85 éve hunyt el a cserkészet alapítója – Lord Baden-Powell öröksége

Baden-Powellt katonatisztként szerzett tapasztalatai vezették el ahhoz a felismeréshez, hogy a fiatalok felelősséggel, bizalommal és céllal felruházva képesek önmagukat is felülmúlni. E gondolat nem fegyelmező, hanem nevelő szándékból született meg, és 1907-ben, Anglia déli partjai mentén a Poole-i öbölben, a Brownsea-szigeti kísérleti táborban öltött először formát.

A tábor sikerének és az annak tapasztalait összefoglaló Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyv népszerűségének köszönhetően a cserkészet villámgyorsan terjedt el az Egyesült Királyságban, majd az egész világon. Bi-Pi műve nem pusztán módszertani kézikönyv volt, hanem egy új nevelési szemlélet alapvetése; olyan nyelven szólt a fiatalokhoz a természetben végzett tevékenységek, az őrsi közösség, a szolgálat és az önfegyelem fontosságáról, amely aztán nemzedékeken át, a mai napig érthető maradt.

A cserkészet jelképének a liliomot választotta. Ez a tisztaságra utal, mely tulajdonságot Bi-Pi a cserkészjellem egyik legfontosabb vonásának tartotta. A stilizált virág három szirma a cserkészfogadalom hármasságára is emlékeztet: kötelességteljesítés, segítőkészség, törvénytisztelet; illetve ezt a jelet használták a korabeli térképeken az északi irány jelölésére, tehát ez a szimbólum segítette az utazókat a helyes irány megtalálásában.

Miután Bi-Pi visszavonult a katonaságtól, minden idejét és erejét annak szentelte, hogy a cserkészetet szolgálja, és terjessze a cserkészeszmét. Beutazta a világot, bátorította, lelkesítette a cserkészvezetőket. Élete utolsó szakaszában visszatért Afrikába, s visszavonultan élt a kenyai Nyeriben.  85 évvel ezelőtt, 1941. január 8-án halt meg.

Halála után került elő rövid, ám annál súlyosabb „utolsó üzenete” cserkészeinek, amelyben egész életművét egyetlen mondatba sűríti:

Próbáljátok meg ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok.”

A mozgalom hamar gyökeret vert Magyarországon is: 1912-ben megalakult a Magyar Cserkészszövetség, a cserkészet pedig a két világháború között az ország egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmává vált. Iskolákhoz és egyházakhoz kötődve erkölcsi, közösségi és hazafias nevelést adott, széles társadalmi beágyazottsággal és nemzetközi elismertséggel. A mozgalom lendületét jól jelzi, hogy 1933-ban Gödöllő adott otthont a 4. cserkész világdzsemborinak – annak a nemzetközi találkozónak, amely a cserkészet béketeremtő erejét a történelem viharai közepette is láthatóvá tette.

A második világháború aztán a hazai cserkészetet is szétzilálta szervezetileg. Vezetők estek el a fronton, kerültek fogságba vagy széledtek szét. A csapatélet megszakadt, 1945-re nem volt működő struktúra. A mozgalmat újra kellett szervezni. A háború utáni években az egykori cserkészek aktívan részt vettek a közösség újjáépítésében, és rövid ideig remény mutatkozott a folytatásra.

Ahogy azonban a kommunista párt hatalma erősödött, egyre nagyobb nyomást gyakorolt a cserkészmozgalomra is, amelyet „független, vallásos, nem irányítható közösségnek” tekintett. Végül 1946. július 20-án mint „reakciós” szervezetet betiltották a Magyar Cserkészszövetséget, a cserkészmozgalom helyét pedig – az állami elképzelés szerint – az úttörőmozgalom vette át. A cserkészet ekkorra viszont már jóval népszerűbb volt annál, hogy be lehessen „tiltani”, így miután a szervezet hivatalos tevékenysége 1948-ra megszűnt, láthatatlanul – illegalitásban, kiscsoportos formában – élt tovább a szellemisége: a „katakomba” időszakban a hangsúly a személyes felelősségen, a közösségen és az értékek átadásán volt, távol a nyilvánosságtól.

Ebben az időszakban a fiatalok szervezett összejöveteleken egymást támogatva tartották életben a cserkészeszményt, miközben a hivatalos oktatás és a kommunista ifjúsági szervezetek más értékeket közvetítettek. Az illegális cserkészélet nemcsak közösségi élményt jelentett, hanem ellenkultúrát is egy olyan rendszerben, ahol a vallásos és független közösségi tevékenységeket ellehetetlenítették.

1989 után a cserkészet ismét legálissá vált, és újraszerveződött. A rendszerváltás utáni környezetben már nem tömegmozgalomként, hanem önkéntes, értékalapú közösségként működött tovább, mára pedig a múlt tapasztalataira építve, szabad keretek között folytathatja nevelő munkáját. Élő, kiterjedt közösség, amely egyszerre van jelen az ország minden részén és a határokon túl is. Magyarországon több mint 220 cserkészcsapat működik, ezekben összesen mintegy 15 ezer fiatal és felnőtt vesz részt.

A mozgalom erejét növeli, hogy nem szab neki gátat országhatárhatár a külhoni magyar közösségekben is több mint 7000 cserkész kapcsolódik be a munkába, így a cserkészet a Kárpát-medence egészében, sőt a diaszpórában is összekötő kapocsként működik. Ez a jelenlét egyszerre szolgálja a közösségépítést és a magyar nyelv, kultúra és értékrend továbbadását.

A működés szervezeti kereteit a cserkészkerületek adják. Magyarországon több hazai cserkészkerület biztosítja a helyi beágyazottságot és az egységes szakmai munkát, míg a külhoni cserkészkerületek a határon túli magyar közösségek sajátos helyzetéhez igazodva szervezik a cserkészéletet. Ez a felépítés lehetővé teszi, hogy a mozgalom egyszerre maradjon egységes és mégis rugalmas.

Európai összefüggésben a magyar cserkészet szervesen kapcsolódik a kontinens cserkészmozgalmaihoz. Tavaly tavasszal is nagy nemzetközi találkozó zajlott  hazánkban: Európa minden tájáról, valamint az Egyesült Államokból, Kanadából és Brazíliából 54 cserkészvezető érkezett Magyarországra az UIGSE-FSE, az Európai Cserkészek Szövetsége tagszervezeteinek képviseletében.

Beer Miklós szentmisét mutat be 2024  tavaszán a Margit-szigeten az Európai Útmutatók és Cserkészek Egyesülete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából

Az alábbi videó rövid ízelítőt ad a cserkész életérzésről:

Forrás és fotó: Magyar Cserkészszövetség

Magyar Kurír
(he)