A keresztény szeretet óriás felkiáltójel a mai világban – 35 éves a diósdi Szent Anna Szeretetotthon

Az intézményt 1991-ben alapította néhai Filó Kristóf plébános és két érdi egyházközségi tag, egy idős hölgy, Luntz Anna néni jelentős felajánlására alapozva. Az ő sírját az ünnepséget megelőző napon látogatta meg a vezetőség és a lakók képviselete, hálát adva és imádkozva érte.

2001-től Maklári István plébános volt az intézmény felelőse húsz éven át (aki ma már szintén az otthon lakója).

Diósd hosszú idő után, 2021-ben kapott újra helyben lakó plébánost Papp László személyében, aki idén januártól megújította a Szent Anna Szeretetotthon vezetését. Az intézmény ugyanis azon kevés idősotthonok egyike, amely nem egyházmegyei vagy szerzetesrendi, hanem egyházközségi fenntartásban működik.

Jelenleg 52 lakója van, és egy 8 férőhelyes női demensosztály is helyet kapott benne.

Az otthonban ilyen jellegű, mindenki számára nyitott program még nem volt, ezért mindenki lelkesen és izgatottan készült rá – lakók és dolgozók egyaránt. Az ünnepre meghívást kaptak a lakók hozzátartozói és az egyházközség tagjai, valamint a két alapító, az eseményt és résztvevőit pedig üzenetben köszöntötte Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök.

A programok az intézmény kertjében zajlottak, és 10 órakor szabadtéri ünnepi szentmisével kezdődtek meg, amelyet Papp László plébános, az intézmény fenntartója celebrált.

A szentmise keretében Eőry Zsolt teológus, lelkipásztori munkatárs mondott szentbeszédet, aki egyben az intézmény vezetője is: „Én akkor sem feledkezem meg rólad. A tenyerembe rajzoltalak…” (Iz 49,15–16) – hangzott el az olvasmányban az ünnep mottója. Bár a világ igyekszik megfeledkezni az idősekről, haszontalannak és fölöslegesnek, sőt megterhelőnek minősítve a társadalomban és a családban való jelenlétüket, és a halál kultúrája szerint kezeli őket; nekünk, keresztényeknek nagyon sokat jelentenek – hangsúlyozta. – Az emberi méltóságot nem a hasznosság, a termelékenység és a cselekvőképesség adja meg, hanem az istenképiségünkből fakadó egyediségünk.

Ebben az otthonban igyekeznek úgy tekinteni a bentlakókra, hogy ők nem csupán „ellátottak”, hanem „gondozottak”, akikről gondoskodni kell – szerető odafigyeléssel, személyes kapcsolattal, empátiával és azzal a különös szolgáló szeretettel, amellyel Szent Erzsébet vagy Teréz anya fordult az elesettekhez, magát Jézust látva bennük.

Ezért a mai világban az ilyen otthon léte önmagában is hatalmas felkiáltójel, hiszen a kiselejtezés és a halál kultúrája ellenében létezik és működik. Ehhez a kitartó és következetes tanúságtételhez kérték a kegyelmet és az erőt az ünnepi szentmisében.

Ezután a helyi kishittanosok Szent Anna alakját felidéző rövid előadása következett; majd a szomszédos Érdről érkezett Bukovinai Székely Népdalkör kedveskedett színvonalas műsorral.

Zárásként az Érdi Kamarazenekar két zenésze alkotta hegedű-cselló duó szórakoztatta a lakókat és a vendégeket 12 óráig.

Eközben a kondérban már 9 órától rotyogott a pincepörkölt, a szentmise után pedig Papp László plébános maga sütötte tárcsán a töltött kolbászokat.

A sátrak alatt megterített asztalok mellett már repült az idő, a lelki táplálék után a test is megkaphatta azt, ami megilleti. Régi ismeretségek, barátságok éledtek újjá, és újak szövődtek.

A gyereksaroknál a legfiatalabbak találtak elfoglaltságot, míg az idősebb generációk az otthon életével ismerkedhettek – többek között a lakók kézműves munkáinak kiállításán keresztül.

A mintegy kilencven-száz fő részvételével megtartott Szent Anna-ünnep még napok múlva is lázban tartotta az otthon lakóit és dolgozóit, erősítette a közösséget, és továbbhirdeti a szolgáló szeretet erejét, fontosságát: az élet evangéliumát.

Forrás és fotó: diósdi Szent Anna Szeretetotthon

Szöveg: Eőry Zsolt

Magyar Kurír