A szlovákiai Klokocsóra vezetett a Miskolci Egyházmegye zarándoklata

A program az áldozócsütörtöki Szent Liturgiával kezdődött a sárospataki görögkatolikus templomban, amely az eredeti klokocsói kegykép utolsó ismert őrzési helye volt. A liturgia után a zarándokok a sárospataki hittanteremben agapén vettek részt, majd a feldíszített körmeneti kereszttel indultak Sátoraljaújhely felé.

A körülbelül 12 kilométer hosszú utat gyalog tették meg imákkal, felajánlásokkal a szívükben. Ebédre a sátoraljaújhelyi Szent Anna Szeretetotthonban álltak meg, majd buszokra szállva mentek Vinna községig, ahol ismét gyalogosan indultak az Istenszülőhöz a Paraklisz énekeit imádkozva.

A klokocsói zarándokszálláson, közvetlenül a kegykép másolatát őrző templom szomszédságában szálltak meg.

A Sirava-tó partján épült kegytemplom szép természeti környezetben megnyugvásul és kikapcsolódásul szolgál az arra járók számára. Megérkezésükkor az egyházmegyei zarándoklat résztvevői együtt mentek a Szűzanya-képhez, majd egészen estig lehetőség volt egyénileg is meglátogatni a kegytemplomot.

A zarándokszálláson vacsora után közösségi program vette kezdetét, mely lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők jobban megismerhessék egymást és megoszthassák egymással gondolataikat.

A zarándoklat második napján a környékbeli magyarországi zempléni esperesség területéről Lipusz László atya és hívei látogatták meg a zarándokokat közös imádkozásra.

A sajópálfalai monostor nővérei is csatlakoztak a liturgiához és az azt követő lelki programhoz, melyet Cyril Vasiľ érsek, kassai püspök tartott. A főpásztor a kegykép történetéről és hányatott sorsáról beszélt, amely egészen 1670-ig vezethető vissza, amikor a kurucok elfoglalták Nagymihályt. Az emberek félelmükben a fatemplomba menekültek, ahol az Istenanya-kegykép volt. Amikor a hadsereg közeledett, a kegykép arca elsötétült, majd könnyezett. A templomot a katonák felgyújtották, de az ikon sértetlen maradt.

Az ikont Eperjesre, a városi kincstárba vitték. Itt kezdődött el a kép kalandos útja. Báthory Zsófia, Rákóczi György felesége a kegyképet saját várába, Munkácsra vitette; mely onnan 1688-ban Bécsbe, 1692-ben Törökországba, majd 1705-ben újra a munkácsi várba került. A vár elfoglalása után 1711-ben a kegyképet újra Bécsbe vitték, ahol a császári kápolnába helyezték el. Eperjes városának vezetői csaknem egy évszázadon át követelték az ikon visszaadását. Mária Terézia császárné másolatot készíttetett a képről, amelyet 1769-ben Eperjesre szállítottak.

A másolatot a bécsi Krámer F. festő készítette, majd 1802-ben Boda Jenő restaurálta. A jelenlegi ikon második másolat, melyet a klokocsói hívek kérésére a híres festő, Roskovics Ignác festett meg. 1948-ban ezt a másolatot koronázta meg Vasiľ Hopko segédpüspök.

Ma sem tudni, hogy az eredeti kegykép 1670-ből hol található, de utolsóként Sárospatakon tűnt föl. Cyril Vasiľ érsek, kassai püspök elmondta: céljuk egy olyan zarándokútvonal kiépítése, melyben összeköttetésbe kerülnek Klokocsóval azok a települések, ahol a könnyező Istenszülő-ikon valaha megfordult. E zarándokútvonal egyik állomása lenne a jövőben Sárospatak is.

Ebben a reményben mentek tovább a miskolci egyházmegyei zarándoklat résztvevői Borsi felé, ahol a Rákócziak kastélyát látogatták meg. A tárlatvezetés során sok érdekességet tudhattunk meg a korabeli életről a tárlatvezetés és interaktív kiállítás jóvoltából.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Kollárné Tóth Annamária; Tóthné Kukola Mária

Magyar Kurír