A szó emberei (1.) – Beszélgetés Górski Jacek OP plébánossal a domonkosok jubileumi évében

Megszentelt élet – 2021. április 11., vasárnap | 18:30

Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség Szent Domonkos halálának és a magyar rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából. A debreceni domonkos rendház lakói plébániai feladatokat is ellátnak; Górski Jacek plébános vezetésével Major Pius, dr. Leszkovszki Pál, Tokodi László domonkos atyák és Dezse Péter domonkos testvér szolgálják a hívő közösséget.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Öröm-hír című lapjának húsvéti számában bemutatták a domonkos szerzeteseket – az interjúkat a közeljövőben az egyházmegye honlapja is közzéteszi. A sorozat első részében Górski Jacek plébánossal beszélgetett Kovács Ágnes.

*

Górski Jacek OP atya a lengyelországi Sławnóból származik, a krakkói anyarendházból 1993-ban érkezett misszióba Magyarországra, és azóta is itt él, hivatásának nagyobb részét a debreceni rendházban töltötte.

– A missziónk határozatlan időre szól. A Szent Domonkos-rend nemzetközi rend, ez azt jelenti, hogy bárhol szolgálhatunk a világban, és ha megtaláljuk a helyünket, nem kell visszatérnünk. Az anyatartomány örül annak, ha más országban otthonra találunk.

– Közel három évtizednyi szolgálat után elmondható, hogy otthonra találtál Debrecenben?

– Azt gondolom, igen. A legtöbb időt itt töltöttem; időnként két-három évre „száműzetésbe” kell mennünk másik magyarországi közösségbe, majd újra visszaküldenek ide. Két év múlva fog lejárni a debreceni mandátumom, nem tudom, hogyan alakul azután.

– Mit szeretsz ebben a városban?

– Ez jó kérdés. Szeretem a missziós kihívásokat, az olyan helyzeteket, amelyek alakíthatóak a pasztorális életben, ahol a hívek nyitottak, a régi hagyományok nem nyomasztanak, korlátoznak, hanem a jó gyakorlatokat megtartva, az idők jeleit figyelembe véve újak is bevezethetők. Az elmúlt időszakban tettük át a vasárnapi gyermekmiséket délutánra, 5 órai kezdéssel. Nagyon népszerű az új időpont a családok, a hittanosok körében, és vonzza az újabb híveket is. Azt gondolom, az egyházközség tagjaival együtt mindannyian szabadságot élünk meg ebben a közösségben. Bővülnek a csoportok, nyitottak vagyunk a városi kezdeményezésekre, és arra is, hogy világi kulturális intézményekkel közösen szervezzünk eseményeket. Ezekre is számtalan példa volt már.

A domonkos lelkiséghez hozzátartozik a nyitottság. A máshol megtapasztalt jól működő dolgok elemeit beépítjük a pasztorális munkánkba. Azt gondolom, nekünk, domonkosoknak itt a helyünk, mert az emberekkel nemcsak az érzelmeken keresztül, hanem intellektuális szinten is létrejön a párbeszéd.

Ebben a dimenzióban mi jól érezzük magunkat, színes a hívek közössége is. Még a külföldi diákok is nálunk találtak otthonra. A vasárnaponkénti angol nyelvű szentmiséken telt ház van, utána közösségi alkalmak, vidám délutánoktól, estéktől pezseg a plébániai élet. Van, amikor igény szerint lengyel nyelven is mutatunk be szentmisét a zarándokok vagy az itt élő lengyel származású családok részére. Tehát nem egy homogén társadalmi réteget mondhatunk magunkénak, hanem egy színes, vitális, dinamikusan, pozitív irányba változót, ahol mindenki megtalálja a helyét.

– A színes, impulzív, dinamikus élet egy sok évszázados rendi hagyományra épül, megteremtve a stabilitást. A világi lelkipásztorok egyedül élnek a plébániákon, míg a szerzetesek közösségben. Mi tartja meg a közösséget?

– Ami leginkább összeköt bennünket, az a napi szentmise, a rózsafüzér imádkozása, a reggelente végzett szentségimádás és a naponta három alkalommal közösen végzett zsolozsmázás. A hétköznapi ebédnél is mindenki jelen van, és vasárnap esténként másfél órás szabadabb, kötetlenebb társalgással zárjuk a hetet. Kéthavonta házi káptalant tartunk, ahol megbeszéljük a jövőre vonatkozó terveket, ünnepeket, fontos eseményeket. Ezek az együtt töltött idők összekovácsolnak, családdá formálnak bennünket. Találkozunk más magyarországi rendtársainkkal is, és számomra kiemelten fontos, hogy a krakkói anyaházat is időnként meglátogassam.

– A gyökerekhez időnként vissza kell térni, hogy megerősödjünk identitásunkban.

– A lengyel tartományból indultam, ott végeztem a teológiai tanulmányaimat.

Amikor visszamegyek a krakkói klauzúrába, szó szerint azt érzem, mint amikor a halat visszadobják a vízbe. Ott a hagyományos közösségben sokan vannak, és többnyire fiatal szerzetesek élnek. Az ott eltöltött néhány nap elég ahhoz, hogy helyrebillenjen, megerősödjön a rendi identitásom, hogy újult erővel folytathassam a missziós munkámat.

Meg kell találni az egyensúlyt a régi kolostori élet és az itteni életem között. Egy misszionáriusnak is vissza kell térni időnként az anyaházba, az eredeti forráshoz, hogy újra és újra önmagára találjon.

– A jubileumi évben milyen programokkal ünnepel a debreceni közösség?

– Országos novellaíró pályázatot hirdettünk, amelyre várjuk a jelentkezéseket. Szeretnénk meghívni Palánki Ferenc megyéspüspököt a jubileumi szentmisével egybekötött templomszentelésre, tervezzük, hogy az emlékévre bronzból készült alkotást fogunk elhelyezni a templomkertben. A Szent Domonkos-ereklye átvitelének ünnepe is nagyobb ünnep keretében zajlik majd. Szent Domonkost halálakor Bolognában temették el, a Szent Mihály-kolostor templomában, majd az 1234. május 24-én történt szentté avatása után a tiszteletére épített díszes San Domenico-templom gótikus kápolnájába vitték át, ahol most is nyugszik. Ezt a napot a szerzetesek nagy ünnepként ülik meg.

Augusztus 8-án az egyházközségünk híveivel részt veszünk a központi domonkos család találkozóján Budapesten, amelyen a szerzetesek, szerzetesnők, világi domonkosok és a domonkos templomok hívei vesznek részt. Ezeken kívül még számos esemény, köztük lelkigyakorlatok, máriapócsi zarándoklat, kiállítás is színesíti majd az évet.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria