Basilica minor rangot kapott a bátai Szent Vér-kegytemplom

A vírushelyzet ellenére a hagyományokhoz híven idén is ünnepi keretek között zajlott a Pécsi Egyházmegye zarándoklata Bátán. Ugyan a gyalogos zarándoklatra a járványügyi intézkedéseket betartva nem került sor, valamint a zarándoknapon csak korlátozott számban, regisztrációval lehetett részt venni, a Pécsi Egyházmegye valamennyi településéről érkeztek hívek Magyarország egyetlen Szent Vér-kegyhelyéhez.

Az ünnep délben szentségimádással kezdődött, amelyet Nyúl Viktor pasztorális helynök vezetett a szabadtéri oltárnál, majd a fájdalmas rózsafüzér elimádkozása következett Kürtösi Krisztián plébános közreműködésével.

Délután Michael August Blume SVD érsek, Magyarország apostoli nunciusa mutatott be szentmisét Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó és a jelen lévő papság koncelebrálásával. A zarándoknapot a Laudato si’ év fényében a teremtett világunkért és a szenvedő emberekért ajánlották fel.

A szentmise kezdetén a nuncius örömmel adott hírt arról, hogy Ferenc pápa basilica minor (kisebb bazilika) címet adományozott a bátai Szent Vér-kegytemplomnak. Ezt követően Udvardy György felolvasta az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció határozatát, majd kifejezte háláját Michael August Blume nuncius hathatós közbenjárásáért, hogy Báta, az ősi kegyhely temploma jelentőségének köszönhetően elnyerte a basilica minor címet.

„Számunkra ez megtiszteltetés és annak a buzgóságnak az elismerése, hogy kötődünk a kegyhelyhez. Bár most nem tudunk annyian jelen lenni a járványügyi előírások következtében, mint a korábbi zarándoklatok alkalmával, mégis úgy gondoltuk, hogy imádságos köszönetünknek ma fel kell szállnia az Úrhoz, kapcsolódva őseink hitéhez.”

Michael August Blume homíliáját alábbiakban közreadjuk.

Kedves barátaim!

Öröm és kiváltság, ma, Jézus Krisztus Drága Vérének Ünnepén, veletek közösen imádkozni, ünnepelni. Krisztus megsebzett oldalából kifolyó drága vért szemlélve, kegyelem tölt el bennünket. Krisztusra tekintünk, akinek szívét a katona lándzsával sebezte meg.

Krisztus Drága Vérének ereklyéje itt van velünk, s emlékeztet bennünket Krisztus szeretetére. Arra a szeretetre, amely kész meghalni a másikért. Krisztus meghalt értünk a kereszten. A szeretetnek ez a misztériuma Krisztus halála óta minden nap velünk van, de különösen ezen a délutánon, amikor a Szentlélek Krisztus Vérének ereklyéje körül gyűjt egybe bennünket. Krisztus értünk ontotta vérét.

Krisztus Vére a Szentlélek munkájának köszönhetően, a keresztre feszítés óta mind a mai napig nem szűnt meg áradni. A katona valóban átszúrta lándzsájával Krisztus szívét, s abból vér és víz folyt ki. Ma is folyik. Különösen megtapasztalható ez az Eucharisztiában, hiszen életet adott és ad azoknak, akik az Ő nevében gyűlnek össze a Kálváriától egészen a föld végső határáig, s várják Krisztus dicsőséges eljövetelét.

Ez a hely szent. A hívek több mint 600 éve érkeznek ide, hogy kegyelmeket kapjanak az ereklye előtt. Krisztus vére lemossa bűneinket, s megmutatja az élet útját. Krisztus alig várja, hogy bennünket is megölelhessen a szentek társaságában.

Életünkben Isten nagyon sok jóval halmoz el bennünket. Hogyan válaszolhatnánk erre, mit is mondhatnánk? Talán a mai zsoltár segíthet nekünk:

„Az Úrnak mit adhatnék, mindazért, amit nekem adott? Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.” (vö. Zsolt 116).

Igen, ma különösen is teljes szívünkből kell hívnunk az Urat. A világ aggódik a jövő miatt. Látjuk, hogy egyre több embertársunk fertőződik meg a koronavírussal.

Krisztus Drága Vérének ereklyéje számunkra azt üzeni: Krisztus törődik velünk, érdekli a világunk sorsa. Mellettünk, és velünk van. Velünk van a megpróbáltatások, szenvedések közepette. Krisztus Pálnak, a nemzetek apostolának a következőket mondta: „elég neked az én kegyelmem” (2 Kor 12,9). Ma megismétli újra ezt nekünk is. Elég nekünk az Ő kegyelme.

Azzal, hogy ma itt egybegyűltünk, őseink nyomdokaiba léptünk. Őseink nyomdokaiba, akik az elmúlt 6 évszázad során gyakran zarándokoltak el Bátára, hogy az Úrhoz könyörögjenek és segítséget kérjenek a történelem nehéz pillanataiban. Háborúban, éhínségben, barbár támadásokban, járványokban, belső, valamint külső viszályokban az Úr nevét hívták segítségül.

Ma nagyon zavar és elszomorít bennünket, hogy a jelenlegi járványt nagyon nehéz kontrollálni. Ez egy nagyon jó ok, valamint lehetőség arra, hogy jövőnket, sorsunkat Isten kezébe helyezzük. Jó lehetőség arra is, hogy tanuljunk az Ő bölcsességéből, amelyet senki nem választhat el kereszten kiontott vérétől. Miközben a kereszten haldoklott, így imádkozott:

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46).

Krisztus ebben az imádságban kifejezte teljes bizalmát Atyja iránt. Az Atya a fiát soha nem hagyta magára, nem hagyta egyedül.

Kérjük az Atyát – miközben Krisztus Drága Vérének ereklyéjét tiszteljük –, hogy soha ne feledkezzünk meg azokról az emberekről, akik keresztet hordoznak ezekben a nehéz időkben. Kérjük az Urat, hogy segítsen. Kérjük, hogy a keresztény szeretet és az önmegtagadás útját tanítsa meg nekünk is. Ez az út segíteni fog bennünket abban, hogy másokban Krisztust szolgáljuk. Olyan jó lenne, ha egyre többen tanúskodhatnánk a világban Krisztus szeretetéről és szerető gondoskodásáról, valamint figyelméről.

Kedves zarándokok!

Isten, népe iránti szeretetének jelei vagytok. A Szentlélek segítsen bennünket abban, hogy tanúságot tehessünk Krisztus szeretetéről és irgalmáról.

Vérének kiontásával, és feltámadásával megváltott bennünket. Ő a világ Üdvözítője. Ő az egyetlen reményünk.

*

A szabadtéri szentmise körmenettel zárult, melyet megelőzően Kürtösi Krisztián plébános, illetve Nyúl Viktor pasztorális helynök is kifejezte köszönetét a jelenlévőknek.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír