„Istent szemlélni mindenben” – 94 éves korában elhunyt Jálics Ferenc SJ

Megszentelt élet – 2021. február 13., szombat | 11:46

2021. február 13-án, szombat hajnalban a budapesti Farkas Edith Katolikus Szeretetotthonban 94 éves korában elhunyt Jálics Ferenc jezsuita atya, a nevéhez kötődő szemlélődő imamód iskolájának megteremtője. Temetéséről a magyar rendtartomány később ad hírt.

A rendtartomány honlapján bemutatják Jálics Ferenc gazdag és termékeny életútját Magyarországtól Dél-Amerikáig, az Egyesült Államoktól Németországig, majd ismét szülőhazájáig. Nekrológja után emlékkönyvet találunk, ahová ki-ki beírhatja gondolatait, megoszthatja, milyen szellemi örökséget kapott Jálics atyától.

Jálics Ferenc 1927. november 16-án született Budapesten, majd családjának gyáli birtokán nevelkedett. Tízen voltak testvérek, ám egyikük korán meghalt. Hitéletének meghatározó alakítója édesanyja, aki a Szent Ignác-i lelkiség szerint élő Sacré Coeur-nővérek iskolájába járt. Édesapja kívánságára Kőszegen katonai pályára lépett: hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt, a második világháború vége felé pedig Nürnbergbe vezényelték. Személyiségfejlődésének meghatározó pillanataként egy pincében a légitámadások alatt közvetlen közelről tapasztalta meg a halál fenyegetését.

Amit ott láttam, egészen megváltoztatta az életemet, mert rájöttem, hogy az életnek van egy mélyebb értelme, mely még a haláltól is független. Ez lett mindennek a mércéje. Ez lett az életem iránytűje”

– fogalmazott később.

1946-ban tért haza Magyarországra. Itt leérettségizett, és belépett a jezsuita rendbe. Az egyre erősödő kommunista diktatúra miatt két év múlva sok más fiatal jezsuitával együtt el kellett hagynia hazáját. 1950-től Németországban nyelveket és irodalmat tanult, diplomáját Belgiumban, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerezte filozófiából 1954-ben, majd a jezsuiták dél-belgiumi gimnáziumában, Mons-ban végezte a filozófiát követő szokásos rendi gyakorlatot, a magisztériumot.

1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva Argentínába küldte, ahol teológiát tanult. Itt szentelték pappá 1959-ben. Ezután az argentínai Córdobában töltött egy évet, utána a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított. 1963-tól ugyanott a rend növendékeinek – többek között a ma Ferenc pápaként ismert Jorge Mario Bergogliónak – a lelkivezetője lett, és ebben az időben kezdett lelkigyakorlatokat adni. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett, és a salvadori, valamint a Buenos Aires-i katolikus egyetemen oktatott. Első könyveit (Testvéreink hite, Tanuljunk imádkozni, Fejlődik a hitünk) spanyolul írta Dél-Amerikában.

A rabságban nem a fizikai szenvedés volt a legnagyobb megpróbáltatás, hanem az a lelki folyamat, aminek következtében sikerült helyükre tennem a múlt egyes történéseit. A meditáció csendje vezetett el aztán valami mélységes megtisztuláshoz, aminek gyümölcseit azóta is alkalmazom a lelkigyakorlatokban”

– nyilatkozta 2013-ban élete meghatározó epizódjáról. 1974-ben ugyanis a nyomorban élők melletti tanúságtételként Buenos Aires egyik szegénynegyedébe költözött, ám két év múlva a hatóságok őt orosz kémnek, társát pedig baloldali gerillának hitték, ezért elrabolták. Közel fél évig ágyúgolyóhoz láncolva, összekötözött végtagokkal, bekötött szemmel kellett élniük egy cellában.

Miután kiszabadult, börtönélményeinek hatására fejlesztette ki a szemlélődő imamódot, mely azóta már nemzedékek számára vált az istenkapcsolat éltető forrásává. Mint utóbb elmondta, ez idő alatt nemhogy nem szenvedett lelki, pszichikai sérülést, de

földolgoztam életem több traumatikus élményét. Előtte volt egy enyhe depresszióm – ez ott elmúlt. Az őrök meg nem tudták mire vélni, hogy nem esünk kétségbe, nem ordibálunk, hanem Jézus nevét ismételgetjük és meditálunk.”

Kiszabadulása után egy évig Észak-Amerikában élt. 1978-ban Németországba került, 1984-ben pedig Gries-ben megalapította lelkigyakorlatos házát, mely a szemlélődésre vágyó keresztények valóságos zarándokhelyévé vált. Az évtizedek során több mint húszezer embernek adott lelkigyakorlatot, könyveit közel másfél tucat nyelvre fordították le, és módszerét legalább húsz országban alkalmazzák.

Jálics Ferenc 2017 nyarán visszatért Magyarországra. Az utóbbi években a budai Farkas Edith Katolikus Szeretetotthonban élt, ahol a külvilág egyre inkább elvesztette a jelentőségét számára; mindennapos társa lett a belső csend, a szakadatlan figyelem és az örökös jelenlét. Amikor pénteken Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök hírét vette, hogy állapota válságosra fordult, a járványügyi óvintézkedések betartásával meglátogatta, feladta neki a betegek kenetét, és megköszönte neki egész életét és szolgálatát. Ferenc atya így, a szentségekkel megerősítve, békésen tért meg Teremtőjéhez.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Merényi Zita; Hendrik Schmalhorst; Jezsuita Levéltár

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria

Jálics Ferenc SJ 2013-ban, háttérben Gries-i lelkigyakorlatos házával (Fotó: Hendrik Schmalhorst)