A magyar jezsuiták krónikása – Interjú a rendi levéltár és könyvtár vezetőjével

– Miért van a magyar jezsuitáknak saját levéltára?

– A Jézus Társasága hivatalos dokumentumai szerint az archívumok az emlékezet helyei az egyes rendtartományokban, illetve általában a jezsuita rend életében. Ezt érezzük is, ha a jezsuiták fordulnak hozzánk a történetükkel kapcsolatos kérdésekkel. Az archívum szót egyébként kétféleképpen szoktuk magyarra fordítani: irattárának minden intézménynek lennie kellene, míg mi történeti levéltár vagyunk, ilyen általában minden rendtartományban egy van. Egy bizonyos idő után mi őrizzük a rendtagok, a rendházak, a tartományfőnökség és a művek történeti értékű iratait, egyben kutatási helyszín is vagyunk a jezsuiták története iránt érdeklődők számára.

– Egy rendtartomány életében melyek azok a tipikus dokumentumok, amelyek megőrzése fontos az emlékezés szempontjából?

– Minél inkább narratívak, vagyis leíró jellegűek a források, annál könnyebben kezelhetők történészek számára. A jelentések, jegyzőkönyvek, beszámolók, részletesebb leírások tehát nagyobb történeti értékűek, mint például egy-egy szerződés, pláne közüzemi számla. A rend számára nagyon fontos a mindenkori rendtagok adminisztrációja (például mikor lépett be, mik voltak az állomáshelyei), de őrizzük az olyan szimbolikus dokumentumokat is, mint a mai napig kézzel írott fogadalmakat.

– Mi a Jezsuita Levéltár gyűjtőköre?

– A magyarországi jezsuiták viharos története miatt maga a gyűjtemény is nagyon speciális, messze nem összefüggő. Mivel az 1909-ben alapított rendtartomány történeti levéltára vagyunk, elsősorban az azóta született dokumentumokat kell gyűjtenünk, de csak 1934-ben alakult meg a levéltár. Az 1950-es feloszlatás viszont nagyrészt megsemmisítette vagy szétszórta az itt és az egyes irattárakban található anyagokat. Csak 1991 óta zökkenőmentes a működésünk, emiatt a legtöbb irategyüttest visszamenőleg kell rekonstruálni.

Ez tehát egy 20. századi fókuszú gyűjtemény, amely nagyban támaszkodik a rendszerváltás után elhunyt jezsuiták hagyatékára. Ugyanakkor színes is, mert ők a kommunizmus idején szinte a világ minden sarkában szolgáltak – már a Mao-korszak előtti Kínától kezdve Kelet-Ázsián és Ausztrálián át Észak- és Dél-Amerikáig.

De ha felbukkannak olyan régi anyagok, amelyek az ausztriai rendtartomány tagjaiként működött, 17–18. századi magyar jezsuitákról szólnak, ezeket is igyekszünk befogadni vagy megszerezni.

– Nemcsak levéltár és rendtörténeti könyvtár vagytok, hanem muzeális gyűjtemény is. Ez mit jelent?

– A rendtartomány művészeti gyűjteményét felügyeljük, vagyis mi adminisztráljuk a provincia összes műtárgyát. Nemcsak azokat, amelyeket a raktárunkban őrzünk, hanem azokat is, amelyek a rendházak és művek tereit díszítik. Az utóbbi időben a jezsuiták hagyatékából hozzánk került fontos tárgyakkal is foglalkozunk.

Őrizzük például Nemeshegyi Péter reverendáját, Pálos Antal írógépét, Csávossy Elemér zsebóráját.

– A Rendtörténeti Könyvtár is őriz egy első kiadású Káldi-bibliát. Mi a története?

– Nem tudjuk. A gyűjtemény létrejöttének jellege miatt nagyon sok olyan anyagunk van, amelyet nem vettek nyilvántartásba bekerüléskor. A Káldi-biblia esetében sem állnak a rendelkezésünkre nyomok. Ráadásul hiányzik az első néhány oldala, ráférne egy restaurálás.

A jezsuiták levéltárában valló kutatás lehetőségeiről, tudományos szerepvállalásáról ITT olvashatnak. A cikkben kirajzolódik Siptár Dániel szakmai és egyéb portréja is.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír