550 éve hunyt el Janus Pannonius pécsi püspök és humanista költő

550 éve, 1472. március 27-én, nagypénteken, Thuz Osvát zágrábi püspök (1466–1499) egyik székhelyén, Medvevárban, menekülés közben, a korábbról meglevő súlyos tüdőbetegsége szövődményében hunyt el III. János pécsi püspök (1459–1472), azaz közismertebb nevén Janus Pannonius, a humanista költő. Rebellis előélete miatt a humanista főpap-költőnek három temetése volt: kettő még a 15., egy pedig a 21. században.

III. János püspök (Janus Pannonius) sírfeliratának metszete

Először a Zágráb melletti Remetinec (Remete) pálos kolostorában helyezték örök nyugalomra. A pécsi káptalan püspökhöz hű tagjai azonban a szurkozott koporsóba helyezett, bebalzsamozott holttestet a legnagyobb titokban Pécsre vitették és a kápolnában – egyes források szerint a prépost lakásában – rejtegették csaknem két évig. Piero Valeriano Bolzani itáliai történetíró (1477–1558) elbeszélése szerint Mátyás 1476-ban, a Pécsett tartott országgyűlés alkalmával kérdezősködni kezdett Janus Pannonius felől, és ekkor az illetékes pécsi prépost megvallotta neki az elrejtett koporsó titkát. Mátyás meghatódott és büntetés helyett kitüntette a hű barátot, III. János püspöknek pedig fényes temetést rendelt el.

A kortárs Antonio Bonfini történetíró (1424–1502) krónikájában is feljegyezte az eseményt, miszerint Mátyás király külön engedélyével és jelenlétében a pécsi székesegyház altemplomában másodszor is eltemették a pécsi püspököt: „Mivel a király haragja miatt mintegy közellenségnek tartották és senki sem merte neki a szokásos végtisztességet megadni, testét a papok titkon bevitték egy pécsi kápolnába és sokáig egy szurkos ládában tartották. Hosszú idő múlva, midőn Mátyás történetesen meglátogatta a várost és a bazilikát, a papi kollégium megkérdezte őt, hogy engedje meg végre méltó temetéssel megtisztelni János poéta testét, melyet haragjától való félelmükben régóta őrizgetnek temetetlenül. A király elbúsult a nagy férfiú sorsán, alaptalan vélekedésük és félelmük miatt megdorgálta őket és azután pompás gyászszertartást rendezett neki, hogy a jeles költőt ne fossza meg a temetés tisztességétől. Ez a vég jutott tehát a pannóniai dalnoknak.”

A második temetés elképzelt jelenete egy 19. századi metszeten – Mátyás király siratja kedvenc főpapját

A síremléket egy sírvers is jelölte, amelyet már 1463-ban maga a költő vetett papírra. A második, pécsi újratemetésről utódja, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) a kanonoki testülettel egy oklevelet állíttatott ki, benne rögzítve a temetés körülményeit. Ebben volt leírás a kőszarkofágban való temetésről és a pontos halálozási dátumot tartalmazó sírfelirat szövegéről is.

*

III. János pécsi püspök 1434. augusztus 29-én látta meg a napvilágot, Csezmicei János néven a Körös megyei Csezmicén. Édesapja Csezmicei Pál, édesanyja pedig Zrednai Borbála volt. Legidősebb gyermekként született a családban, két öccse (Mihály és Péter) és egy húga (Ilona) volt. Nagybátyja a váradi nagyprépost, püspök (1445–1465), majd esztergomi érsek (1465–1472), Vitéz János.

Csezmicei János tanulmányait Váradon, a székesegyházi iskolában kezdte, 1447 és 1453 között Ferrarában tanult Guarino Veronense magániskolájában, ahol összeismerkedett az itáliai ifjak krémjével. Magas fokú latin és ógörög tudására itt tett szert. Guarino mester mellett bontogatta igen gyorsan költői szárnyait is. A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelően a tanulmányai és a humanista költészet okán felvett antikizáló humanista név: azaz Pannóniai János.

1454-től Padovában kánonjogot tanult, majd 1458 májusában doktori címet szerzett. 1458-ban Rómába zarándokolt Galeotto Marzióval, majd hazatért magyarországi egyházi pályafutása egyengetése végett.

Eközben Magyarországon különböző egyházi javadalmakat tudhatott magáénak. Váradon székeskáptalani őrkanonok (1451–1455), 1458-ban már titeli prépost és püspöki helynök. 1459 tavaszán már választott pécsi püspök, de szentszéki megerősítése csak 1459 őszén érkezett meg: ő volt a pécsi egyházmegye 25. püspöke. A pécsi ordináriust az ország egyik leggazdagabb főpapjaként ismerték, aki egyúttal tagja lett Mátyás király (1458–1490) királyi tanácsának, és egyéb fontos kormányzati pozíciókat is elnyert.

1458-tól a királyi különös jelenléti bíróság helytartója volt. 1468 elején királyi titkos kancellárrá lett kinevezve – ezzel jutott pályafutása csúcsára. 1469/70-ben szlavóniai báni méltóságot kapott, melyet megosztva viselt Laki Thuz Jánossal. Több alkalommal volt tagja az Itáliába induló magyar követségeknek, amely alkalmakat mindig kihasználta itáliai ismeretségének bővítésére. A hadjáratok során több esetben is kísérője volt a királynak, pécsi püspöki székhelyéről egyik fontos feladata volt a Délvidék nyugalmának fenntartása.

Pécsett, püspöki székhelyén igen keveset, nagyjából két-három hónapot töltött évente. Betegsége kúrálására főként az őszi hónapokat választotta. A rövid mecseki tartózkodás ideje alatt is kiváló humanista kört alakított ki maga mellett: értelmiségi barátainak (Garázda Péter, Handó György, Mohorai Vidfy Miklós, Telegdi János) pedig kanonoki javadalom adományozásával juttatott biztos megélhetést.

Költészetét politikai pályafutása mellett sem hanyagolta: főként az epigramma és az elégia műfajában alkotott maradandót. Műveltsége és nagy tudása bizonyítékaképpen egy igen kiváló, tekintélyes kötetszámmal bíró, latin és görög szerzők munkáit magába foglaló könyvtárat gyűjtött össze, amelyben „minden tudomány képviselve volt”. Köteteit Itália nagyobb városaiban, Rómában, Firenzében, Nápolyban, Velencében, valamint Ferrarában vásárolta meg, és könyvgyűjteményét Pécsett, az egyházfői rezidenciájában rendezte be. Könyvtára volt – Mátyás királyi könyvgyűjteménye után – Magyarország második legnagyobb humanista bibliotékája. Halála után a teljes kódexállományát az uralkodó elkobozta, majd beolvasztotta a Bibliotheca Corvinába.

III. János püspök (Janus Pannonius) koponyája és arcrekonstrukciós szobra

Az 1470-es évek elejére Vitéz János és III. János püspök háttérbe szorultak a királyi udvarban, elképzeléseiket egyre kevésbé tudták érvényesíteni. Elsősorban presztízsveszteségük és anyagi sérelmeik miatt fordultak az uralkodó, Mátyás király ellen. Ehhez járultak hozzá a folytonos háborúskodások miatti adóemelések, valamint a török elleni védekezés elhanyagolása is. Az összeesküvés fő célja egy esetleges királyváltás lett volna: a Luxemburgi rokonság okán Kázmér lengyel herceget támogatták, aki meg is indult csapataival. Hozzájuk csatlakozott Vitéz és III. János lovasaival. Mátyás a zendülést megneszelve, még csírájában fojtotta el a lázadást.

Az összeesküvők nagy része – bocsánatáért esedezve – behódolt az uralkodónak, köztük Vitéz János is. Csak III. János püspök tartott ki, és Pécsen keresztül, a rezidenciáról pénzzel és nemesfémekkel (kegyszerekkel) felpakolva Itáliába, Velence irányába menekült. Útközben azonban megbetegedett, és régi szövetségese várában, Medvevárban (Medvegrad) ágynak dőlt. Itt érte utol a halál 1472. március 27-én.

A második pécsi temetés dokumentáltsága okán sokáig keresték III. János püspök pontos pécsi nyughelyét és földi maradványait. Végül 1991-ben a székesegyház fűtésrekonstrukciója során Kárpáti Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze találta meg a rég keresett sírhelyet és a csontokat, II. Pál pápa (1464–1471) –bizonyítékként is szolgáló – ólombullájával egyetemben. Az ekkor elvégzett koponyarekonstrukció alapján megdőlt a Janus Pannonius kinézetére vonatkozó eddigi képünk is.

Rétfalvi Sándor: Janus Pannonius (III. János pécsi püspök) síremléke (2008)

A harmadik temetésre 2008. október 21-én került sor Pécsett, a székesegyház altemplomában. A síremléket Janus Pannonius saját sírversének szánt műve belekomponálásával Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművész készítette el márványból és bronzból.

A sírverset Janus már 1463-ban megírta. Magyar fordítása Kálnoky Lászlótól:

Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először
Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.
Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység;
Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.

(Janus Pannonius: De se aegrotante in casris [Mikor a táborban megbetegedett])

Janus Pannonius politikai és egyházi pályafutása mellett a magyar irodalom reneszánsz korszakának legjelentősebb költője lett, az országban a humanizmus széles körű elterjedése az ő nevéhez köthető.

A tudományos igényességgel adatolt eredeti írás ITT olvasható.

Szerző: Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegyei Levéltár; Annales Musei Historico-Naturalis Hungarici, Janus Pannonius Múzeum (koponya és arcrekonstrukciós szobor) 

Magyar Kurír