A kegyelem és a megújulás ünnepe – Új oltárt szenteltek a demecseri templombúcsún

A különleges alkalomra megtelt a demecseri templom. Népes egyházi és világi vendégsereg kísérte figyelemmel az ünnepi liturgia minden pillanatát. Jelen volt Rátkai Sándor polgármester, a település alpolgármestere, jegyzője, képviselői és intézményvezetői.

Társegyházi jelenlét emelte az ünnep fényét, hiszen a helyi római katolikus pap és a református lelkipásztor is együtt imádkozott a görögkatolikus hívekkel. A keresztény egyházak kapcsolata a város mindennapjaiban is kiegyensúlyozott és testvéri.

A szertartás elején felszentelt új oltár körül több lelkipásztor teljesített szolgálatot. A főpásztorral koncelebrált a házigazda, Tamás Ferenc helyettes lelkész; Tóth Elek, az egyházközség első parókusa; Demkó István kisvárdai parókus, valamint Pásztor Richárd, Sivadó László és Nagy Tibor atyák.

A filiákból és a szomszédos egyházközségekből érkező hívek, családok és fiatalok jelenléte a szertartáson és az azt követő agapén igazi közösségi élménnyé formálta a napot.

Igehirdetésében Szocska Ábel püspök Illés próféta áldozatát és a templom oltárának helyreállítását helyezte a tanítás középpontjába. A főpásztor rámutatott az oltárszentelés ritka, évszázadokra szóló jelentőségére:

Az oltárszentelést egy életre végeztük, míg a világ áll, ez az oltár állni fog.

Bízom benne, hogy több száz éven át hirdetni fogja az itt élő emberek buzgóságát, Isten iránti szeretetét és az itt szolgálatot teljesítők elkötelezettségét.”

Szentbeszéde végigkísérte az áldozat bemutatásának szellemi folyamatát az ószövetségi oltároktól a kánai menyegző vizén át az utolsó vacsora boráig: a vízből bor, a borból Krisztus áldozata válik. Emlékeztetett arra, hogy a szent kenettel való megkenés által a Szentlélek kegyelme tölti be a liturgikus teret.

A külsőségek és a belső hit összefüggéséről a főpásztor így fogalmazott: „Jézus Krisztus tanításával felhívta az emberek figyelmét arra, miként lehet a külsőségeken túl a belső életre, az istenkapcsolatunkra odafigyelni. Hiszünk abban, hogy

el kell jönnünk a templomba, és imádkozni kell, de igazán akkor lesz lelki áldozattá a tettünk, ha ezt a szívünkben őrizve a mindennapokban is megéljük.” 

Ennek szellemében a főpásztor arra buzdította a jelenlévőket, hogy a templomban tapasztalt kegyelmet vigyék magukkal a hétköznapjaikba, engedve életük fokozatos átalakulását.

A liturgia végén Tamás Ferenc demecseri helyettes lelkész hálát adott a 35 éves templomban újonnan megvalósult fejlesztésekért, és azok nagylelkű támogatóinak, segítőinek szavakkal és ajándékokkal is kifejezte köszönetét. A házigazda szeretettel idézte fel az elhunyt elődöket, Zatik János és Szaplonczay György atyákat, valamint Keresztes Szilárd püspököt, aki letette a templom alapkövét. Külön elismeréssel szólt Tóth Elek és Szabó Gábor korábbi lelkipásztorokról, akik szilárd alapokra helyezték a hitéletet, a közösség- és templomépítést.

Az utóbbi időszakban mélyreható közösségi összefogással újult meg a belső tér. Elkészült a faoltár, a szentély teljes berendezése, az új gyertyatartók, lobogók és lobogótartók, emellett a teljes dobogó fafelületét felújították. Új hangosítási rendszer épült ki a hívek tisztább hangélményéért. Tamás Ferenc atya külön köszönetet mondott Czérna Gábor asztalosmesternek, aki megformálta az új oltárt. Emlékként egy Illés prófétát ábrázoló ikont nyújtott át neki. Segítője, Lakatos Sándor szintén elismerésben részesült.

A parókus zárásként kihirdette a közösség előtt álló feladatokat, kiemelve a nyári egyházközségi tábort. Hosszú távon egy újabb közösségi cél formálódik az egyházközségben: filagóriát alakítanak ki a templom udvarán.

A szertartás végén a püspök személyes, olajkenettel átadott áldását vehették a hívek.

A szertartás után a templomudvaron szeretetvendégségre várták a résztvevőket. Demecser Város Önkormányzata káposztával látta vendégül a megjelenteket, míg a helyi családok felajánlásaiból gazdag süteményes asztal várta a híveket.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír