A silosi kolostor bencései nyugalmat árasztó gregoriánt ajándékoznak nekünk

Kultúra – 2020. január 18., szombat | 18:57

Silosi Szent Domonkos kolostora nem csak építészeti különlegesség: a falai között élő szerzetesek gregorián albuma 3. helyet ért el a Billboard 200 listán, amellett háromszoros platinaalbum.

Az észak-spanyolországi Burgos tartományban található Silosi Szent Domonkos-kolostor az Ibériai-félsziget román kori építészetének egyik mesterműve. A 7. században kezdték építeni, akkor még Silosi Szent Sebestyén nevét viselte, majd a 11. századi bencés szentről, Domingo de Silosról nevezték el, aki a monostor egyik apátja volt – róla kapta a nevét Guzmán Szent Domonkos rendalapító, és az apátságban gyakran imádkozott Boldog Janka, Szent Domonkos édesanyja.

Kezdetben a szerzetesek a mozarab liturgikusének-hagyományt követték, a 11. századtól tértek át a gregoriánra. Napjainkban a Bencés Konföderáció Solesmes-i Kongregációjához tartoznak, így a solesmes-i apátság (Franciaország) tradíciója is nyomot hagyott énekstílusukon. A szintén korai alapítású francia rendház éppenhogy megmenekült a francia forradalom pusztításától, majd olyannyira virágzásnak indult, hogy a 19. század közepén az akkor létrehozott Francia Bencés Kongregáció (ma Solesmes-i Kongregáció) fejévé tették.

A YouTube-on elérhető albumról így írt egy zenekritikus: nem mindenhol tökéletes az előadás, de ha nem is hivatásos énekesek, viszont hivatásos szerzetesek, és ezt hallani is lehet. Valóban, az albumból szinte süt a lélek, jól érzékelhető az odaadottság; az, hogy akik énekelnek, hitből énekelnek.

*

A gregorián egyszólamú, hangszeres kíséret nélküli szakrális ének, melyet főleg latinul adnak elő; a nyugati kereszténységre jellemző, a középkorban gyökerező hagyomány.

Az őskeresztény liturgikus ének nem betét volt a szertartásban, hanem mintegy magából a liturgiából nőtt ki – magyarázza a Magyar katolikus lexikon. – Az elvek azonossága és a stílus hasonlósága ellenére a latin egyházon belül minden nagy egyházi központ saját maga alakította ki repertoárját, így beszélünk többek között órómai, beneventói, milánói (ambrozián), hispániai (mozarab), gallikán liturgikus énekről. Kiformálásában, rögzítésében és hagyományozásában nagy szerepet játszottak egyrészt a schola cantorumok, másrészt a szerzetesi közösségek, főként a bencések 550-től. Végül a régi római énekhagyományon alapuló, a frank birodalomban megszerkesztett úgynevezett gregorián liturgikus ének terjedt el a latin-római kereszténységben, és szinte minden más liturgikus hagyományt kiszorítva egész Európa egyházzenéjének alapjává vált.

Forrás: Aleteia.org; Magyar katolikus lexikon

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria