A HÉT VERSE – Weöres Sándor: A benső végtelen

Kultúra – 2025. június 21., szombat | 20:30

A 112 évvel ezelőtt született Weöres Sándor a legjobb versének tartotta A benső végtelent, „ebben láthatta az abszolút vers legjellemzőbb példáját”. Nehezen felfejthető, nehezen megközelíthető, titokzatos verstartalom, s mégis magával ragadó. Magukkal ragadnak az asszociációk, melyek óriási távlatot teremtenek; a végtelenbe nyílik a vers.


A BENSŐ VÉGTELEN

Várkonyi Nándornak

Égen madárhiány eped,
a nincs-világot sokszorozza.
Kitárul arcod utcahossza
a népes elmén átvezet

átszel minden játszóteret
végül jelekből kibogozva
röpíti láb alatt a puszta
s a végtelenség rámered

vagy ő nyilall határtalanba
mi kéz nélkül zsong mint a lant
s a kéznek elveszett a lantja –

nincs puszta itt, nincs fönt s alant,
hajlék se zár védett világot
de az sincs többé aki fázott.

 

Kép: Borsodi Heni

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria