Aki bűneiért templomfestéssel vezekelt – Steffek Albin élete és munkássága

Steffek Albin kora egyik tehetséges művésze, a neobarokk kimagasló képviselője volt, azonban környezete, de még az utókor sem figyelt fel rá. Ezt a hiányosságot próbálja most orvosolni a Szombathelyi Egyházmegye idei kalendáriuma, hiszen a hónapok borítóján az ő alkotásai láthatók. Az interjú a 2025. évi Szombathelyi Egyházmegyei Kalendáriumban jelent meg. 

– Steffek Albin morva festőcsaládból származott, édesapjától szívta magába a festészet csínját-bínját. Hogyan került a család Szombathelyre? 

– A 19. század utolsó negyedében vándorolt családja Morvaországból Szombathelyre. A kiegyezés után a város kivívta a „Nyugat királynője” státuszt, ami azt jelentette, hogy valóban óriási kohéziója volt az akkori vármegyeszékhelynek. Nagyon sok idegen területről jövő, különböző szakember költözött Szombathelyre, ez mind elősegítette a város virágzását. Édesapja, Steffek Miklós festészetéről nem sokat tudunk, én talán három művét ismerem. Ő vitte a családi vállalkozást az első világháború előtt. Fiatalemberként Steffek Albin is dolgozott édesapja mellett, a muraszombati templom kifestésén például együtt dolgoztak. (...)

– A templomfestés vezeklés volt a részéről?

– Meggyőződésem, hogy az elején biztosan. A ’30-as évek első felére mondható, hogy világszínvonalú műveket hozott létre a templomokban. Valahol talán olvastam, vagy a családtól hallottam, hogy vezeklésszerű volt a templomfestészeti munkássága. (...)

– Melyek a legjelentősebb templomok, amiket ő festett ki?

– Csak Vas megyére szorítkozva a jánosházi, a gencsapáti és a toronyi templom említhető. A bombázások után a szombathelyi székesegyházat is szerette volna újrafesteni. Képes is lett volna rá. Sejtéseim vannak, hogy végül miért nem őt bízták meg ezzel a feladattal: úgy gondolom azért, mert Steffek nem lépett tovább a Novecento irányába. Láttam egy akvarellvázlatát a lebombázott székesegyházról, ő manuálisan is és szakmailag is képes lett volna újrafesteni az újjáépítés után. Egészen más lenne ma a székesegyház: a megnyílt mennyezetek, amik a bombázások előtt láthatók voltak, nekem nagyon hiányoznak. Neki minden a kisujjában volt, ráadásul a neobarokk volt a kedvence. (...)

– Volt kedvenc motívuma, ami több helyen is visszaköszön?

– A lipárti templom esetében megmaradtak azok a dokumentumok, amelyek az akkori plébános, Kiss József mennyezetre vonatkozó ikonográfiai kéréseit tartalmazzák. Steffeknek is volt egy vázlata, ezért egy kompromisszumos megoldás született a templom esetében. Steffek elképzeléseiből is volt, ami megvalósult, és amit a plébános kért, abból is megvalósult valami. Ezek tehát nem autonóm munkák, hanem megbízások, és valószínű, mindenütt a templom titulusa határozta meg, hogy mit festett. Sokszor meg kellett festenie Szent Imre, Szent Erzsébet vagy Szent István alakját, de tényleg nem láttam két azonosat. Az ornamentális résznél is rögtön látszik egy templomnál, hogy az ő munkája, de az is mind más. Használt mintakönyveket, de ezeket is átformálta, sajátosan átgyúrta. Ezek sem egy az egyben reprodukciói a másutt meglévő templomokban használt ornamentikakincsnek. Egy kedves barátom, Gerber Pál festőművész, amikor szembesült díszítőfestészeti kvalitásaival, „beleszeretett” Steffek Albinba: olyan magas szintű a munkássága, ezt ma már nem is tanítják. Vannak értékelői, de általánosan nem ment át azon a lélektani határon, hogy őt az előző évtizedekhez képest másként látnánk, vagy ítélnénk meg. (...)

Az interjú teljes terjedelemben ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír