Az Aquinói Szent Tamás Társaság megtartotta éves szimpóziumát

Magyarországon az Aquinói Szent Tamás Társaságot Kiss János, a Hittudományi Kar I-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetője hívta létre 1892-ben. A szellemi műhely a XIII. Leó pápa által kiadott Aeterni Patris kezdetű enciklika (1879) ösztönzéséből született, amely a „katolikus tudományos világ figyelmébe” Aquinói Szent Tamás bölcseletét ajánlotta. A társaságnak a háborús események és az ország politikai történései következtében 1945-től nem volt szabad tovább működnie. Hosszú szünet után alakult meg 2002-ben az úgynevezett Nemzetközi Szent Tamás Társaság (Tomas Aquinas International Society; SITA) magyarországi tagozata, mely a 2004-ben lezajlott átszervezést követően már önálló szervezetként működik.

A társaság célja Aquinói Szent Tamás munkáinak kutatása, szélesebb körben történő megismertetése, a keresztény filozófiát bemutató és elmélyítő konferenciák szervezése, valamint „párbeszéd minden olyan gondolkodóval, akik őszintén keresik az igazságot”.

A társaság évi egy alkalommal konferenciát szervez, évente egyszer pedig szimpóziumot, melyen a tagtársak mutathatják be aktuális kutatási témájukat. Az alábbiakban a május 26-i szimpóziumon elhangzott előadások összefoglalóit olvashatják.

Gájer László Kortárs szerzők természetjogi érvelése címmel tartott előadást, melynek egyik lényegi gondolata így összegezhető: Abban a legtágabb értelemben, amelyben a jó szót az emberi cselekedetekre és azok alapelveire alkalmazzuk, a „jó” mindenre utal, amit az ember bármilyen módon kívánhat. Az emberek sok mindenre vágynak – például az örömre, gazdagságra és hatalomra –, és ezek túlzott keresése éppen kiüresítheti az embert, és elválaszthatja az embereket egymástól. Vannak azonban más javak is – például az igazság ismerete és a barátságban való élet –, amelyek kapcsán úgy tűnik, hogy azok követése elősegíti a személyek kibontakozását, és közelebb viszi őket egymáshoz. Az ilyen javak valódi részét képezik a személyek kiteljesedésének. Ezeket alapvető emberi javaknak nevezzük, amelyek nem csupán a merő túléléshez szükségesek, hanem a kiteljesedéshez. Erkölcsi értelemben azok a javak méltók a választásra, amelyek hozzájárulnak a személy kiteljesedéséhez.

Fekete József Megjegyzések a heideggeri Bevezetés a vallás fenomenológiájába kapcsán című előadásában a német egzisztencialista filozófus korai korszakát vizsgálta. Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ: vajon Heidegger korai korszakában miért fordulhatott el az Egyháztól? Mi idézte elő azt a folyamatot, amelyben a szorongás témája központivá vált? Illetve a faktikus élettapasztalat fogalmisága hogyan eredeztethető Szent Pál apostol leveleiből, Szent Ágoston vallomásaiból és Luther elmélkedéseiből?

Pogrányi Lovas Miklós előadásában leszögezte: jelenleg a magyar jobboldalt a vezérelv tartja egyben. De vajon mi képezi a jobboldali törzsszövetség eszmei alapját, mire építhető a hosszabb távú jövő? Az előadó a társaság és a közönség tagjaihoz intézte a kérdést: vajon mi lesz a kánonképzés alapja? Meglátása szerint jelenleg ez nem látható. A kultúrkeresztény konzervatívok egy része a baloldaltól (Gramsci, illetve a posztmodernek) várja a megváltást, tőlük kölcsönöznek megtermékenyítő gondolatokat.

