A közösség, ahová mindannyian tartozunk – Véget ért az AkroFeszt 2026 Miskolctapolcán

A fesztivál nevének előtagja a görög „akro” szóból ered, amely legfelsőt, a legszélsőt illetve határt jelent.

Salai Szabolcs atya a megnyitón arról beszélt, hogy a fesztivál egyik célja éppen az, hogy segítsen eligazodni ezekben az élethelyzetekben. Kiemelte: a legfontosabb, hogy a fiatalok közösségben legyenek, erősítsék egymást, és együtt keressék a válaszokat életük kérdéseire. Később egy rövid elmélkedésben arra is rámutatott, mennyire fontos, hogy feltegyük a kérdéseinket céljainkról, és arról, hogy miért élünk ezen a földön. Arra biztatta a fiatalokat, hogy ne féljenek keresni a válaszokat, és minden élethelyzetben forduljanak Istenhez.

A napot az AcaPriest indította zenés áhítattal, bár ezúttal hangszeres zeneszámok kísérték a rövid elmélkedéseket.

A nap egyik visszatérő témája a kommunikáció jelentősége volt. Fedor Péter atya személyes tapasztalataival szemléltetve rövid elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell tanulniuk a fiataloknak kifejezni érzéseiket, mert ezek a kimondatlan érzések, gondolatok később fájdalmas hiányérzetet okozhatnak.

Dudás György atya arról beszélt, hogy bizonyos helyek nem önmagukban fontosak, hanem azok miatt a találkozások és élmények miatt, amelyek ott történnek velünk. Az imádság is ilyen találkozás, amikor az ember megéli Isten szerető jelenlétét.

A hit személyes megéléséről tett tanúságot az egyik fiatal, Kovács Attila Bánk is. Őszintén beszélt saját útkereséséről, és arról, hogyan erősödött meg benne az Istenbe vetett bizalom. „Azt szeretném, hogy ti adjatok esélyt magatoknak, és adjatok esélyt Istennek” – mondta.

A rendezvény egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért programja a digitális függőségekről szóló előadás volt. Sipka Bence pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi média és a digitális eszközök használata jelentősen befolyásolja a fiatalok mentális állapotát. Ismertetett egy kutatást is, amelyben a résztvevők két héten át szürkeárnyalatos képernyővel használták telefonjukat. Az eredmények szerint napi átlagban egy órával csökkent a képernyőidő, miközben javultak a szorongásos és depressziós mutatók. „Ha azt érzed, hogy te is ilyesmivel küzdesz, akkor érdemes átgondolnod a digitális szokásaidat” – hangsúlyozta.

Előadása során még több tudományos kísérletet is szóba hozott annak illusztrálására, hogyan és miért alakulnak ki függőségek, vagy a nem éppen jó szokások, beidegződések, és ötleteket is adott, hogyan lehet ezekkel megbirkózni.

Sok szó esett a különböző kihívásokról is. Ehhez kapcsolódóan a nap folyamán mindenkinek választania kellett egy-egy „titkos” kihívásból. Ezek az elkövetkezendő hetekre, hónapokra jelöltek ki egy-egy feladatot. Volt, aki a „csotki” kötésének megtanulását kapta, vagy szentgyónásra szólító üzenetet húzott, vagy éppen jócselekedetre szóló felhívást kapott.

Ezután a fiatalok vették át a szót: a lelkiatyák által vezetett kisebb csoportokban saját véleményüket mondhatták el, és feltehették kérdéseiket olyan témakörökben, mint például a barátság vagy a hit.

A rendezvény végére egy közös üzenet rajzolódott ki: a valódi kapcsolatok, a kimondott szavak, az őszinte kérdések és az Isten felé nyitott szív segíthet eligazodni a minket körülvevő kihívások között.

A rendezvényre Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is ellátogatott; az eseményt lezáró Paraklisz szertartását ő vezette, felajánlva a fiatalokért.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír