Volt olyan hét, hogy végig hideg esős időnk volt, máskor rekkenő, tikkasztó hőségben dolgoztunk. A spártai körülmények ellenére mindig volt elég munkáskéz. Ha van értelmes munka, akkor van motiváció és kitartás is. A hosszú, két évtizedes munka során nem történt baleset.

A templomépítés mindannyiunk számára nagy reveláció volt. A „projekthez” kapcsolódva az építők is lelki átalakuláson mentek át. Nekem személy szerint ez a köszönet és a hálaadás temploma egy hosszú és súlyos betegségből való gyógyulás után. A két évtizedes építés alatt nemcsak a templom, de egy közösség is épült.”

Az egyik építő, aki a kezdetek óta tagja volt a közösségnek, így fogalmazott: „Ahogy évről-évre építettük a templomot, évről-évre mi is épültünk vele együtt: a társaság, barátságok, családjaink. A templom alapjait főiskolás suhancként raktuk le. A falak alsó része nagy lendülettel épült, miközben mi is nagy lendülettel vágtunk bele az önálló életbe. A falak fentebbi része már lassabban, több munkát igényelve emelkedett, mi pedig érett férfiakká váltunk. A kupolát pedig már családfőként, családapaként készítettük. Egyre nehezebb volt időt szakítanunk az építkezésre a munka és a család mellett, de mindvégig megérte, és a családom is támogatott benne. Nagy dolog egy templom felépülése. Hálás vagyok érte, hogy részt vehettem benne.”

További képek láthatók az építkezésről az alábbi publikációban: 
Ákos Nemcsics: Contribution to the Medieval Building Technology Based on the Reconstruction of a Rounded Church, EXARC Journal Issue 2012/1.

Fotó: Nemcsis Ákos, Ürmös Antal

Magyar Kurír