Szász Péter a legújabb szakirodalom – elsősorban Lawrence Feingold és Edward Feser alapján – azt a kérdést boncolgatta, hogy Henri de Lubac és Karl Rahner kritikája megalapozott volt-e a másodtomista és neotomista kommentátorokkal (mindenekelőtt Kajetán bíboros és Garrigou-Lagrange Tamás-értelmezésével) szemben, miszerint „meghamisították”, „elhomályosították”, „elfedték”, „félreértették” Aquinói Szent Tamást. A legújabb filológiai kutatások fényében a múlt század derekán megfogalmazott vád nem állja meg a helyét. Az angyali doktor és a manualisták álláspontja között kontinuitás van, míg a „nouvelle théologie” két prominens képviselője velük szemben a törés hermeneutikáját képviselte.

Varga-Jani Anna előadása Edith Stein nemzetközi recepciótörténetéből kiindulva mutatta be a karmelita apáca, filozófus életútja és gondolkodása iránti magyarországi érdeklődés és a tudományos eredmények tendenciáját. Az előadás részletesen kitért a nemzetközi és a hazai recepció közötti összefüggésekre és eltérésekre, s rámutatott arra, hogy Magyarországon az Edith Stein hitéletére és filozófiai gondolkodásának fejlődésére irányuló megközelítések alapvetően egymással összhangban, egymástól nem elválasztható módon jelennek meg. Az előadás Edith Stein magyar nyelven megjelent, illetve megjelenés előtt álló munkáinak felsorolásával zárult.

Varga Péter András előadása a magyar neoskolasztika elfelejtett forrásvidékére kalauzolta el a hallgatóságot. Az előadás – ízelítőt adva egy készülő monográfiából a magyar katolikus filozófia keletkezéstörténetéből és a korabeli filozófiához fűződő viszonyáról – egy tragikus fiatalon elhunyt, tehetséges filozófus pap, Vogl Márton pályaképével foglalkozott, levéltári dokumentumok bevonásával, valamint Vogl filozófiai tanára, Maczki Valér ciszterci szerzetes kalandos, intellektuális életútjának megrajzolásával. A II. Vatikáni Zsinat és Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikája után a neotomista filozófiát már nem tekintjük kizárólagosnak; azonban talán nem közömbös történetileg tanulmányoznunk Voglnak és társainak a katolikus hit filozófiai artikulációjára tett erőfeszítéseit saját koruk kontextusában, amely kor meglepő módon hasonlít a huszonegyedik század hajnalának filozófiai helyzetéhez.

Vincze Krisztián Xavier Tilliette jezsuita filozófiai krisztológiájának kereteit, célkitűzéseit és megalapozhatóságát mutatta be előadásában. A 2018-ban elhalálozott francia szerző tekintélyes mennyiségű publikációjában nemcsak a filozófusok „Krisztus-portréját”, a Bibliával, az Egyházzal szembeni magatartásukat mutatta be, hanem kritikusan elemezte a vizsgált filozófusok gondolatrendszerét. Az előadás rámutatott a filozófiai krisztológia és a teológiai krisztológia, valamint az általában értett keresztény filozófia viszonyára.

A filozófia aprioritása Weissmahr Béla SJ istentanában címmel Zimányi Ágnes teológus arról beszélt, hogy a régebbi istenérvek ma is érvényesek, ám előfordulhat, hogy kevésbé meggyőzőek vagy nehezebben is jutnak el az érintettekhez. Ezért szükségesek az újabb és újabb megfontolások, az újabb és újabb korok embereinek szellemi, lelki igényei szerint. Ezt tette az előadás középpontjába állított Weissmahr Béla (1929–2005) jezsuita filozófus is, aki megfontolásaival utakat nyitott számunkra a mélyebb létmegértés irányába. Kiindulópontja szerint Isten létének elfogadásához nincs szükségünk rendkívüli élményekre vagy tudományos kutatásokra, a mindannyiunk számára rendelkezésre álló általános élettapasztalatok rendszeres kifejtése elvezet bennünket Isten létének elfogadására. Ennélfogva a helyes istenbizonyítás annak tudatos felismerését kívánja előidézni, hogy az ember, mint értelmes cselekvő személy mindig is tud Istenről, függetlenül attól, hogy Istennek nevezi-e őt vagy valami másnak, hogy reflektál-e rá, és hogy elismeri-e ezt az ismeretet vagy sem.

Forrás: Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír