A teremtésvédelem a hívő ember közösségi magatartása – Nobilis Márió tartott előadást a KATTÁRS-on

A konferencián részt vett Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Varga László kaposvári megyéspüspök és Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága elnöke  is.

Mindannyian ismerjük a riasztó tényeket, a bőrünkön is tapasztaltuk idén nyáron a klímaváltozás erős hatását. A világ tudósainak 99 százaléka egyetért abban, hogy a klímaváltozás emberi okokra vezethető vissza. Szeretnénk fennmaradni, de ehhez változásra van szükség – kezdte előadását Nobilis Márió, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület ötletgazdája és alapítója, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia tanszékének vezetője, a Székesfehérvári Egyházmegye teremtésvédelmi referense.

II. János Pál pápa 1991-ben a béke világnapjára írt üzenetében kimondta, hogy a környezeti válság morális kérdés. Az előadó hozzátette: nemcsak az, hanem pasztorális kérdés is, mert cselekvést igényel.

A teremtésvédelem nem magányos zöld hobbi, és nem szabadon választható feladat, hanem a hívő ember közösségi magatartása.

A válságot nem az elszigetelt egyén és a technika fogja megoldani, hanem a kapcsolatban, közösségben élő krisztusi ember.

A teremtett világ maga is közösség, lényege szerint kapcsolatrendszer. Ferenc pápa kifejti a Laudato si' kezdetű enciklikájában, hogy minden mindennel összefügg, minden élő jellemzője, hogy valami másra irányul.

Isten maga kapcsolat, Szentháromság közösség. A világ az ő mintájára van teremtve, tehát a világ is közösség. Nem egymástól független tárgyak és élőlények halmaza, hanem egy végtelen bonyolult kapcsolati háló.

Az ökoszisztémában minden létezőnek megvan az értéke és feladata. A legkisebb teremtény hiánya és torzulása megsebzi az egész hálót – mutatott rá az előadó, majd elmondta, hogy a talajt például termesztő közegnek tartottuk, de ma már élőlényként, gombafonalak végtelen hálózataként tekintenek rá a tudósok, melyet elképesztő mértékben romboltunk.

Isten a világot szeretetből teremtette, a kozmosz tehát magán hordozza a Szentháromság jegyeit. A teremtett világ mélyén is a kölcsönös szeretetkapcsolatok törvénye uralkodik. Sokáig azt gondolták, az élők rendszere folyamatos harc. A mai megközelítés szerint

nem a versengés elve, hanem az együttműködés elve működik a világban, és az együttműködő fog fennmaradni.

A világ szeretetközösségként tud egyensúlyban lenni. Az ember, akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, szintén kapcsolati lény: nem individuumnak, hanem kapcsolatban létezőnek van szánva. „Ráadásul a célunk is a kapcsolatiság. Az üdvösségünk a Szentháromsághoz való visszatérés, ahol örök boldog kapcsolatrendszerben fogunk élni.

Önmagunkkal, egymással, Istennel és a teremtett világgal való kapcsolatunk négy lábon álló szék.”

Az Egyház titka ennek a titoknak a feltárása és szentségi szintre emelése Krisztus által. Jézus a kapcsolatiságot szentségi szintre emelte, és kiterjeszti az egész emberiségre.

AI. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű dokumentumában már kimondták: az Egyház bensőséges egyesülés Krisztussal, az egész emberi nem egysége. Tehát nemcsak azért vagyunk Egyház, hogy üdvözüljünk, hanem a világért vagyunk Egyház.

Kommunióban, közösségben leszünk Isten képmása a teremtés felé is, és jó gondnokai a világnak. A közösség sokkal mélyebb, mint a csoport, mert benne valami megvalósul a Szentháromság titkából, és az a krisztusi megváltásban és a Szentlélekben gyökerezik. Leibniz tévedett abban, hogy a tökéletes létező önmagában áll, nincs szüksége a másikra. A tökéletes létező képes kapcsolódni, a kapcsolódás a létezés lényege – tette hozzá. 

Az Egyház ennek a titoknak az intézményi stabilizálódása és állandósulása.

A kölcsönös szeretet, a szeressétek egymást parancsa azt jelenti: egyik a másikat, másik az egyiket folyamatosan, biztosan, stabilan szereti, amiben bízhatunk. Az Egyház a kölcsönösség közössége.

A mai fogyasztói kultúra az individualizmusra épül, önző, énközpontú, kizsákmányolja a környezetet. A szerzésre irányuló magatartásunk miatt a 20. századtól kezdve folyamatosan válságokba zuhanunk. A kommunió megélése pillanatok alatt kivezet az önközpontúságból, gyógyít, megtanít az ingyenességre. A hívők számára ez a gondolat nem áll meg az egyetemes testvériségnél, kiterjed a teremtett világra. Minden szeretetből van a világban. A teremtés szépsége beszélni akar nekünk, azt olvasni és megérteni kell.

Azzal kapcsolatosan, mi a keresztények feladata, a Lumen gentium gondolatát idézte, miszerint nem magunkért, hanem a világért vagyunk hívők. Először meg kell tennünk, amit Krisztus kér: odaadni magunkat a világ üdvösségéért. Ebből következik a személyes üdvösségünk.

Nem egyéni életszentségre, hanem a szentek közösségébe vagyunk meghívva.

Ferenc pápa az irgalmasság éve megnyitásakor említette, ma újabb fordulat előtt állunk: az Atya szeretetének hirdetőivé, megvalósulásává kell válnunk. Nobilis Márió rámutatott, hogy már rég nem a „nehéz testvérrel” vagy a dresszkóddal kellene foglalkozni. II. János Pál pápa szerint a plébánia a közösségek közössége. Egy közösségben a tagok kölcsönösen szeretik egymást, és készek odaadni az életüket egymásért, amit a plébániai közösségeknek is meg kellene élnie egymás iránt.

Nem azzal kellene foglalkozni, miben védjük másként a teremtett világot, mint a környezetvédők, hanem hogy hogyan tudunk hozzájárulni az emberiségnek ehhez a céljához.

Nobilis Márió hozzátette, ő kezdte el használni a teremtésvédelem szót, ezzel kapcsolódtak a világi környezetvédelemhez.

A teremtett világ iránti felelősség ma a legkonkrétabb terepe annak, hogy a hitünket valóra váltsuk a világ felé. A plébániák a teremtésvédelem oázisai. Keresztény létünkből következik a teremtésvédelem, melyet a szubszidiaritás elve szerint alulról kell elkezdeni, helyi közösségekben, a családban, a plébániai közösségben. Takács-Sánta András humánökológus „Világeleje” programja is ilyen kisközösségeket, hálózatokat alakít ki, mert ezek hatással tudnak lenni a társadalomra. A víztakarékosság, hulladéktermelés csökkentése, helyi termelők támogatása, közösségi kertek létrehozása nem jelentéktelen lépések, hanem a szolidaritás és a szeretet megnyilvánulásai, keresztény értékek.

Az előadó elmondta, Ferenc pápa javasolta, hogy az irgalmasság cselekedetei közé vegyük fel a gondoskodást közös otthonunkról. XIV. Leó pápa már azt mondja, bűn ezt nem csinálni.

A keresztény válasz a klímaválságra a reményben megélt közösségi cselekvés – hangsúlyozta. – A béke és a remény magjaivá válunk a teremtett világban, a Szentháromság szeretetének tanúi leszünk.

A délelőtt folyamán Darányiné Szabó Eszter, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnökségi tagja mutatott rá a közösség–teremtés–védelem összefüggéseire.

Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke, parókus online küldött üzenetet, melyben megkongatta a harangokat is: az utolsó órában vagyunk, feladatunk, hogy a teremtett világ egészét ápoljuk és gondozzuk, felelősséget vállaljunk érte.

Bánlaki Zsanett, az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága irodavezetője ismertette a bizottság tevékenységét, amelyet a közjó, a szegények és kisebbségben élők védelme érdekében, a cigánypasztoráció és a teremtésvédelem területén végeznek. Ismertette, hogy a bizottság a Justitia et Pax Europa állandó tanácsának tagja lett 2028-ig, valamint kiemelte az együttműködést a Boldog Ceferino Intézettel és a Sója Miklós Nyitott Ház szövetséggel. (A Justitia et Pax Europa a kontinensünkön működő püspöki konferenciáknak az Egyház társadalmi tanításával foglalkozó, azt gyakorlatba ültető bizottságait tömöríti.) Bemutatta a Teremtésvédelmi Iskola, Óvoda, Kollégium címet, amelyet harmadik alkalommal osztanak ki a Katolikus Pedagógiai Intézettel, valamint a Laudato si’-animátor-kurzust. A program végén Meggyesyné Benke Eszter Laudato si'-animátor beszélt saját teremtésvédő útjáról.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír