„Égre felszálló nagy Te Deum” – 100 éves filmfelvétel került elő Slachta Margitról

Az előkerült filmesdobozon egy rövid, nem túl sokat mondó cím szerepelt: Ünnepség. A dobozban egy 85 méteres, eredeti nitro kameranegatív snittekből összeragasztott tekercs volt, melyet most beazonosítottak, s mint kiderült, igazi kincs rejtőzött az eddig még sosem kutatott, százéves felvételeken. A ránk maradt snittekből majdnem teljes egészében rekonstruálni lehetett a néhány perc hosszúságban megörökített eseményt, mely több szempontból is kiemelkedő jelentőségű: amellett, hogy egy kivételes életutat megjárt nő életének fontos állomása, igazi mérföldköve a magyar parlamentarizmusnak is – olvasható a Filmarchívum oldalán.

Az 1919-es proletárdiktatúra bukása után a győztes antanthatalmak elvárásának megfelelően Magyarország koalíciós kormányalakításra készült. Az ország idegen megszállás alatt nem álló választókerületeiben 1920. január 25–26-án tartották meg a nemzetgyűlési választásokat.

Az I. kerületben Haller István kultuszminiszter vehette át mandátumát, ám egy hónappal később hivatalosan le is mondott róla, minthogy három választókerületben is képviselővé választották, s ő a ceglédi mandátuma mellett döntött. A választási szempontból eddig csendes kerületben ekkor kezdődött csak igazán heves küzdelem a március végére kitűzött pótválasztásra készülve... A választás egyik győztes pártjának, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának hivatalos jelöltje Slachta Margit, a Szociális Missziótársulat nővére lett, miután a párt végrehajtó-bizottságának képviselő-jelölésén abszolút többséget szerzett több jelölttel szemben is. Mindenki tisztában volt azzal, hogy jelölése többről szól, mint addigi politikai szerepvállalásának és szociális munkájának elismeréséről, hiszen ha bekerül a Parlamentbe, akkor ő lesz az első női képviselő Magyarország történetében.

Végül igen viharos előzmények után március 25-e éjjelére megszületett az eredmény: a nemzetgyűlési választás az I. kerületben Slachta Margit fényes győzelmével végződött. Bár az ellenjelöltek egészen az utolsó pillanatig minden eszközt bevetettek a választók megnyerése érdekében – még a plakátszaggatástól és a rágalomhadjárattól sem riadtak vissza, fennen hirdetve, hogy „férfiember nőre nem szavazhat, még ha hivatalos jelölt is az illető” –, sokan Slachta Margit győzelmét tartották a legvalószínűbbnek. A jelentős szavazattöbbség azonban mindenkit meglepett.

Képviselői mandátumának hivatalos átadására március 27-én, szombaton délután került sor az I. kerületi elöljáróságon, ám tiszteletére másnapra ünnepélyes nagygyűlést szerveztek a Várba, a Szentháromság térre, hogy választói körében, méltó keretek között vehesse át megbízólevelét az első magyar női képviselő. A történelmi jelentőségű hírről minden napilap és képes újság megemlékezett.

Az eseményről készült filmfelvétel beazonosításához, a snittek megfelelő sorrendjének megállapításához, a film rekonstrukciójához a Magyarország című napilap beszámolója (1920. március 30.) szolgált alapul.

A Filmarchívum oldalán a korabeli beszámolót idézve részletesen bemutatják a felvételt, melyen többek között a beszédet mondó Slachta Margit is látható.

„Szűnni nem akaró, lelkes taps közben mondotta el Slachta Margit beszédét. – Győztünk – mondotta többek között, – de

győzelmi örömünkben nincs sem gőg, sem bosszú, csak egy mélyen, a lelkünkből az eget kérő, az égre felszálló, nagy Te Deum.

[A közeli felvételen épp ezeket a szavakat mondja.] Hogyan akarhatnánk mi a győzelem után rombolni, amikor éltetni és alkotni kell? Minket a szeretet hajtott a harcban, hogy a gyöngéknek adott titkos erőkből hatalmas életáramokat indítsunk. Ti, százhatvan erős férfi ott a Parlamentben! Védhetitek már az országhatárokat, dolgozhattok az új alkotmány felépítésén, alapíthattok nagy gyárüzemeket, mert mögétek sorakozik az igénytelen magyar nők milliónyi tömege. A kék kereszt nem hivalkodni jött, hanem könnyeket törölni, szolgálatot teljesíteni a szent haza érdekében, a szociális haladás és az örök keresztényi gondolat szellemében. A mandátumot úgy veszem át, mint egy imakönyvet, mint egy parancsot, hogy az én szociális irányzatom felett az imának, a keresztnek kell mindenkor őrködnie. (Éljenzés.) Tudom, hogy másképpen eltévedünk, mert enélkül a Marseillaise vetne véget a szociális gondolatnak, és hogyha ettől eltérnénk, vörössé lenne ez a program, akármilyen ígéreteket is tartalmaz. (Úgy van! Úgy van! Taps.)

A virágvasárnapi örömteljes hangulat után azonban tudnunk kell, hogy nemsokára elkövetkezik a Golgotha-járás. Új gondolatnak, a küzdő gondolatnak, amilyen a női képviselet, nincs más útja a feltámadáshoz, mint a Kálvária.

Érzek magamban annyi erőt, hogy független lévén, csakis a közjó szolgálatának tett esküm köt, fogok tudni küzdeni azért a gondolatért, amelyet vezéreink húsz évvel ezelőtt írtak zászlóikra. Ha együtt haladunk hűségesen a küzdelemben, meg fogjuk érni, hogy lesz még új Magyarország, lesz húsvéti feltámadásunk, amelyben csak egy egetverő allelujás öröm fog hangzani.”

Slachta Margit parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta, melyet a férfi képviselők ekkor még „derülten, tréfálkozva, fölényeskedve” fogadtak. Képviselősége alatt, mely 1922. február 16-áig, a parlamenti ülésszak végéig tartott, összesen 28 beszédet mondott, melyekben az általa célul kitűzött területek széles körével foglalkozott, többek közt a nők jogaival, az általános választójoggal és a földosztás kérdéseivel is.

Szándékában állt újraindulni a választásokon, de a Szociális Missziótársulat főnöknője, Farkas Edit épp akkoriban döntött úgy, hogy a társulatot egy szigorúbb szabályok szerint élő szerzetesi közösséggé formálja át, melybe a politikai szerepvállalás már nem fért bele. Slachta Margit azonban továbbra is a közéleti tevékenységben látta a szociális problémák megoldásának leghatékonyabb eszközét. Több mint húsz nővértársával együtt 1923 májusában elhagyta a társulatot, s annak eredeti szellemiségét követve néhány napon belül megalapították a Szociális Testvérek Társaságát.

Slachta Margit hosszú szünet után, 1945 elején tért vissza a Parlamentbe országgyűlési képviselőként – akkor még pártonkívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt listáján –, majd két évvel később már saját pártja, a Katolikus Női Tábor jelöltjeként. Felszólalásaiban főként a jogrendiség kérdéseivel foglalkozott, bírálta a köztársasági államformát, és magát a Szovjetuniót is, amiért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. Szót emelt a hitoktatás szabadságáért is, ami után Parragi György képviselő ekképp méltatta: „Az egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!”

Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, melyben az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Mikor ennek ellenére a honatyák megszavazták a törvényjavaslatot, a Himnusz eléneklése alatt ülve maradt. Ezért újabb kizárás lett a büntetése, ezúttal egy teljes évre. 1949-ben letartóztatástól tartva előbb Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött.

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás és fotó: Nemzeti Filmintézet – Filmachívum

Magyar Kurír