„Teljesen megújít” – Puskás Antal pálos szerzetespap az Eucharisztiában gyógyító Jézusról

„Nekünk, pálosoknak mint monasztikus szerzetesrendnek az életében központi helyet foglal el az Eucharisztia. Hivatásunk nem annyira kifelé, külső misszióra szólít, hanem inkább arra, hogy a szent misztériumok ünnepléséhez segítsük hozzá a híveket. Ehhez szorosan hozzátartozik a gyóntatás feladata is, amely szintén egyik fontos sarokpontja pálos rendi küldetésünknek.

(...) Számomra a szentmise mindig az utolsó vacsorán való részvételt jelenti. Itt adja Jézus szeretetének legnagyobb jelét.

Ebből a szeretetből élek.

Ahogy haladnak az évek, egyre inkább látom, Jézus szeretetének e jele nélkül nem az lennék, aki most vagyok, képtelen lennék úgy élni, ahogy most élek” – mondta a beszélgetés elején Puskás Antal.

„Mindnyájan naponta töltünk időt az Oltáriszentség előtt. Egyénileg is, közösségben is, amikor a zsolozsmát imádkozzuk vagy az elmélkedések idején. Minden kolostorunkban van egy külön kis kápolna csak a rendtagok számára. (...) Az utóbbi években úgy ismertem meg őt, mint a gyógyító Jézust, aki az Eucharisztiában testünk és lelkünk eredeti épségére vezet vissza. Bár este sokszor fáradt vagyok már, egészen különleges a szentségimádáson töltött idő.

Krisztus jelenlétében lenni – akár szavak nélkül is – teljesen megújít, valami különleges erőt, reményt ad.

(...) a szentségi Jézus által vagyunk képesek szeretni egymást. Egy szerzetesi közösségbe az Úr néha egészen eltérő karakterű embereket hív, mint ahogy ez már az apostolok esetében is volt. Nem mi választottuk egymást, hanem ő hívott egybe minket. (...) meg kell tanulni, hogy egymás mellett úgy tudunk szeretetben élni, ha együtt nézünk egy irányba: Jézus felé. Ebben mindennap nagy segítség az Eucharisztia. Itt ugyanis a tekintetünk konkrétan, fizikailag Jézusra szegeződik. Nem tudom, milyen lenne, ha hiányozna ez a fizikailag is meghatározható középpont: az Úr szentségi jelenléte.”

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán a pálos szerzetespap kifejtette: „Jónak tartom, hogy nagyobb, nemzetközi közösségben is megnyilvánuljon, hogy mi, katolikusok a szentségi Jézus Krisztusban vagyunk egyek. A kongresszus alkalmas arra, hogy ezt a mélyen fekvő köteléket megerősítse a különböző nemzetek és magyarországi közösségek között. Én magam azt tervezem, hogy gyóntatni fogok a kongresszus alatt. Közben érkeznek lengyel pálos vendégeink is, ők is részt vesznek egy-egy eseményen. Velük együtt és az Esztergomba induló zarándoklat résztvevőivel fogunk majd imaórát tartani az esztergomi bazilikában. Ha sikerül, a lengyel pálos papnövendékek is itt lesznek.

(...) 2020. január 20-án elkezdődött a (...) Boldog Özséb-év, ami rendalapítónk halála 750. évfordulója kapcsán lett ilyen ünnepi év. (...) szeptember 12-én, a NEK nyitónapja előtt tartjuk meg első templomunk, a klastrompusztai pálos templom búcsúját. Akkoriban nyílik meg majd a Nemzeti Múzeumban is egy nagyszabású kiállítás a pálos rendről, ami egy éven át megtekinthető lesz. Közben egész évben járja útját a (...) pálos busz, amelynek belsejében egy interaktív kiállítási tér található. Ez nemcsak történelmi áttekintést nyújt, hanem igazából egy betekintés a régi és mai pálos szerzetesek életébe. Ennek a buszos kiállításnak a jelmondata: »Pálosan szép az élet«. (...)

Nekem azért szép, mert itt, ebben a keretben tudok leginkább válaszolni arra a szívbeli megszólításra, amit húsz-egynéhány éve hallottam meg, és amely a mai napig hív.” 

A budapesti Sziklatemplom házfőnökével készült interjú teljes szövegét ITT olvashatják.

Forrás: Szerzetesek.hu

Fotó: welovebudapest.hu

Magyar Kurír