A békességteremtés emberei – Varga László kaposvári megyéspüspök jegyzetei (13/36)

A békességteremtés nyelve a közös ima

„Ne féljetek!” (Mt 14, 27)

Hogyan lehetnénk az egység kovászai, ha fenntartjuk a megosztottságot? Anne Lamott szerint az Egyházban „az elidegenedéshez ragaszkodni halálos. Olyan, mint patkánymérget inni, majd a patkány kimúlását várni.”

Szükségünk van az imára, mert az imában mindig afelé fordulunk, aki a közösséget megformálta, nem egymáshoz imádkozunk, hanem együtt Istenhez.

Az ima a közösség lételeme! (ökumenikus imahét)

Ima nélkül az Egyház gyorsan klubbá silányul, amelynek van ugyan sok közös ügye, de nincs közös elhivatottsága.

Az ima mindig Isten jelenlétének megvalósulása a népe tagjai között. Az ima és közösség úgy fonódik egybe, mint az összekulcsolt kéz.

Közösség nélkül az egyéni ima könnyen énközpontú lesz és különcködéssé fajul, az egyéni ima nélkül viszont a közösség imája hamar értelmetlen és gépies cselekvéssé válik.

A hit megbékítő és gyógyító szerepe (Thomas Halik)

„A kölcsönös közöny jelentésében felfogott »tolerancia« már nem elégséges. [...] A kereszténységnek az ökumenizmus a leghitelesebb és legmeggyőzőbb arca.

Ha a Katolikus Egyház csakugyan katolikus akar maradni, komolyan kell vennie küldetése egyetemességét.

A kereszténységen belüli ökumenikus kísérleteknek is át kell lépniük az Egyház korlátjain, és hozzá kell járulniuk az emberi közösségek közti határok ledöntéséhez.

Teilhard szerint is az a kereszténység küldetése, hogy bevigye az emberi közösségek világméretű egyesülésébe a feltétel nélküli végtelen szeretet energiáit.”

Mit gondoltok a fentiekről? Beszéljetek róla egymás közt!

A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook- és weboldalán is követhetjük.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír