A hondurasi egyház fájdalmát fejezte ki az olajpálma-ültetvényeken dolgozók meggyilkolása miatt

„Mély szomorúságának és felháborodásának” adott hangot a Hondurasi Püspöki Konferencia az ország északi részét vérrel beszennyező mészárlás után, amelynek során húsz földművest öltek meg egy pálmaültetvényen Trujillo községben. Az áldozatok között – akik mindannyian a pálmaolaj-szüreten dolgozó napszámosok voltak – 15 férfi, három nő és két kiskorú van. A hatóságok által gyűjtött tanúvallomások szerint a támadást bűnözői csoportokhoz köthető fegyveresek követték el, akik tüzet nyitottak egy templomban, ahol a munkanap megkezdésére készülő emberek összegyűltek.

Erőszakhullám

„Minden áldozat Isten képmására és hasonlatosságára teremtett ember” – jegyzik meg Honduras főpapjai a mészárlást elítélő nyilatkozatukban, felidézve a közelmúltbeli erőszakos eseményeket a Guatemalával határos Corinto és Omoa térségében, szintén az ország északi részén, ahol több rendőrt és civilt öltek meg. „Teljes mértékben elutasítjuk ezt és az ehhez hasonló cselekményeket”, és mint az Egyház tagjai „nem fogadhatunk el felületes magyarázatokat ilyen szörnyű tettekkel kapcsolatban” – fogalmaznak. A hondurasi püspökök végül hangsúlyozzák, hogy a társadalomnak egységesnek kell lennie annak érdekében, hogy az országban létrejöjjön Isten igazságosságának, igazságának és békéjének Országa.

Az emberi méltóság védelme

Honduras népével való szolidaritásának adott hangot a Latin-amerikai és Karib-térségi Püspöki Konferenciák Tanácsa (CELAM) is. „Egyetlen életet sem szabad feláldozni” – olvasható a Jaime Spengler bíboros és Lizardo Estrada Herrera püspök, a CELAM elnöke, illetve főtitkára által aláírt üzenetben. Az erőszak – folytatódik a közlemény – „megsebzi közösségeink szövetét, és elhomályosítja a testvériség álmát”, pedig sürgősen elő kell segíteni a megbékélés, az igazságosság és a béke útjait. „A szegények, a munkások, a területeiken lakók és azt védelmezők, a gyermekek, a fiatalok és az idősek élete nem múlhat azon, hogy közöny, büntetlenség vagy kirekesztés övezi” – jelentik ki.

Arra vagyunk hivatottak, hogy együtt szőjük meg a találkozás, a gondoskodás, a szolidaritás és a béke kultúráját, ahol minden ember méltóságát elismerik mint Isten szent ajándékakát.”

A vértanúság területe

Határozottan elítélte az észak-hondurasi erőszak ezen újabb epizódját az Iglesias y Minería (Egyházak és Bányászat) hálózat is. A Bajo Aguán régió, ahol csütörtökön a húsz földművest megölték, „halálzónává változott azok számára, akik a földhöz és a területhez való jogot védik”. Korábban is voltak, akik vértanúságot szenvedtek ezen a területen. Tocoában gyilkolták meg 2024 szeptemberében a környezetvédő Juan Antonio Lópezt, Isten igéjének küldöttét, a trujillói egyházmegye szociálpasztorációjának koordinátorát és a hondurasi átfogó ökológiai pasztoráció alapító tagját. „Az ismétlődő halálesetek ezen a sokat szenvedett területen rávilágítanak egy olyan problémára, amelynek strukturális gyökerei vannak, amelyek szegénységet, egyenlőtlenséget, erőszakot, büntetlenséget eredményeznek és azt, hogy az állam nincs jelen vagy bűnrészesként cselekszik” – mondja ki nyilatkozatában az Iglesias y Minería, alapos kivizsgálást követelve mindezen gyilkosságok ügyében. „Sürgetjük a helyi és országos hatóságokat – folytatódik a nyilatkozat –, hogy segítsék elő a földtulajdonjogok rendezésének folyamatát az agrárreform keretében, mint alapvető feltételét a békének, a munkának és annak, hogy tiszteletben tartsák a régió lakóinak emberi jogait.

Az államnak a régióban tevékenykedő bűnszervezetek felszámolásáért kellene hatékonyan cselekednie”

– zárja gondolatait az Iglesias y Minería, szolidaritását fejezve ki az áldozatokkal, és felidézve XIV. Leó pápa 2025 szeptemberi szavait a reményről és az igazságosságról: „Isten Lelke képes arra, hogy a kopár és kiszáradt sivatagot kertté alakítsa át, a pihenés és a megnyugvás helyévé.”

Az emberek félnek

Armando Suchite hondurasi gazda, aki két fiát veszítette el a mészárlásban, az Efe hírügynökségnek elmondta, hogy a környék közössége rettegésben él. „Rettegünk, mert a Colónban tapasztalható erőszak nagyon veszélyessé vált” – mondta Suchite egy nappal azután, hogy 23 és 25 éves fiait eltemette Rigores falu temetőjében. A mészárlás húsz áldozatának többségét egyszerre temették el ekkor. A falu egy másik lakója is megerősítette, hogy a helyiek félelemben élnek.

Az olajpálma mintha el lenne átkozva; sok tragédiát hozott ránk. Sok barátot és családtagot veszítettünk el a terület feletti vita miatt”

– jelentette ki. A gazdák – akik közül néhányan szervezetbe tömörültek – területi követelései erőszakhoz vezettek Bajo Aguán régióban és az ország más részein. Az erőszakos halálesetekben néhány esetben az afrikai olajpálma termesztésével foglalkozó vállalatok „privát biztonsági őrei” is érintettek voltak.

Az olajpálma termesztése olyannyira elterjedt Honduras északi részén, hogy kiszorította az egyéb termények, például a kukorica, a bab és a citrusfélék nagy részét. Az elmúlt ötven évben több mint kétszáz ember halt meg erőszakos halállal a területi viták következtében, a Tegucigalpában egymást követő kormányok nem voltak képesek megoldani a problémát.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Stringer/AFP

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír