Út egy igazságosabb gazdasági rendszer felé – Baritz Sarolta Laura nővér az MKPK körleveléről

– A körlevélben ezt olvashatjuk: „a hit cselekvésre indít (...) a gazdaság területén” is. Hogyan kapcsolódik a hit a gazdasághoz?

– A körlevél legfontosabb mondanivalója, hogy az Egyház a nem hívő embereknek is felkínálja azt a gazdasági szemléletet, amit a társadalmi tanításában hirdet. Ez egy erényetikán alapuló rendszer, ilyen értelemben tehát azt mondanám, hogy a gazdaság összekapcsolódik az erkölccsel. Az erkölcs pedig a hitben gyökerezik. Utalnék a természettörvény fogalmára, amit Aquinói Szent Tamás ismertetett Summa theologiae című művében, és ami már a klasszikus görög kultúrának is része volt. A természettörvény szerint minden emberben benne él a parancs: kövesd a jót, és kerüld a rosszat. Az ember tehát erkölcsi lény. Alapvető hajlama a jóra való. A természettörvény az ember erkölcsiségét fogalmazza meg, és az Egyház társadalmi tanítása szintén ezen az alapon áll, a gazdaság vonatkozásában is.

– A körlevél az emberi tevékenységek összehangolásának igényével lép fel egy egységesítő elv alapján. Vajon napjaink plurális világában megvalósítható ez a kultúra egészét érintő összehangolás?

– Úgy gondolom, hogy a természettörvény mint egységesítő elv alapján igen, lehetséges, bár az Egyház szándéka szerinti a jó a bűn miatt soha nem valósult meg teljes tisztaságában az emberi történelem során. Nem véletlen, hogy Szent  II. János Pál pápa az Emlékezet és azonosság című művének mottójául a búzáról és a konkolyról szóló evangéliumi példabeszédet választotta: a jó és a rossz  együtt növekszik és vetélkedik a világban, az emberi történelem pedig ez a  küzdelem maga. De azt is tudjuk, hogy a végén nem marad el az aratás. 

– Az MKPK körlevele „a társadalom peremére jutottak és a szegények felé forduló szolgáló szeretetre” buzdít mindenkit. Tapasztalja-e ennek a szemléletnek a terjedését, látja-e jó példáit az Egyházon kívül is?

– Elsőként a Magyarországon bevezetett közmunkaprogram, a romapolitika, az Erzsébet-program jutott eszembe; az állam a gyerekek nyaraltatása révén is törődik a szegényekkel. De a legjobbak természetesen az egyházi példák Teréz anyától kezdve a Sant’Egidio közösségig. Az emberekben a természettörvény szerint megvan a hajlam arra, hogy jót cselekedjenek az igazságosság alapján, bár ez nem mindig érvényesül.

– Térjünk vissza a gazdasághoz. A körlevél sürgeti a vagyonkoncentráció jelenlegi irányának megváltoztatását. Vajon gondolkodnak-e erről a gazdasági élet vezetői is? Érdekeltté tehetők a szemléletváltásban?

– A világ helyzete ebből a szempontból jelenleg szörnyűséges. A társadalom legfelső tíz százalékának kezében összpontosul a föld vagyonának 90 százaléka. Ezt hívja a szakirodalom 10–90-es társadalomnak. Iszonyatosan torz, égbekiáltóan igazságtalan ez az elosztási rendszer. Három és félmilliárd ember él szegénységben. A globalizáció megjelenésével a 21. századra kiéleződött a szegénység problémája.

A publikációim témája és amit tanítok, lényegében arról szól, hogy amilyen az emberi értékrend, olyan a gazdasági rend. Végső soron az ember erkölcsi értékrendjén múlik, hogy ez a mérhetetlen igazságtalanság megszűnik-e. Elsődleges feladat tehát az ember értékrendjének átalakítása. Haszonelvű módon nem lehet megoldani ezt az óriási problémát. Anyagi alapon tartósan nem lehet érdekeltté tenni a gazdasági vezetőket. Ez fából vaskarika lenne. Mindenféleképpen az erkölcsi értékrendre alapoznék, de hozzátennék strukturális lépéseket, normákat, törvényeket is: ezek a külsődleges lépések szabályozhatnák a vagyonkoncentrációt. A probléma az, hogy a magántulajdon sérthetetlensége a kapitalizmus alaptörvénye; egy állam nehezen lépheti meg azt, hogy korlátozza a magánvagyonokat. Ugyanakkor vannak önkéntes kezdeményezések. Egy-egy felsővezető úgy dönt, hogy inkább erényetikai alapon szeretné vezetni a vállalatát, legyen az multicég vagy kisvállalat. A „Blueprint for better business” (a jó üzlet lenyomata, blueprintforbetterbusiness.org) elnevezésű mozgalmat például multinacionális cégek felsővezetői hozták létre. Az Egyház társadalmi tanításának elveire támaszkodva kialakítottak egy olyan üzleti modellt, amelynek alapja az emberi méltóság, az igazságosság, a közjó, a szolidaritás és a szubszidiaritás. Ennek a modellnek a segítségével igyekeznek jó irányba terelni az üzleti gondolkodást.

A gazdaságról való közgondolkodás jelenleg haszonelvű, de számos példát látunk arra, hogy egyes vállalati felsővezetők összefognak ez ellen. Egy rangos konferencián Stefano Zamagni bolognai közgazdászprofeszor is beszámolt erről. Számos multinacionális cég felsővezetője nem a szűk értelemben vett haszonmaximalizálási modellt tartja ideálisnak a gazdálkodásban, hanem inkább az úgynevezett „érintetti modellt”, ami a gazdasági folyamatban részt vevők érdekeinek figyelembevételét és védelmét jelenti.

– Véleménye szerint változtathatnak-e a jelenlegi gazdasági, társadalmi trendeken a mostani járványhelyzet tanulságai?

– Jelenleg is sokan munkálkodnak azon, hogy a munkavállalók és a vállalkozók érdekeit védjék a járványhelyzetben. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az együttműködést, a munkavállalók érdekvédelmét szorgalmazza ajánlásaiban, elemzéseiben. Emberközpontú elvek ezek. Az emberközpontú gazdaság fogalmát a Katolikus Egyház társadalmi tanításában találjuk meg, legjellemzőbben Szent II. János Pál pápa gazdasági jellegű írásaiban. A pápa világosan kimondja, hogy a munka és a gazdaság alanya és egyben célja is az ember. A gazdasági, állami, politikai tevékenység arra hivatott, hogy az embert szolgálja, minden egyes ember javát, más szóval a közjót.

Jó példa a mostani helyzetben Magyarország. Az úgynevezett gazdaságvédelmi akcióterv számos olyan elemet tartalmaz, ami az ember védelméről szól: ilyen a bankhitelek törlesztési kötelezettségének felfüggesztése, a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata) fizető vállalkozások adójának elengedése, a munkahelyek megőrzésének segítése (az állam a bérköltség egy részét átvállalja a munkaadótól), a beruházások és a kiemelt ágazatok újraindítására irányuló támogatások. Mindez ezermilliárd forintos nagyságrendben, ami a hazai GDP 18–20 százalékát jelenti. 

Úgy gondolom, itt nem a haszon maximalizálásáról van szó, hanem az emberről. Külön kiemelném, hogy az állam Magyarországon nagy hangsúlyt helyez az idősek védelmére, ami más országok intézkedéseivel összehasonlítva is örvendetes.  

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 7-i számában jelent meg.