Egy este a bánsági bolgárokról a temesvári székesegyházban

Az esti szentmisét követően Lauš Nikola kanonok, püspöki irodaigazgató imával nyitotta meg az estét. Megemlékezett Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú nagyváradi püspökről is, aki egy ideig a Bega-parti városban élt, és a temesvári székesegyházban részesült a bérmálás szentségében.

Lauš Nikola kiemelte azt a mélyen keresztény, a felebarátról való gondoskodást középpontba állító lelkületet, amelyben az est folyamán felidézett két személyiség, Nikola Stanislavich püspök és Telbisz Károly polgármester különböző korokban és különböző tisztségekben Temesváron tevékenykedett.

A Romániai Bánsági Bolgárok Szövetsége részéről Gheorghe Nakov parlamenti képviselő, Bulgária temesvári tiszteletbeli konzulja örömét és köszönetét fejezte ki, hogy a rendezvénynek a temesvári székesegyház adott otthont. Kiemelte a püspökség szerepét a temesvári egyházmegye területén élő római katolikus nemzeti kisebbségek hitének, nyelvének és identitásának megőrzésében, valamint Gheorghe Augustinov és a Temesvári Bolgár Perszonális Plébánia tevékenységét. A romániai bolgár kisebbség parlamenti képviselője felhívta a figyelmet az ebből az alkalomból a templomban kialakított festészeti kiállításra. A vallási témájú alkotások a szerbiai Krila Anđela (Angyalszárnyak) szervezettel együtt rendezett alkotótáborban készültek.

Ezt követően Gheorghe Augustinov, a temesvári bolgár plébánia plébánosa bolgár és román nyelvű beszédében felidézte Boldog Bogdánffy Szilárd áldozatos lelkületét, aki fiatal papként éppen a bolgár személyi plébánia mai templomában, a Notre Dame-templomban mutatta be első szentmiséjét.

Megemlékezett Michael Kurth óbesenyői plébánosról is, akit 1944 szeptemberében a Vörös Hadsereg katonái a falu határában öltek meg, mert lelkipásztorként teljesítette kötelességét. 

Nikola Stanislavich püspök, a bánsági katolikusok főpásztora és a bolgárok bánsági letelepedésének előmozdítója című előadásában Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros annak a püspöknek az életéről és tevékenységéről beszélt, akire mint papra, ferences szerzetesre, plébánosra és a száműzetésben élő népének atyjára emlékezik az utókor.

Nikola Stanislavich a craiovai székhelyű nikápolyi egyházmegye, valamint a Havasalföldi Apostoli Vikariátus főpásztora, később Temesvár székhellyel csanádi püspök lett; nevéhez fűződik a temesvári székesegyház építésének megkezdése is. Az egyházmegye valamennyi katolikus hívének atyja volt: felkereste és megáldotta közösségeiket, plébániákba és esperesi kerületekbe szervezte őket. Sírkövén – a székesegyház kriptájában található püspöki síremlékek közül a legrégebbi – egy felszólítás, egy kérés és egyben Nikola Stanislavich emberi mivoltának egyszerű meghatározása olvasható: „Peccator. Orate Deum pro eo!” – „Bűnös. Imádkozzatok érte Istenhez!” (...)

Az esten a Zvanče gyermekkórus – Elena Doycheva-Dragomir tanárnő szólójával – előadta Assisi Szent Ferenc közismert Dolce Sentire című énekét. A mű kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a bánsági bolgárok története az évszázadok során szorosan összefonódott a ferences szerzetesek tevékenységével.

Az est imával és a székesegyház kriptájának megtekintésével zárult.

A rendezvény a bánsági bolgárok múltjának és személyiségeinek egy kis, de jelentős szeletét idézte fel, akik maradandó nyomot hagytak Temesvár és az egész régió történetében.

Az eseményről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye 

Magyar Kurír