Andrij Zelinskij tábori káplán az ukrán frontról: „Ideje felébredni!”

„A frontvonal 437 kilométernyi szakaszon tart, különböző földrajzi adottságokkal, éghajlattal rendelkező területeken halad át az Azovi-tengertől a luhanszki erdőkig. Amikor ezt kérdezik tőlem, mi a háború, a sár jut eszembe. Csak sár sok-sok kilométeren keresztül” – osztotta meg tapasztalatát.

A NATO és Oroszország között Bécsben zajló tárgyalások harmadik köre is kudarccal végződött. Zbigniew Rau, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ soros elnöki tisztét betöltő lengyel külügyminiszter az ülést megnyitó beszédében riadókészültséget jelzett: „Úgy tűnik, hogy az EBESZ térségében a háború kockázata most nagyobb, mint az elmúlt harminc évben bármikor. Több hete látjuk, hogy Kelet-Európában jelentős katonai eszkaláció veszélye fenyeget. Azonnal ki kell dolgoznunk a biztonsági garanciákat a régió számára.”

Zelinskij így kommentálta a beszédet: „Az ukrán hadsereg, de általánosságban az egész ország már nyolc éve a háborút tapasztalja meg. Számunkra ez nem újdonság… És az sem újdonság, hogy Oroszország jelentős katonai erőt mozgósít a határon. Az ország harcol a határai védelméért, az ukrán hadsereg felkészült, készen áll. Számunkra más jelenti az újdonságot:

ezekben az években sok embert veszítettünk el, de a világ többi része és a nemzetközi közösség – az Európai Uniótól az Egyesült Államokig – úgy döntött, nem akarja látni, ami történt, ami történik. Ez a közöny nagy seb volt számunkra erkölcsi szinten, mert elhagyatva éreztük magunkat.

Ma a nyolc évvel ezelőttihez képest nem érezzük magunkat egyedül. Az EU országaiból és az USA-ból is érezhető a támogatás, nemcsak szavakban, hanem mint politikai elkötelezettség annak érdekében, hogy diplomáciai szinten találjunk megoldást, és ez nagyon fontos.”

A tárgyalások holtpontra jutása azonban növeli az orosz megszállás veszélyét Ukrajnában. Ettől fél a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan. Az Oroszországgal határos Litvánia kormánya is kifejezte aggodalmát.

Zelinszkij atya elmondta, hogyan élik meg a frontvonalon ezt a riadókészültséget. A fronton a hivatásos hadsereg szolgál, a katonák átlagéletkora harminc év: „Vannak helyzetek, amelyek félelmet keltenek, mint amikor felrobban valamilyen bomba. Nincsenek igazi összecsapások, de időnként elkezdenek lőni, és ez a helyzet is félelmet kelt. De a háború nem csak ezt jelenti.

A háború azt jelenteni, a frontvonalban tölteni a napokat, akár 8-9 hónapon át, távol mindenkitől, a sárban, hidegben, állandó fenyegetettségben, hogy eltalálnak, meghalhatsz. És mindez idővel ránehezedik a lélekre, beárnyékolja a gondolatokat.”

A határterületeken nincs semmi: „Mindenki elment. A fiatal családok biztonságosabb helyre költöztek. A falvakban csak az idősek maradtak, akik nem tudják és nem is akarják elhagyni otthonaikat.”

Január 14-i hír, hogy az ukrán kormány számos internetes oldalát kibertámadás érte. Zelinszkij atya Kijevből megerősítette, hogy Ukrajnában is csak ennyi információjuk van, jelenleg senki nem vállalta magára a hackertámadást.

Az ukrán jezsuita a tárgyalások kudarcát látva így fordul Európához: „Csak annyit szeretnék mondani: Ideje felébredni! Mi már megtettük.”

„Ukrajnában nyolc éve háborúban élünk. Látjuk a háborút az emberek szemében, a temetéseken, amelyeket elvégzünk. De vigyázat: Oroszország nem Ukrajna ellen folytat háborút. Nagyobb ambíciói vannak, túlmutatnak országunk határain.

A nemzetközi közösségnek fel kell ébrednie. A jövő mindannyiunkon múlik. Ha együtt nézünk szembe vele, sikerülni fog. Máskülönben súlyos következményekkel számolhatunk, nem csak Ukrajnában.”

Az országban az Egyház legfontosabb feladata, hogy szolgáljon, ott legyen az emberek mellett: „Az Egyház szolgál. Az Egyház minden kifejezésmódjában az emberiség, minden ember szolgálatában áll, és védi az emberi életet minden erőszaktól.

Az Egyház főként azok mellé áll oda, akinek embersége a legnagyobb veszélyben van: a katonák, a szegények, a kitelepítettek mellé. Ez a kijevi egyház spiritualitása: az emberek között lenni.

De van ennél több is: az Egyház úgy érzi, a legfőbb szolgálata begyógyítani a háború sebeit. Ott vannak a katonák a frontvonalon, az anyák, akik elvesztették fiukat; a gyermekek, akik elvesztették apjukat; a családok, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat. Sokan vannak, és az Egyház érzi, hogy őket kell szolgálnia.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Agensir

Magyar Kurír