„Életpéldájával szíveket formál, közösségeket épít” – Szent Benedek ünnepe Tihanyban

A zarándokok a szentmise kezdetén ünnepélyesen vonultak be a tihanyi bencés apátsági templomba.

A vesperással egybekötött ünnepi szentmisét Mihályi Jeromos OSB perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója vezette.

Homíliájában a perjel arra hívta a jelenlévőket, hogy Szent Benedek személyében ne csupán a nyugati szerzetesség atyját szemléljék, hanem azt az útitársat is, aki

ma is Krisztus felé vezeti az Istent kereső embert.

Kiemelte: évről évre azért ünnepeljük a szent pátriárkát, hogy közbenjárását kérjük az egész bencés családért, a szerzetesekért, a diákokért, a hívekért, a zarándokokért és mindazokért, akik az evangélium szerinti élet útját keresik.

Mihályi Jeromos OSB elmélkedésének vezérfonalát a Példabeszédek könyvének mondata adta: „Ha szívedbe fogadod a bölcsességet, akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, a helyes utat.”

Szent Benedek „életpéldájával és tanításával szíveket formál, közösségeket épít, és ma is kereső embereket vezet el az Élet Igéjéhez, Krisztushoz”.

Regulájának minden sora pedig arra bátorít, hogy „az evangélium útján szárnyaló szívvel járjunk és Isten irgalmassága felől soha kétségbe ne essünk” – fogalmazott a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója.

Szent Benedek subiácói magányának lelki jelentőségéről elmélkedve a perjel felidézte, hogy a fiatal Benedek a kor erkölcsi és lelki válságát látva vonult vissza a barlang csendjébe. Az első pillantásra az üresség és a magány helyének tűnő barlang azonban Isten jelenlétének terévé vált számára.

Az evangéliumi élet itt kezdődik, a magányban, ahol engedjük, hogy átjárjon minket az ő jelenléte, és ahol az Úr megszólíthatóvá válik számunkra”

– hangsúlyozta Mihályi Jeromos.

A csend nem menekülés a világtól, hanem annak a helye, ahol az ember szembesül saját vágyaival, gyengeségeivel, és megtanul különbséget tenni jó és rossz, isteni és emberi között

– mondta a szentmise szónoka.

A subiácói barlangban Benedek nem csupán önmagát ismerte meg, hanem Istennel való kapcsolatában fedezte fel az emberi természet mélységeit is.

Az Istennel eltöltött idő, a szüntelen imádság, a zsoltárok és a Szentírás minden egyes szava válik Benedek számára az emberi lélek és az emberi kapcsolatok megismerésének kiindulópontjává.”

Éppen ez tette őt a közösségi élet és a vezetés művészetének mesterévé.

Subiaco nem a világtól való elfordulás helye volt, hanem a küldetés előkészítésének tere. „Nem menekül valami elől, hanem éppen valamiért lép be, és Valakihez marad hűséges” – szögezte le a perjel. – Ez a hűség nyitotta meg Benedeket a másik ember, a vendég befogadására, valamint arra a küldetésre, hogy közösségeket alapítson és tanítványokat vezessen Krisztus követésére.

Prédikációja végén Mihályi Jeromos arra buzdította a híveket, hogy a mindennapokban is keressék meg saját „subiácói barlangjukat”, azt a belső helyet, ahol csendben találkozhatnak Istennel.

Felidézte Nápoly bíboros érsekének egy évvel ezelőtt Montecassinóban elhangzott gondolatát: „Mert

néha, hogy visszataláljunk Istenhez, nem ezer lépést kell tennünk előre, hanem egyet hátra: visszafordulni azon hang felé, amely »gyermekeimnek« hív minket.”

A Tihanyi Bencés Apátság elöljárója azért imádkozott, hogy Szent Benedek közbenjárására mindannyian eljussanak arra a belső szabadságra, ahol Isten megszólítja, hűséges és evangéliumi emberré formálja övéit.

A szentmise végén a tihanyi bencés közösség szeretetvendégségre hívta az összegyűlteket.

A bencés közösség hálás szívvel mondott köszönetet a tihanyi és környékbeli híveknek, az oblátusoknak, a bencés diákoknak és öregdiákoknak, a barátoknak, valamint mindazoknak, akik jelenlétükkel és imádságukkal együtt ünnepelték Szent Benedek Atyánk ünnepét.

Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír