A tanügy helyzete iskolaigazgatók szemével – Konferencia a katolikus oktatási rendszerről (2. rész)

Az első részről írt tudósításunk ITT olvasható.

A kerekasztal-beszélgetésen Barcsák Mariann, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője tett fel körkérdéseket négy katolikus intézményvezetőnek az elmúlt években tapasztalt problémákról, az ezekre adott válaszokról, jó gyakorlatokról, a hazai oktatáspolitikáról, a tanügy, a pedagógusok helyzetéről, a tanártüntetésekről, valamint a vezetői helytállásról a nehézségek közepette, ahogy a KaPI vezetője fogalmazott: a „veszélyes vizeken”.

A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Czupor Attila, a celldömölki Szent Benedek Katolikus Általános iskola igazgatója; Vörös Zsuzsanna, a komáromi Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda vezetője; Bíró Gyula, a szegedi Gál Ferenc Egyetem (GFE) Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvodájának intézményvezetője, a GFE oktatója; valamint Barlay Bence, a konferenciának helyet adó Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója.

Az első körkérdés kinek-kinek a saját szakmai területén az elmúlt egy évben megélt jelentősebb nehézségekről szólt.

Vörös Zsuzsanna elmondta, hogy a komáromi iskolában a Covid és az online oktatás nyomán támadt nehézségeket sikeresen leküzdötték, a közelmúltban a problémák inkább a digitalizációs területen adódtak a lehetőségek és készségek hiányosságai miatt.

Az igazgató asszony egy ideje takarító személyzetet keres, de a komáromi ipari környezet az általuk adhatónál jobb fizetést tud kínálni a munkavállalóknak.

Örömteli, hogy az iskolához sportcsarnok épült az elmúlt évben, az iskolaudvar azonban emiatt „zsebkendőnyi méretűre” csökkent, s ez a háromszáz fős diákság számára „kicsit szűkösnek bizonyul”.

Bíró Gyula, a GFE gyakorlóiskolájának vezetője megemlítette, hogy az elmúlt időszak örömét és nehézségét egy több százmillió forintos állami támogatásból származó beruházás kivitelezése jelentette.

Másrészt a jelenlegi tantestület lelkesültségének fenntartása új típusú hozzáállást, a közös megoldáskereső módszerek bevezetését követelte meg az igazgatótól.

Nem elhanyagolhatók a problémák a rezsiküzdelmek terén sem, nehezen kezelhető, hogy a GFE egészét tekintve egyes intézményekben a kiadások heti 5 millió forinttal növekedtek.

Barlay Bence, a SZIG igazgatója a tantestület lelki-szellemi jóllétének fenntartásáról beszélt. Legendás a „szentimrés” tantestületi kohézió, ezt meg kell tartani, „másrészt meg kell őrizni a magunk és a gyerekek kreativitását, el kell nyernünk a tanulók figyelmét, érdeklődését, ami nagyon megosztott”.

Az igazgató küzd azzal, hogy miként tudja kifűttetni a gimnázium hatalmas épületét úgy, hogy csődbe ne menjen az intézmény.

Czupor Attila, a celldömölki Szent Benedek Általános Iskola igazgatója megvallotta,

évekkel ezelőtt még nem gondolta, hogy egyszer majd az intézmény pedagógushiánnyal fog küzdeni.

„Most megtörtént, elért minket is ez a probléma, és nem csak arról van szó, hogy olyan tanárt nem találunk, aki az iskola értékrendjével azonosulni tudna” – mondta az iskolavezető.

A gazdasági válság beköszöntével Celldömölkön az iskolabuszjárattal kapcsolatban merültek fel gondok. Mintegy húsz településről járnak be ugyanis diákok. „Sokba kerül a busz üzemeltetése, de mostanra több polgármesterrel való egyeztetés után megoldottuk ezt a helyzetet.”

Külön említette az igazgató, hogy

hosszú távú megoldandó feladat a szülők megszólítása, bevonása az iskola életébe, a velük való párbeszéd kialakításán munkálkodni kell.

A konferencián a teremben ülő intézményvezetők együttérző bólogatásából kiderült, hogy országszerte sok helyen hasonló gondokkal küzdenek – tette hozzá az elhangzottakhoz a moderátor, Barcsák Mariann.

A következő körkérdés a jó gyakorlatokról, a problémamegoldásról szólt.

Vörös Zsuzsanna visszatért a komáromi, „szűkőssé vált” iskolaudvar témájára, s elmondta: a gyerekek korábban ide jártak le a szünetekben.

„Most felmerült a kérdés, hogy az online oktatás ideje óta általunk szorgalmazott szociális készségfejlesztést hogyan tudjuk folytatni, például a tanítás idejére leadott mobilokkal mit tegyünk? Arról nem lehetett szó, hogy visszaadjuk ezeket, s az udvari közös játék helyett a szünetekben majd csendben kockulnak a gyerekek, ezért azt tettük, hogy csocsóasztalokat vásároltunk, mobil pingpongasztalokat, sakktáblákat helyeztünk ki, hogy a közös játék lehetősége megmaradjon.”

Ez többlépcsős folyamat, közben az udvart is használjuk – mondta Vörös Zsuzsanna.

Bíró Gyula elmondta, pozitív folyamatként értékeli, hogy vezetőként visszatalált a tantestülethez, a túl lendületes menedzserszemléletből váltott a kooperáció, az együttgondolkodás felé. Kialakult a párbeszéd a vezetői filozófia megváltozásával, ennek eredményeképpen a hétköznapi működési gondokat, a szakmai problémákat is meg tudják tárgyalni.

Az új szemléletet jelképe és valósága, hogy „nyitott az igazgatói szoba ajtaja, amin a kollégák bármikor bejöhetnek, elmondhatják, amit szeretnének”.

Barlay Bence a jó gyakorlat témájában szintén a „nyitott igazgatói szoba” elvéről beszélt: függetlenül attól, hogy ki milyen munkatársi feladatot lát el, legyen éppen műszaki kolléga vagy tanárember, számíthat arra, hogy az igazgató meghallgatja, hozzá fordulhat gondjaival, örömeivel.

„Ebben a nagyon inséges világban az odafordulás, a meghallgatás kiemelkedően fontossá vált” – vallja a Szent Imre Gimnázium igazgatója, s erre a hozzáállásra bíztatta is a jelenlévőket is, arról is beszélve, hogy minden fontos döntés előtt kikéri kollégái tanácsát is. 

Czupor Attila a szülőkkel való kapcsolattartás fontosságát emelte ki. „Családi programokat, szülői fórumokat szervezünk, szabadidős tevékenységeket, sportestéket, előadásokat. Sok pozitív visszajelzést kapunk, amióta bevezettük ezeket a programokat” – mondta a celldömölki igazgató.

A hazai tanügy „viharos” légkörével kapcsolatban arról szólt a kérdés, hogy a kerekasztal-beszélgetés résztvevői mit változtatnának meg elsőként az egész rendszert meghatározó jelenlegi oktatáspolitikában, ha tehetnék.

Vörös Zsuzsa elmondta, a komáromi iskola és óvoda fejlődő intézmény, a diákok létszáma megduplázódott az elmúlt években, így bővül a pedagógusok száma is. Ugyanakkor nagy gondnak érzi, hogy

a felgyorsult világban egyre mélyülnek a generációs különbségek, a negyven év körüli pedagógusok és a diákok között már több generációs kommunikációs különbséget kell áthidalni. Égető szükség van a fiatal tanárokra, erre ösztönzők kellenének.

Bíró Gyula a párbeszédet és a szakmaiságot hiányolta a jelenlegi oktatáspolitikából. Hangsúlyt kellene kapnia végre a lényeges kérdéseknek – mondta.

Barlay Bence a humanitás visszatérését kívánta a rendszerbe, „kormányzati és pedagógus körökben, s a szülőkkel való kapcsolattartás terén egyaránt”.

A KaPI vezetőjéhez fordulva pedig megjegyezte, hogy hiányolja a Vincenzo Zani érsek által említett, haladó szellemű vatikáni dokumentumok megismertetését a hazai pedagógustársadalommal, például ezek magyar fordítását.

„A napi »terepi« munkánkat, a küldetésünk tudatosítását ezek az iránymutatások nagymértékben segítenék” – tette hozá a Szent Imre Gimnázium igazgatója.

Czupor Attila szerint sokkal jobban oda kellene figyelni a pedagógusok mentális állapotára, az ennek megfelelő óraszámok kialakítására.

Kívánatos lenne több segítő munkatárs, például pedagógiai asszisztens bevonása a rendszerbe, hogy a tanárok nyugodt körülmények között tudjanak dolgozni.

A kerekasztal-beszélgetésen Vörös Zsuzsanna arról is szólt, hogy nehézségek idején a katolikus vezetői helytállásban alapvető tényező a bizalom a Gondviselésben. Barlay Bence elmondta, sok lelkesítő inspirációt kap a gyerekektől, a kollégáktól, s a vezetői továbblépés jegyében 56 évesen beiratkozott a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzésére. Legszívesebben kötelezővé tenné egy komoly mentálhigiéné kurzus elvégzését a pedagógusok számára.

Barcsák Mariann jelezte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának a KaPI javasolta, hogy a pedagógusképzés tanegységjegyzékébe egy mentálhigiénés blokk is kerüljön be. „Akkor már csak hallgatókra lesz szükség” – jegyezte meg Barlay Bence, utalva a pedagógusi pálya iránti érdeklődés apadására.

Elhangzott, hogy a helybeli plébánosok támogatása, ugyanakkor a civilek hite, lelkesedése is sokat jelent a katolikus iskola értékorientációjának megtartásában. Barlay Bence elmondta: annak ellenére, hogy második éve nincs ciszterci jelenlét a tanári karban, s ez szinte sokként érte a tanári kart, a kollégák ma már 50–60 középiskolásnak szerveznek lelkigyakorlatokat, hitet erősítő programokat; pezsgő lelki élet alakult ki a gimnáziumban. 

Bíró Gyula és Czupor Attila szintén arról beszélt, hogy erőt ad a stabil tantestület, lelkesítők a kollégák, akikre lehet számítani.

A beszélgetés utolsó körkérdése nyomán az intézményvezetők a tanártüntetésekre, a pedagógustársadalom súlyos gondjaira reflektáltak.

A komáromi katolikus intézményben nem vált témává a tanártüntetés, a polgári engedetlenség, habár Vörös Zsuzsanna értekezleti körben beszélt minderről a kollégáknak.

Bíró Gyula elsősorban az okokat kereste. A pedagógus szolidaritás össze kell kösse a kollégákat társadalmi szinten is, vallja, de véleménye szerint a problémákat a tárgyalóasztalnál kell megoldani.

„Ha 2010-től nézem az oktatáspolitikai irányváltást, nem gondolom, hogy minden rosszul kezdődött, a célképzet nemes volt. Ami azonban a jelent illeti, néhány pontban biztosan módosítani kellene:

a pedagógusbér kérdése tulajdonképpen nem kérdés, hanem ez a nulladik pont, ezt meg kell oldani, s az is elhangzott, hogy a kormányzat ezzel akar is tenni valamit.

 Sokkal mélyebb probléma azonban a mostani NAT, ez már szakmai kérdés. A 2018-as NAT-ot még előremutatónak, européernek éreztem.”

A tankönyvkérdés a másik neuralgikus pont szerinte. „Sajnálatra méltó, hogy a 2010-es évek eleji tankönyvi elképzelések a kukában kötöttek ki.” A szarvasi intézményvezető az óvodák szintjén is erősebb kiállást várna a már meglévő értékek mellett.

Bíró Gyula megjegyezte, hogy az egységes pedagógustársadalom szép idea, de nem ez a valóság, ugyanakkor 180 ezer ember kritikus tömeg, ezért „az alapértékekben meg kellene egyeznünk, amilyen például a szolgálat és az alázat”.

A tanügyi problémákat Celldömölkön is felhozta az igazgató a tantestületi értekezleten. Czupor Attila is a tárgyalások híve, illetve a problémák, javaslatok írásbeli megfogalmazásáé, a megfelelő helyre címezve.

Azt gondolom, hogy valamilyen szinten ki kell állnunk az állami intézményekben tanító kollégáink mellett, szolidárisaknak kell lennünk velük. Ne érjen minket a vád, hogy hogy mással kapartatjuk ki a gesztenyét – mondta Czupor Attila.

Barlay Bence a tanártüntetésekkel, a polgári engedetlenséggel, a sztrájkkal kapcsolatban arról beszélt, hogy országszerte sokféle módon reagáltak az oktatási intézmények. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium mint vezető gimnázium reflektorfényben volt a tüntetések idején is.

„Próbáltak belerángatni minket, szülők is jöttek a kérdéseikkel, ismerem a véleményt, hogy úgymond jól jött nekünk a hatalmas sportcsarnok, s most meg nem állunk ki a tanárok mellett, és ismerem a kollégáim sokszínű véleményét is, ugyanakkor elmondhatom, hogy a gimnáziumunkban sikerült megőriznünk a nyugalmat. Egyik kollégám így fogalmazott: az egység megmaradt, s ez a tantestület intelligenciájának köszönhető.”

„Azt gondolom, a tanárballagás volt a minket jogosan feszítő gondokról való együttgondolkodás, a tényleges problémák megfogalmazásának, a kiállásnak a fóruma, emelt fővel vállalható” – szögezte le Barlay Bence, s hozzátette: nehéz megélni a mostani helyzetet, de egyben lehet tartani a csapatot.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír