„Barátaimnak mondalak benneteket” – Tell Nándor pappá szentelését ünnepelték Veszprémben

Imakilenceddel készült Boldog Mária Magdolna boldoggá avatásának első évfordulójára és a papszentelésre a Veszprémi Főegyházmegye hívő közössége. Szeptember 6-án, vasárnap Veszprémben gyűltek össze a jeles ünnepre: Magdi közbenjárására új papot kapott a főegyházmegye. 

A Szent Mihály-székesegyházban és az épületen kívül, a Szentháromság téren felállított kivetítő előtt és a Szent György-kápolnánál is megteltek az ülőhelyek.

A paptestvérek hosszú sora érkezett az asszisztenciával, a szentelendő Tell Nándorral, Martos Levente Balázs püspökkel, a Központi Papnevelő Intézet rektorával és a szentséget kiszolgáltató Udvardy György érsekkel.

„Isten gondoskodik az ő népéről, és új papot ad Egyházának” – mondta az ünnepi liturgia elején a veszprémi főpásztor. Arra hívta a jelenlévőket, hogy adjanak hálát mindazokért a kegyelmekért, amelyeket Boldog Bódi Mária Magdolna személyén, életén és a benne felragyogó krisztusi erényeken keresztül kapott és kap a főegyházmegye.

Az érsek külön köszöntötte a szentelendő hozzátartozóit, a plébániai közösségeket és a katekétákat is. Tell Nándor ugyanis nem ismeretlenül érkezett a papi szolgálat küszöbére: hosszú éveken keresztül hitoktatóként szolgált a Veszprémi Főegyházmegyében.

Az igeliturgiát a papszentelés első mozzanata, a jelölt kiválasztása követte. 

Martos Levente Balázs püspök az Anyaszentegyház nevében kérte Tell Nándor felszentelését a felelősségteljes áldozópapi szolgálatra. Arra a kérdésre, hogy méltónak tartja-e őt, így válaszolt: „A keresztény nép megkérdezése és az illetékesek véleménye alapján tanúsítom, hogy méltónak találtatott.”

„Az Úristen és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus segítségével kiválasztjuk ezt a testvérünket az áldozópapság rendjére” – hangzott el az érsek válasza.

Hosszú készület után Tell Nándor ott állt az Egyház előtt – kiválasztva arra a szolgálatra, amelynek hívását, ahogyan korábban maga fogalmazott, már régóta érezte és várta életében.

Udvardy György homíliájának középpontjában a barátság szó állt. „Nagyon nagy ajándék a barátság” – kezdte tanítását a főpásztor, majd Jézus szavait idézte: „Barátaimnak mondalak benneteket.”

A barátság ismeretet, együtt töltött időt, bizalmat és sorsközösséget jelent. A barátra rá merjük bízni magunkat, rá merjük bízni kincseinket, és a valódi barátságban készek vagyunk áldozatot is hozni a másikért. „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” A papszentelésben ennek a különleges barátságnak lehetünk tanúi. Krisztus, aki életét adta övéiért, most barátjának nevezi a szentelendőt, és ugyanezt az életajándékot kéri tőle – mutatott rá az érsek.

A barát nemcsak feladatra hív, hanem arra, aki ő maga. Megosztja veled az ő életét; megosztja veled az ő kincsét, titkát, rád bízza mindenét. Krisztus Nándorra bízza igéjét, tanítását és népét. Arra hívja, hogy pusztán papi jelenlétével is Isten közelségét képviselje azok számára, akik hozzá fordulnak – tette hozzá Udvardy György. 

Majd a szentelendőhöz intézve szavait így folytatta a főpásztor: „Pusztán azáltal, hogy Krisztus papja leszel, pusztán a jelenléted által ezt az isteni közelséget tudod képviselni a rád bízottak felé.”

Legyél a legszegényebbeknek a szolgája.”

A szegénység ugyanis nem csak anyagi nélkülözést jelenthet. Szegénység a remény elvesztése, a hit hiánya, a testi szenvedés, a kiszolgáltatottság állapota. Vannak élethelyzetek, amikor már alig lehet tenni valamit, de a másik ember mellett lehet lenni, együtt hordozva az élet terhét.

Tell Nándor számára e szavak nem csupán elméleti tanítást jelentenek – papi hivatásának érlelődése olyan életúton ment végbe, amelyben az öröm mellett súlyos veszteségek is jöttek. Az elmúlt években betegség következtében elveszítette testvérét, majd szüleit. Életük utolsó szakaszában mellettük maradt, ápolta őket. A szenvedés nem törte meg hitét. A szenvedés mélységében érlelődött benne tovább az a válasz, amely végül az oltárhoz vezette: elfogadni Isten hívását, igent mondani a személyes meghívásra és az ő népének szolgálatába állítani.

„Egészen biztos vagyok abban, hogy amikor Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának első évfordulóját ünnepelhetjük (…), ennek a nagy ajándéknak egyik része te vagy, a te papságod” – mondta a papjelöltnek a veszprémi érsek.

A homília után következett a szentelés szertartása.

Az Egyház hagyománya szerint a szentelendő kifejezte készségét a papi szolgálat vállalására, majd engedelmességet és hűséget ígért főpásztorának és utódainak.

Ezt követően az oltár előtt arcra borult, miközben az Egyház a Mindenszentek litániájával kérte Isten kegyelmét és a szentek közbenjárását életére, szolgálatára.

A paptestvérek áldásával folytatódott a szertartás. Udvardy György érsek csendben Nándor fejére tette kezét; őt követte Martos Levente Balázs püspök, majd sorban valamennyi jelen lévő pap kézrátétellel imádkozott az újonnan szenteltért.

A paptestvéri ima egyszerre fejezi ki a szentelés szentségi valóságát és azt a testvéri közösséget, amely ettől a pillanattól Nándort is körülveszi.

Az a papi közösség, amelynek eddig szolgálatát segítette és amely felé készült, most testvérként fogadta be őt.

A szentelési ima után Tell Nándor magára öltötte a papi szolgálat ruháit, amiben Horváth Lajos és Tóth András atya segítették, akik papi hivatásának útján is közel álltak hozzá.

Ezután a főpásztor szent krizmával kente meg az új pap tenyerét, majd átadta neki a kenyeret és a bort – az eucharisztikus áldozat adományait, melynek bemutatása ettől a naptól papi szolgálatának középpontjában áll.

A békecsók után Tell Nándor először állt papként testvérei között az oltárnál.

A szentmise végén az újonnan szentelt a megérkezés öröméről beszélt. „Úgy érzem, régen hívott már erre az Úr, hosszú volt a készület, s most szívem örvend, hogy valóra válhatott ez a hívás.” 

Különleges ajándéknak nevezte, hogy pappá szentelése éppen Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának első évfordulóján történhetett, és azt is, hogy előző este Magdi ereklyéjénél tehette le a szentelést megelőző esküjét. 

Köszönetet mondott Udvardy György érseknek, az érseki hivatal munkatársainak és mindazoknak, akik az ünnepért dolgoztak.

„Nagyon örülök, hogy ez az ünnep megtörtént. Isten gondoskodott, gondoskodik folyamatosan az ő népéről” – mondta a főpásztor, majd megköszönte Tell Nándor atya személyes elköteleződését.

„Most régi szokásnak megfelelően hadd kérjem elsőként újmisés áldásodat” – kérte az újonnan felszentelt papot az érsek.

Tell Nándor első újmisés áldását főpásztorának adta.

Az ünnepi szentmise záróáldását követően a Szent Imre-oltárhoz, Boldog Mária Magdolna ereklyéjéhez vonultak, és együtt imádkoztak Magdi mielőbbi szentté avatásáért.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír