Bemutatkozik a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye új püspöki titkára és hitoktatási referense

A jelmondatom: „Ujjongjatok és örvendezzetek az Úrban” (Jo 2,23) egy taizéi találkozón érintett meg Svájcban, Bázelben, amelyen diakónusként vettem részt a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény közösségével együtt. Ott hallottam az „Ujjongjatok és örvendezzetek az Úrban” kezdetű éneket. A jelmondat valóban végigkísérte az eddigi papi tevékenységemet. Sok helyen jártam ez idő alatt. A papszentelés után, 2018-tól biblikus tanulmányaimat kezdtem el Rómában, a Pápai Biblikus Intézetben, és jelenleg doktori képzésen veszek részt ugyanezen helyen. Rómában a tanulásra koncentráltam, de emellett már egyházközségi élményben is volt részem. Egy Róma közeli, klasszikus kis hegyi faluban, Gallicano nel Lazióban a helyi közösségnek voltam a kisegítő lelkésze; hétvégenként szentmiséket mutattam be. A hívekkel mindent ünnepként éltünk meg, a helybélieknek ünnep volt a szentmise is, együtt imádkoztunk, utána találkoztunk, együtt kávéztunk, különböző alkalmakon „ujjongtunk és örültünk az Úrban”. A Collegium Germanicum et Hungaricum-ban (Pápai Német-Magyar Kollégiumban) is szép papi közösségre, barátokra találtam. A covid alatt hatvan napot töltöttem karanténban paptársaim, barátaim társaságában. Sokat beszélgettünk, végeztük a kerti munkákat, napi tevékenységeket, főztünk, itt is nagyon jól meg tudtam élni a papi jelmondatomat, amely folyamatosan mélyült bennem. Palánki Ferenc püspök atya 2020-ban kápláni szolgálatra a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya egyházközségbe helyezett, és ott kapcsolódtam be leginkább az örökösföldi egyházközség életébe, amelyet már diakónusi szolgálatom alatt is megismerhettem, emellett pedig a Szent Imrében is tevékenykedtem hitoktatóként. Itt is meg tudtam élni jelmondatomat. (...)

Meghatároz az, amit a Szent Ignác-i szellemiségből tanultam a jezsuiták által fenntartott római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Loyolai Szent Ignác atyánk többek között azt is hangsúlyozza, hogy egyfajta rendelkezésre állás alakuljon ki az ember lelkében. Mi, papok egész életünket arra tettük fel, hogy rendelkezésre álljunk. Legfőképpen Istennek állunk rendelkezésére, hogy oda menjünk, ahová Ő akar bennünket küldeni, de ugyanakkor vállaltunk egy feladatot az Egyház életén belül is, és arra is rendelkezésre állunk. Ez a rendelkezésre állás sokat jelent a mindennapi életemben. (…) Titkárként a legfontosabb feladatom, hogy püspök atya munkáját segítsem. A mi egyházmegyénk – bár Magyarországon az egyik legfiatalabb és legkevesebb lélekszámú közösség –, nagy területet fed le a különböző, egyházmegyén belül is más-más mentalitással bíró vidékekkel, közösségekkel. Kevesen, de nagyon sokfélék vagyunk. Püspök atya fontosnak tartja, hogy találkozzon az egyházközségekkel, az itt élő emberekkel, ebben és minden más egyéb munkájában próbálom őt segíteni a legjobb tudásom szerint. Ezért én mint lelkipásztor nem kapcsolódok be semmilyen egyházközség életébe, hanem ebben a munkában segítem a főpásztort. Emellett a heti ritmusomnak fontos eleme, hogy a Boldogasszony Iskolanővérek debreceni nővéreivel bizonyos reggeleken együtt imádkozunk a szentmisén.

– Hitoktatási referensként az Egyház egyik legfontosabb feladatába kapcsolódik be. Milyen elképzelésekkel, tervekkel indul a 2023/24-es tanév?

– Alig egy hónapja ismerkedem az új feladattal, de azóta már volt egy háromnapos egyházmegyei kateketikai képzés, ott találkozhattam a hitoktatókkal. Munkatársaim jól összefogták eddig is ezt a területet, számíthatok a munkájukra. Mindenekelőtt szeretnék személyesen beszélgetni a katekétákkal, jobban megismerni a munkájukat, elképzelésüket, ezért a következő hetekben lesz erre lehetőség Debrecenben, Nyíregyházán és Kisvárdán. Az első és legfontosabb, hogy az ő munkájukat segítsem a lehető legnagyobb mértékben.

– Megfelelő a szakember-ellátottság ezen a területen?

– Mindig lehetne több. Vannak olyan plébániák, ahová még érkezhetne hitoktató. Az egyházmegyében jelenleg 119 katekéta szolgál. A hitoktatók a legközvetlenebb munkatársai a plébánosoknak. A papok küldetése az, hogy rátaláljanak azon személyekre, akikkel együtt tudnak dolgozni.

(...) A hittan feltételezi azt, hogy az embernek van kapcsolata Istennel, és ez tulajdonképpen a hit. Ezt próbáljuk tanítani, ilyen szempontból talán helyes a hittan kifejezés. A hitoktatók elsődleges és legfontosabb feladata, hogy amennyire csak lehet, segítsék a gyermekeket, tanulókat abban, hogy felismerjék az Istennel való kapcsolatukat. Ennél a munkánál pedig jó mindig látni, hogy nem mi, emberek vagyunk, akik ezt létrehozzuk ezt a kapcsolatot az Istennel, hanem az Isten teszi meg az első lépést. A hitoktató talán segíteni tudja a tanulókat abban, hogy fel tudják fedezni Istent az életükben.

– Milyen az ideális hitoktató?

– Szerintem nincsen egy hitoktató sablon, aminek meg kell felelni. Az Istennel való kapcsolatunk sem sablonos: mindenkinek más kapcsolata van az Istennel. Ez nyilván abból adódik, hogy különböző emberek vagyunk, más-más dolgok érintik meg a lelkünket. A hitoktatók is sokfélék, jó szándékkal próbálják a gyermekeket Istenhez segíteni különböző módokon. Nemcsak egyfajta út létezik az Istenhez. Fontos a nevelés, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez egy tantárgy, sőt érettségi tantárgyként is sokan választják. Éppen ezért is elengedhetetlen a hittan tantárgyként való kezelése is. A katolikus iskoláinkban 1–12. osztályig heti két órában tanulnak hittant a diákok, összességében magasabb óraszámban tanítjuk, mint bármelyik természettudományos tárgyat (pl. fizika, kémia, biológia, földrajz). (Az állami iskolákban ez heti egy órát jelent hit vagy erkölcstan óra keretében.) Ezért fontosnak tartom, hogy a hitoktató szakmailag és pedagógiailag is legyen jól felkészülve ezekre az órákra.

– A leendő katekétákkal is van lehetősége találkozni, hiszen mindezen feladatai mellett Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán tanít ószövetségi tantárgyakat, az elmúlt években pedig görög és német nyelvet is.

– Kispapokat és világi hittanár jelölteket is tanítok nappali és levelező képzésen. Idén már a harmadik tanévet kezdtem el a főiskolán, a hétfői napokat töltöm ott. Ebben a tanévben ószövetségi bevezetést, ószövetségi ismereteket tanítok, az ehhez kapcsolódó szakszeminárium, illetve opcionális kurzus is segíti a hallgatók képzését. Igazi műhelymunka tud kialakulni, amelynek során együtt tudunk gondolkodni a pap- és hittanárjelöltekkel azon, hogy az evangelizációba hogyan lehet egyre jobban fejlődni és előrehaladni. Nagy lehetőség ez, hogy egymást tudjuk inspirálni a hallgatókkal a főiskolai előadások és szemináriumok keretei között. A főiskolán pedig a vezetők és a kollegák nagyban támogatják ezt a munkát, és engem is sokban inspirálnak. (...)

A teljes beszélgetés ITT olvasható.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír