Cantalamessa ötödik nagyböjti prédikációja: A mindenható Isten erőtlenségben váltotta meg a világot

2019. április 14., vasárnap | 18:50

Április 12-én tartotta meg utolsó nagyböjti elmélkedését Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai jelenlétében az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában. Prédikációjában a krisztusi megváltás módját elemezte.

Elsőként a megváltás Szent János és Szent Pál szerinti értelmezését állította párhuzamba a szónok. Rámutatott: János az Ige megtestesülése felől közelít Jézus titkához, aki az Atya kinyilatkoztatója és akin kívül senki nem jut az Atyjához. Az üdvösség abban nyilvánul meg, hogy benne a testben közénk jött Istent ismerjük el. A középpont az Isten-ember Jézus Krisztus személye. E látásmód sajátossága akkor nyilvánul meg, amikor Pál nézőpontjával összevetjük. Szent Pált nem annyira Jézus személye érdekli, hanem a műve, vagyis szenvedése, halála és feltámadása. A hit tárgya itt nem az embertestben eljött Isten Fia, hanem az a Jézus, aki értünk, mi bűneikért és a megigazulásunkra kereszthalált szenvedett.

Végzetes hiba lenne a kettő olvasatot szembeállítani, amikor azok egymást kiegészítik. A jánosi megtestesülés-teológia és a páli megváltás-teológia együttesen jelenítik meg Jézus misztériumát. János a többi újszövetségi irat után utólagosan írja az evangéliumát, és a konkrét Jézus-eseményt szem előtt tartva annak kezdetét jelöli meg. Márk Jézus keresztségével, Máté és Lukács pedig a gyermekségtörténettel kezdi evangéliumát, János azonban kijelenti: „Kezdetben volt az Ige”. Mert „Krisztus az örökkévalóságból lép be a történelembe”. A Krisztus kettős természetéről valló későbbi felfogás, melyet a niceai és a konstantinápolyi hitvallás fogalmaz meg, valójában a testté lett Logosz jánosi tanításnak a következménye. A kettős örökség sajátos földrajzi hangsúlyt kapott – mondta a Pápai Ház szónoka –, hiszen a keleti ortodox spiritualitás döntő mértékben a jánosi teológiát követi, a nyugati katolikus hagyomány és a protestáns teológia pedig a páli krisztológiát.

Cantalamessa atya emlékeztette hallgatóit, hogy adventi elmélkedésében a jánosi teológiát használta a születés titka szemlélése során, most pedig a pálival tekint a húsvéti eseményekre, ahogy Krisztus a keresztjével megváltoztatja a világ sorsát, miként az első korinthusi levél írja: „A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21–25). Pál apostol értelmezésében, minthogy a „világ nem tudta fölismerni az Istent a teremtett világ ragyogásában és bölcsességében, ezért ellenkező utat választott, a kereszt erőtlenségét és esztelenségét”.

A páli teológiát követő Luther Márton szerint „Isten az ember elvárásával ellentétes módon nyilatkoztatta ki magát” – „sub contraria specie” –, melyben „Isten bölcsessége az esztelenségben, dicsősége a gyalázatban, gazdagsága a szegénységben mutatkozott meg”. Az Istent és a teremtett világot szembeállító nézetekkel szemben a Pápai Ház szónoka XVI. Benedek pápa tanítására hivatkozott, mely állítja, hogy „a bibliai hit nem épített egy a világgal párhuzamos, vagy az eredeti emberi jelenséggel szembenálló világot, mely a szeretet, hanem elfogadja az egész embert, úgy, hogy utánajár a szeretetben és megtisztítja azt”.

Isten a kereszten másképpen mutatkozott meg, mint amit az emberek mindig is gondoltak róla. Az Isten szeretet, és ennek a szeretetnek a legfőbb kinyilatkoztatása éppen a kereszten történt meg. Bizonyos módon az „Isten a saját minőségében csak a kereszten tárja fel magát”. Cabasilas, egy 14. századi bizánci teológus szerint Isten a szeretetét nemcsak a szeretet szép és ajándékozó formájában mutatta meg a világnak, hanem a szörnyűséges, velünk együtt szenvedés útján, ilyen módon Isten az embert szeretete nagyságáról éppen ezen rendkívüli módon győzi meg és vonzza magához. 

A megváltás okaként a hagyományos teológia a kiengesztelődést jelölte meg, mely a maga érvényessége mellett további pontosítást igényel, mely végső értelemben az „Isten feltétlen jósága”. Az Egyház húsvéti hitének három aspektusát jelölte meg a szónok. Kezdetben csak a két csupasz állítás van: „meghalt és feltámadt”. A második fázis már kérdez: „Miért halt meg és miért támadt fel?” „Bűneinkért és megigazulásunkra” – adja a választ Szent Pál. Ám marad még egy utolsó kérdés: Miért halt meg a bűneinkért? Erre a kérdésre azonban már Szent János és Szent Pál egyhangúan válaszolnak: „Mert szeret és nekünk adta önmagát, írja Pál a galatákhoz szóló levélben. János pedig így folytatja: „Mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.”

Cantalamessa atya végül a hívő ember feladatáról szólt, aki az isteni megváltás műveként nyeri el a megigazulás és a megszentelődés ajándékát. Vessük le a régi ember ruháját, szokásait, öltsük magunkra Krisztust, nem a kisajátítás, hanem az imitáció, a követés jellegével. Elmélkedését Teréz anya egyik történetével zárta a szónok. Asszonyok egy csoportját arra kérte Teréz anya, hogy mosolyogjanak a férjeikre. Ellene vetették, hogy azért beszél így, mert nincs férje. „Tévednek, szólt Teréz anya, én is megházasodtam és állítom, nem is olyan könnyű mindig mosolyogni a Jegyesemre.” Kijelentését csak halála és szentté avatása után értették meg, amikor fény derült arra, hogy a lélek sötét éjszakáit kellet átélnie Jegyese, Jézus Krisztus hiánya miatt, de még ekkor is mosolygott.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink – olvasta már?
krisztussal-es-az-asszonyokkal-keresztuton-keresztut-ferenc-papaval-nagypenteken-colosseumban
Krisztussal és az asszonyokkal a keresztúton – Keresztút Ferenc pápával nagypénteken a Colosseumban

Az idei római, Ferenc pápa által április 19-én, nagypénteken este a Colosseumban vezetett Via Crucis elmélkedéseit Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a „Slaves no more” Társaság elnöke írta. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a keresztút elmélkedéseit és imádságait.

2019. április 19., péntek
szivekben-orzott-regi-husvetok
Régi húsvétok nyomában – Találkozás a fertődi idősek otthona lakóival

Ismét emlékeket gyűjtöttünk, újra Fertődön, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentes Mihály pap költőről elnevezett idősek otthonában. A nagyböjti készület közben ezúttal a szívekben őrzött régi húsvétokra vethettünk egy pillantást.

2019. április 19., péntek
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle