Eddig raktárban porosodott, most a kiállítás éke lesz a magyarkomjáti ikonosztáz

Kultúra – 2019. október 14., hétfő | 10:43

A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából a magyar görögkatolikus egyház Budapesten a Műcsarnokban két hónapig tartó nagy kiállítással mutatkozik be. A tárlat jövő júliustól várja majd az érdeklődőket.

2018 elején kezdődtek a kiállítás előkészületei. Számos olyan egyházművészeti és -történeti szempontból fontos alkotás lesz majd látható, amelyek eddig nagy nyilvánosság előtt még nem szerepeltek. Nemcsak egyházközségektől, hanem magyar és külföldi múzeumokból is kölcsönöztek tárgyakat; a legjelentősebb a Néprajzi Múzeum állományában lévő, a ma Kárpátaljához tartozó Magyarkomjátról (Veliki Komjati) származó ikonosztáz több mint 60 darabból álló tárgyegyüttese. Az ikonosztáz 1913-ban került múzeumi tulajdonba. Háborúk, költözések és a nem megfelelő raktári körülmények erősen nyomot hagytak a képeken. A faragványok jelentős része megsemmisült.

A múzeumi raktárból 2018 novemberében szállították el Szabó Irén főkurátor irányítása mellett a tárgyakat egy Budapesten kialakított restaurátorműhelybe. A 18. század végén készült ikonosztázion restaurálása egyedülálló összefogás során valósulhatott meg. A Néprajzi Múzeum a Görögkatolikus Metropólia rendelkezésére bocsájtotta az ikonosztáz darabjait restaurálásra, hogy az kezdetben a NEK-kiállítás részeként, később pedig a Görögkatolikus Múzeum meghatározó darabjaként legyen látható a nagyközönség számára.

2019. október 9-én fontos mérföldkőhöz érkezett a kiállítás szervezése és vele együtt az épülő Görögkatolikus Múzeum is: az egy éven át tartó, festő- és faszobrász-restaurátorok, valamint asztalos és kovács mesteremberek közreműködésével elvégzett munkát ünnepélyes átadással zárták. Az eseményen részt vettek a Néprajzi Múzeum munkatársai, a restaurátorok, a kiállításszervezők és Terdik Szilveszter művészettörténész.

Szabó Irén, a kiállítás és a múzeumi projekt szakmai vezetője köszöntötte az egybegyűlteket és tolmácsolta Kocsis Fülöp érsek-metropolita üdvözletét, aki a munka kezdetekor még a Néprajzi Múzeumban imádsággal és áldással indította el a munkatársakat. Szabó Irén elmondta, hogy a restaurálás befejeztével egy nagy munkaszakasz lezárult, ám az ikonosztáz élete tovább halad. A hiányzó darabok miatt meg kell tervezni rekonstrukcióját, látványképét és a felállítás technikai részleteit. Először jövő júliusban, a Műcsarnokban megrendezett NEK 2020 kiállításon lesz megtekinthető, majd pedig a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban.

Seres Tamás, a restaurálást végző csoport vezetője mutatta be a képeket és beszélt az elvégzett munkáról. Mint mondta, megható az számára, hogy egy év alatt szinte észrevétlenül újult meg a kezük alatt az egyedülálló alkotás. Kitért a munka során felmerülő nehézségekre, és bepillantást engedett az egyes technikai megoldásokba is. Elmondta, hogy a lizénákon kívül több helyen kellett kiegészíteniük a képek kereteit, különös tekintettel az ünnepsor kis faragványaira. Rámutatott a faragványokat készítő farestaurátor kollégájuk, Kolozsvári Gergely kiemelkedő és odaadó munkájára. Elmondta, hogy az ünnepsor képeinek keretei sajátos módon nem rátéttel, hanem mélyítéssel készültek. Nehézséget okozott, hogy az elődjeik az ikonátfestéseket konzerválták, ezért nehéz volt ettől az átfestett rétegtől megszabadulni. A királyi ajtó volt a legkritikusabb pont, ez igényelte a legnagyobb farestaurátori munkát. Az íve is teljesen hiányzott, amelyet korabeli fotók alapján rekonstruáltak. A királyi ajtóra az eredetivel egyező kovácsoltvas zsanérokkal rögzítették az ajtószárnyakat.

A Néprajzi Múzeum képviseletében Sedlmayr Krisztina, az egyházi gyűjtemény főmuzeológusa gratulált az egyedülálló munkához. Elmondta, hogy eddigi pályafutásában még soha nem volt része ekkora tárgyegyüttes megújulásának. Kifejezte örömét, hogy az ikonosztázt visszaadhatják a forrásközösségnek, és így az nem egy múzeumi raktárban fog porosodni, hanem régi pompájában tündökölhet egy egyházi gyűjtemény részeként.

Terdik Szilveszter kiemelte a 2005–2006-os éveket, amikor felfedezték ezt az ikonosztázt. Akkor még nem gondolta senki, hogy ennek a felújítása másfél évtizeden belül megvalósulhat. A 2009–2010-es évben a Néprajzi Múzeum pályázata révén az alapképeket és két konzolasztalt restauráltak ugyan, de a teljességre nem is mertek gondolni. Kiemelkedő és megbecsülésre méltó, hogy össze tudott állni egy olyan restaurátorcsoport, akik ilyen nagy volumenű munkát jó szakmai és emberi együttműködésben tudtak megvalósítani.

Külön köszönet illeti a Néprajzi Múzeum munkatársait, akik rendelkezésre bocsájtották a tárgyakat, és nem zárták el a kincseiket.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria