„Új életre hívsz!” – 30. országos találkozóját tartotta a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás

Hazai – 2022. október 24., hétfő | 12:10

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 30. Országos Találkozóját a Kaposvár Arénában rendezték meg október 22-én. A délelőtt folyamán Mijo Barada, délután Josip Lončar tartott előadást. Az esemény zenei szolgálatát Csiszér László, Flach Ferenc és zenésztársaik végezték. A zárómisét Varga László kaposvári főpásztor mutatta be.

Már a reggeli órákban megtelt élettel a Kaposvár Aréna. Az ország különböző pontjairól érkezett több mint kétezer ember Szentlélekre való ráhangolódásában Csiszér László és Flach Ferenc zenekara segített. A reggeli dicsőítés végére már érezhető volt, hogy az egység, a szeretet és öröm Lelke tölti be a teret.

Délelőtt a horvát Mijo Barada tartott előadást. – Istennek csodálatos terve van az életünkkel. A probléma, hogy mi nem fogadjuk el ezt a tervet – kezdte tanítását, majd egy fiatal férfi rákos megbetegedéséből való gyógyulásáról beszélt. A gyógyulás kapcsán elmondta: Jézus mindig tesz csodákat ott, ahol az emberek hisznek. Ott, ahol megengedik, hogy megdicsőüljön és megmutassa mindenhatóságát.

– Higgyetek Isten igéjében, ígéreteinek! Legyetek azok az emberek, akik elvezetnek másokat Jézushoz! Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, olyan emberek kell, hogy legyünk, akik az áldás szavait mondják ki. Minden szavunknak szellemi háttere van.

Ha a szeretet, jóság szavait mondjuk ki, akkor a Lélek áll mögötte.

Ha átkokat mondunk ki, akkor e mögött a démoni világ áll, s rombolóan hat – fogalmazott, majd egy ezzel kapcsolatos élményét osztotta meg tanításában.

„Egy édesanya jött el a lelkigyakorlatomra, s azt mondta: Mijo, a mi családunkat valaki megátkozta, s ezt megerősítette egy exorcista atya is. Biztos azért, mert féltékenyek ránk a szomszédok, van egy hotelünk, amire irigyek. Azt válaszoltam, hogy nem. Ön az, aki átkozódik. Megkérdeztem tőle: mikor mondtad utoljára a férjednek, amikor megharagudtál rá, hogy átkozott legyen a nap, amikor hozzád mentem? – Tegnap – mondta a nő. Mikor mondtad utoljára a gyermekeidnek, hogy jobb lett volna, ha elvetetlek, mint hogy megszültelek? –Tegnap reggel – válaszolta. Akkor hallotta meg, hogy mi is az, amit évek óta mondogat. A legrosszabb átkok azok, amelyeket a szülők mondanak ki a gyermekeikre, vagy a házastársak egymásra.

Tanuljátok meg mindennap áldani egymást!

Áldjatok meg minden személyt, akivel találkoztok. Kérjétek Isten áldását a gyermekeitekre, minden utatokra. Legyetek fáradhatatlanok az áldásban. Minél többet áldjátok az embereket, a dolgokat, annál erősebb lesz a kegyelem bennetek” – hangsúlyozta Mijo Barada.

A délután folyamán a szintén horvát Josip Lončar az evangelizációról beszélt tanításában.

Mennyi emberrel lennétek elégedettek, hogy megtérítsétek őket életetek során? – tette fel a kérdést. – Mit gondolsz, mit vár el tőled Isten? Egyet, tízet, százat, vagy ezret? Mit gondolsz, mi a te teljesítményed, amit el kell érned? Mit gondolsz, mennyi embert sikerült eddig megtérítened? Vajon Isten valóban elvárja, hogy megtérítsünk ezer embert? A világ már rég megmenekült volna és mindenki üdvözült volna, ha ez így lenne.

Valaki azt mondta, ha csak egy embert megtérítesz, akkor megmentetted a lelked. De ha olyan jól megy, hogy egyet már sikerült megtérítened, akkor miért állnál le? Egyszer megkérdeztem a Szentlelket, melyik a legjobb evangelizációs módszer az egyszerű emberek számára. Ekkor a Lélek megmutatta a talentumokról szóló példabeszédet. Azt is megmutatta: lehet, hogy egy kicsit félreértelmezzük ezt a példabeszédet.  Kérdés, hogy bizonyos talentumaink valóban talentumok-e.

Egyesek úgy gondolják, a talentum az, ha valaki szépen zenél, énekel vagy prédikál. Vagy bármi más, amivel jól tud evangelizálni. De ha itt van valaki, aki egész életében énekel és dicsőíti az Urat, akkor még milyen talentumot kapott ezenfelül? Abban az időben a talentum hatalmas pénzösszeg volt. Mi az, ami a mi értékünkben ilyen nagy értékű?

Amerika különböző keresztény közösségeiben végeztek egy kutatást. Mintegy száznegyvennégyezer embertől kérdezték meg: mi az, ami miatt elkezdtél hinni Jézus Krisztusban? Melyik volt az a pillanat, mikor valóban elkezdtél hinni? Amikor kiértékelték az eredményeket, megdöbbentek. A megkérdezettek több mint hetvenöt százalék azt válaszolta, hogy a barátja vagy rokona tanúságtétele által kezdett hinni. Nehéz élethelyzetben volt, s ebben az élethelyzetben valaki tanúságot tett a saját hitéről és arról, miként tapasztalta meg az élő Istent.

Ezek a talentumok. Azok a tapasztalatok, amelyek miatt elkezdtek hinni.

Ha van ilyen tapasztalatod, akkor egy hihetetlenül jó eszközöd van arra, hogy kereskedj, vagyis evangelizálj. A legtöbb ember azért hagyja el az egyházat, mert nincs élő tapasztalata, s még azt sem hallotta, hogy másnak lett volna ilyen jellegű tapasztalata. Életedben rengeteg emberrel találkozol. Lesznek olyanok, akik nehéz élethelyzetben vannak. Amikor elkezdesz nekik beszélni a te talentumodról, istentapasztalatodról, gondolj bele, hogy miként fog hatni a tanúságtételed a reményvesztett, emberekre! Azokra, akik nem hisznek abban, hogy Isten valóban létezik.

Amikor a tapasztalatod mondod el a másiknak, ő tudja, hogy nem hazudsz. S mikor tanúságot teszel, a Szentlélek veled van”

 – fogalmazott Josip Lončar.

Az előadások között zenés dicsőítésre, szentségimádásra és közbenjáró imára hívták a jelenlévőket. Az aréna különböző pontjain folyamatosan gyónási lehetőséget biztosítottak a papok, a színpadon tanúságtételek hangzottak el. A nap folyamán a gyermekek számára külön foglalkozással és játékkal készültek a segítők.

Az eseményt lezáró szentmisét Varga László megyéspüspök celebrálta. A főpásztor a szentmise elején felidézte: az újonnan épült Kaposvár Arénát pár éve áldotta meg. Akkor az áldás szövegében elhangzott, hogy legyen a sport és kulturális események mellett az imádság helye is a Kaposvár Aréna. Rámutatott, hogy azóta már a második nagyszabású egyházi eseménynek ad otthont az épület.

A főpásztor prédikációjában a békét állította a középpontba. „Körülöttünk háború dúl, s a szívünkben is csatatér van. Minden szentmisében elhangzik a mondat: »békesség veletek!« S minden szentmisében elhangzik: »az Úr békéje legyen veletek mindenkor!« És minden szentmise azzal ér véget: »menjetek békével!«

A feltámadt Krisztus titokzatos teste vagyunk. Mi, az Egyház.

A feltámadt Krisztus ezzel köszöntötte húsvétkor és a találkozásokkor tanítványait: »békesség nektek!« Mikor ezt kimondta, akkor a tanítványok féltek. A zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtókat. Jézus azonban átjött a falakon: a zárt ajtó sem okozott akadályt számára.

A feltámadt Krisztus nem szereti a falakat, melyeket a szívünkbe építünk. A harag, a gyűlölet, az ítélkezés, az előítélet és a megosztottság falait. A feltámadt Krisztus szeretne átjönni ezeken a falakon, hogy a szívünkbe adhassa békéjét.

Ahogyan Szent Pál írja: »Ő a mi békességünk«. Jézus kijelenti: »az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek!«

Az Úr békéje az ajándék, amit a feltámadt Krisztus ingyen odaad mindenkinek.

Miben áll a békéje, s miként szüntette meg a megosztottságot? Hogyan bontotta le a falakat? Az Ő békéje abból az áldozatból fakad, melyet szentmiséről szentmisére megismétel. Ebben a szentmisében is önként, szabadon, szeretetből áldozattá válik. Mert pontosan tudja, hogy csak akkor lesz béke, ha odaajándékozzuk magunkat önként, szabadon, szeretetből másoknak. Ez áldozat nélkül nem megy.

A szentmise áldozat. Csúcs és forrás. Ezt az áldozatot, amelyet Krisztus elénk él, s amellyel az Ő békéjét adja nekünk, kell magunkhoz venni.

Az átváltoztatás után elhangzik: »az Úr békéje legyen veletek mindenkor«.

Az önmagát önként odaajándékozó Szeretet békéje az osztályrészünk minden szentáldozáskor. Azért adja ezt a békét, hogy mi átalakuljunk krisztusivá, miként a kenyér és a bor átváltozik az Ő testévé és vérévé. A szentmise után vigyük a békét a világba, amely ebből a szeretetáldozatból fakad” – fogalmazott a főpásztor.

A szentmisét követően, a jubileumi találkozó apropóján Végh Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője adott hálát az elmúlt találkozókért. Felidézte: a Megújulás első országos találkozójának főszervezője Marik József volt, majd Gorove László lett a Karizmatikus Megújulás elnöke. Őket követte Bartha Angéla, Kunszabó Zoltán és Végh Zoltán, akik a színpadon osztották meg az elmúlt találkozókkal kapcsolatos emlékeiket.

Az idei országos találkozó szervezésében a Kaposvári Irgalmasság Háza és a Joppé Evangelizációs Központ működött közre. Az előadásokról és a szentmiséről készült videofelvételek hamarosan megtekinthetőek lesznek a Kaposvári Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria