Ti az Egyház szívében vagytok – Roma zarándoklatot tartottak az Egri Főegyházmegyében

Ternyák Csaba egri érsek hívta össze a szentévi mottó jegyében a programot. A házigazda főpásztor a szentmise előtti köszöntőjében örömének adott hangot, hogy Isten házában ilyen szép számmal gyűltek össze. A szentévi zarándokkeresztre utalva úgy fogalmazott: „Reményünk Jézus Krisztusban van, aki szeret bennünket, életét adta értünk és feltámadásával áttörte a halál falát.

Nagy reményünk van tehát, ami túlmutat a földi élet keretein, s ennek a hitében, reményében szeretnénk megerősödni, még akkor is, ha tudjuk, sok akadály van előttünk."

A főpásztor felidézte, hat évvel ezelőtt kezdődött a bazilika felújítása, amit személyesen is végigkövetett. Elmondta, a látogatások alkalmával örömmel találkozott az itt kétkezi vagy művészi munkát végző cigányemberekkel, akik munkájukkal, szorgalmukkal hozzájárultak, hogy ilyen szép legyen az épület. Egy hónapja az akadálymentes bejárat készült el, s ennek is üzenete van: mutatja, hogy Jézus Krisztus akadálymentessé teszi számunkra az utat a mennyország felé. 

„Fontosak vagytok Isten számára, fontosak vagytok az Egyház számára, az Egyház szívében vagytok” – fordult a zarándokokhoz, s rámutatott: a szív a középpont, a legfontosabb hely.

Az Egyházban nem számít a származás, mindannyian egyenlőek vagyunk a krisztusi hitben. Megkeresztelkedve Krisztust öltöttük magunkra, eggyé lettünk Jézus Krisztusban.

A magyar egyház számos szentet, boldogot adott a világnak, s arra is büszkék vagyunk, hogy a cigány nép Boldog Ceferinot, Boldog Emíliát adta. „Büszkék vagyunk egyházmegyénk cigány papjaira is, s imádkozunk a hivatásokért. Köszönjük a cigány szülők bizalmát, hogy egyházi iskolába íratják gyermeküket. A jó tanulók egyházmegyei ösztöndíjat is kaphatnak – emlékeztetett. – Vigyétek haza otthonotokba a Krisztus egyházához való tartozás örömét, Isten bőséges áldása legyen rajtatok és családotok minden tagján! Szűz Mária, cigányok és minden nép édesanyja könyörögj érettünk!” – zárta beszédét a főpásztor.

Horváth Zsolt hitoktató, katekéta tanúságtételében a „betegségtől a misszióig” vezető útjába adott betekintést.

„Isten szeretete felemelt, megújított és elhívott az ő szolgálatára” – összegezte pályája célját. Súlyos betegen tett egy fogadalmat, hogy gyógyulván az evangéliumnak szenteli életét. Így jelentkezett az Egri Hittudományi Főiskolára, ahol sok segítséget kapott. „Látom a gyermekek szemében a hit csodáját, amikor találkoznak Jézus szeretetével – mondta hitoktatói munkájáról. –

Minden nap elmondom: itt vagyok Uram, engem küldj!”

A tanúságtételt követően Horváth Zsolt növendékei közreműködésével tartott rövid zenés dicsőítést.

Gáspár Emília az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) hallgatója, az EKKE Roma Szakkollégiuma tagja és pedagógusnak készül. Elsőként köszönetet mondott, hogy sok mindenre kapott lehetőséget roma származású értelmiségiként. Fordulópontot jelentett az életében, amikor megértette Isten szeretetét. „Isten mindig erőt ad a kitartáshoz, a továbblépéshez.

A hit nem elválaszt, hanem összeköt: romát és nem romát, fiatalt és időset, férfit és nőt. Istennek mindenkivel terve van, utunkon képes új értelmet adni mindennek.”

Kubik Zsolt mezőkövesdi káplán egy kis Borsod vármegyei faluban nőtt fel, 2024-ben szentelte pappá Ternyák Csaba egri érsek. A 25 éves lelkipásztor kifejezte háláját Istennek a kapott kegyelmekért.

Mint mondta, nem volt könnyű útja a szentelésig, de tudta, Krisztussal mindig a győztes oldalon áll. „Cigány emberként még nagyobb a kötelesség megmutatni, ilyen út is választható, ahol nincs jelen a drog, az alkohol, a bűnözés, a prostitúció” – fogalmazott. Ő a jó példát látta szüleitől, rokonaitól és barátaitól. 12 évesen már hallotta az Úr hívó szavát, s követi Krisztust.

Gyarmati-Bozó Vivien családjával közösen lépett mikrofon elé. Elmondta, nagyon szerettek volna családot, ám kiderült, nem lehet vér szerinti gyermekük. Imádságuk meghallgatásra talált, és mára három örökbefogadott kisgyermekkel élnek együtt. Napjaik a nehézségek ellenére tele vannak örömmel és hálával, s tapasztalják, Isten szeretete nem válogat, nem nézi a származást, a bőr színét.

Szeretnék történetükkel bizonyítani, hogy

Isten szeretete képes családdá formálni bárkiket, akik igent mondanak az ő hívására.”

Szentbeszédében Koós Ede cigánypasztorációs referens egy beteg cigányasszony történetét állította a jelenlévők elé példaként, aki halálos ágyán maga vigasztalta hozzátartozóit, mondván, aki hisz Jézusban, annak a halál nem sötét kapu, hanem ajtó a fénybe. Ha Krisztus feltámadt, van reményem – mondta a síró hozzátartozóknak, akik szívében megmaradtak ezek a szavak, az asszony hite lett az ő reményük.

Egy másik történetet is felidézett, melyben egy cigány férfi családjával nehéz időszakot élt meg, nélkülöztek, éheztek, s megaláztatásban volt részük származásuk miatt. Egy este a végsőkig elkeseredett családapához felesége odavitte a falról leakasztott keresztet, s azt mondta: ha Ő nem adta fel, mi sem adhatjuk fel. Sok időn keresztül alkalmi munkákból tengették életüket, s tűrték, hogy környezetükben kinevetik őket. A férfinek mindig eszébe jutott a kereszt, s mindennap nekiindult munkát és pénzt keresni. Idővel átlendültek a nehéz időszakon, jobbra fordult sorsuk. A gyermekek azt látták, hogy van értelme küzdeni. A férfi hálából alaposan kivette részét a helyi kápolna felújításából is, emlékezvén, hogy Krisztus keresztje tartotta meg a bajban.

„Most a bazilika szentévi keresztjénél gyűltünk össze – mondta Koós Ede – majdnem napra pontosan 60 évvel azután, hogy 1965. szeptember 26-án Róma püspöke, a pápa meghallotta, hogy a város szélén összegyűltek a cigányok nemzetközi zarándoklatra. Akkor zajlott a II. Vatikáni Zsinat, Szent VI. Pál pápa pedig szakadó esőben felkereste őket, s szentbeszédében így bíztatta őket:

nem vagytok egyedül, mi mindannyian veletek vagyunk, Jézus Krisztus, mindannyiunk közös reménye jegyében!

Ferenc pápa »A remény zarándokai« mottóval hirdette meg ezt a mostani szentévet. A cigányokról azt tartják, hogy mindig vándorolnak, mindig úton vannak, mégsem jutnak célba. A szívünkben mindannyian úton vagyunk, keressük a helyünket. Hatvan évvel ezelőtt a szent pápa megnyugtatta a cigány zarándokokat: most már otthon vagytok!”

A paptestvérekhez fordulva azt kérte, hogy – a tékozoló fiú atyjának mintájára – a cigány testvéreknek és a még meg nem érkezetteknek képzeletben küldjenek „egy kis levelet arról, hogy az oldalsó ajtó mindig nyitva van, ahol bejuthatnak az Atya házába”. Arra kérte a jelenlévőket, mondják együtt felállva a teremtő Atyának:

„Az Egyházban mi otthon vagyunk!”

Az ebédet követően az érseki palota díszudvarán folytatódott a program.

Szöveg: Bérczessy András

Fotó: Lénárt Márton

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír