Elhunyt Alojz Tkáč nyugalmazott kassai érsek

A Szlovák Püspöki Konferencia elnöke, Bernard Bober kassai metropolita-érsek május 23-án így emlékezett vissza az emeritus érsekre, a sajtónak nyilatkozva: „Nagyon szép kötelék fűz hozzá, mert papok és püspökök vagyunk, és főként mert szomszédok voltunk. Ő Dubník alatt volt Cservenicán, én pedig Kecerovcén a ’90-es évek előtt, így ismertük egymást. (...) 20 évet töltöttem vele együtt a hivatalban, majd jött egy másik segédpüspök, Stanislav Stolárik. Jó hármast alkottunk. Nagyon jó volt kapcsolatunk, jól tudtunk kommunikálni egymással. Fontos volt számára, hogy az egyházmegye valóban megújuljon, minden struktúrájában, ami a kilencvenes években sikerült is. Több mint száz új templomot áldott meg és szentelt fel; megújította a szemináriumot, amelyet 1950-ben bezártak; helyreállította az egyházi struktúrákat, és minden évben újabb és újabb papok érkeztek a plébániáinkra, érthető módon neki köszönhetően, és a szabadságnak, amely a ’90-es évek után jött el, nagy ajándékként a totalitarizmus idején történt üldözések után.

Jó természete volt. Társaságkedvelő volt, szerény. Mindig emlékeztetett bennünket, hogy mindenben, evésben, ivásban legyünk mértékletesek, és mindig örült, ha jó dolgokat hallott a papokról, amikor az emberek felkeresték. Mindig látszott rajta, hogy boldog, hogy nem hiábavalóak az erőfeszítései.

Az egyházmegye érsekeként és püspökeként én lettem az utódja. 2010-ben vettem át a hivatalt, és azóta itt laktunk együtt. Amennyire tudott, segített. Feladatot kért, továbbra is ki akart menni a terepre, hogy találkozzon a papokkal. Több ideje volt, nyugodtabb volt, adminisztratív feladatai voltak. Emeritusként is nagyon szeretett dolgozni. A további éveket a gyengeség, betegsége jellemezte. (...)

Arra kérek mindenkit, hogy imádkozzanak Aloysius emeritus érsekünkért. Minden évet és minden napot örömben töltött, még ha az egészsége már nem is volt a régi. Ahogy ő fogalmazott: az öregség, a hosszú élet áldás, de nagy kereszttel is jár. Búcsúzzunk tőle e gondolatával. Arra kérek minden jóakaratú embert, aki ismerte őt és kapcsolatban állt vele, hogy emlékezzenek rá jó szívvel, és kívánjanak neki örök találkozást a megdicsőült Egyházban” – mondta Bernard Bober kassai érsek.

*

Alojz Tkáč 1934. március 2-án született Ohradzanyban (Homonnai járás). Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Humennében végezte. Két évig a pozsonyi Comenius Egyetem filozófiai karán, majd 1961-ig ugyanitt a Cirill és Metód Római Katolikus Teológiai Karon tanult.

1961. június 25-én szentelték pappá. Fél évvel szentelése után kétéves sorkatonai szolgálatra kellett bevonulnia.

1974-ben nyilvános beszédben bírálta az akkori állami hatóságok egyházellenes lépéseit. A külföldi sajtó széles körben beszámolt erről, ami nem kerülte el az állambiztonsági szolgálat figyelmét sem. Visszavonták a papi szolgálat gyakorlására vonatkozó állami engedélyét. 1983-ig villamosvezetőként és az állami erdészet munkatársaként dolgozott Kassán.

Miután 1983-ban visszatérhetett a lelkipásztori szolgálatba, a cservenicai plébánia adminisztrátoraként tevékenykedett. II. János Pál pápa 1990. február 14-én kassai püspökké, 1995. március 31-én kassai érsek-metropolitává nevezte ki.

A lengyel pápa 1995. július 2-án, kassai látogatása és a három kassai vértanú szentté avatása alkalmával palliumot adományozott Alojz Tkáč érseknek. A kassai metropolita-érseki tisztséget 2010. július 10-én adta át. Az emeritus érsek lelkes önkéntes véradóként állami elismerésben is részesült.

Forrás és fotó: ke-arcidieceza.sk

Magyar Kurír