Esztergomi beszélgetések másképpen: Csókay András és Fodor Réka járványról, misszióról, családról

A koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések következtében az „Így látják ők… az Istent, a világot, a hitet” mottóval meghirdetett eseményre ezúttal a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőségében került sor; a beszélgetést a katolikus rádió és a Bonum Televízió élőben közvetítette.

Zsuffa Tünde a közelmúltban Erdélyben járt, ahol Böjte Csaba testvérrel együtt népszerűsítette a Budapesten szeptemberben megrendezendő eucharisztikus kongresszust, és mivel a járvány Romániában is felütötte fejét, úgy döntött, hogy önként karanténba vonul. Ezért nem tudott személyesen jelen lenni a beszélgetésen, telefonon keresztül köszöntötte a hallgatókat, nézőket.

Hírportálunk főszerkesztője a  budapest-angyalföldi Szent Mihály-templom diakónusa. A plébánosa akadályoztatása okán többször mutatott be igeliturgiát a héten, amelyen jelen volt egy kedves idős hölgy is, aki elmesélte: mivel veszélyeztetett korú, a munkahelyéről hazaküldték. Ám eljött a templomi szertartásra. A kérdésre, hogy ha azzal a céllal küldték haza a munkahelyéről, hogy megvédjék, és otthon kellene maradnia, miért jött el a templomba, nem tudott válaszolni. Adódik a kérdés: miért kell komolyan venni az orvosi, hatósági iránymutatásokat?

Fodor Réka elmondta: az adatok szerint a második legfertőzöttebb országban, Olaszországban az áldozatok 81,3 százaléka az idősek közül kerül ki. Ez számunkra is komoly figyelmeztetés. Ennek ellenére azt látja, hogy például az áruházak tele vannak idősekkel, akiknek meg kellene érteniük, az ő érdekük, hogy lehetőleg ne mozduljanak ki az otthonukból. A cél a járvány időben való széthúzása, elnyújtása. Nincs ugyanis elég lélegeztetőgép, és ha nagy tömegekben betegszenek meg az emberek, félő, hogy az fog történni, mint Milánóban: az orvosnak el kell döntenie, hogy ki maradjon életben több beteg közül.

Csókay András, a Honvédkórház idegsebész főorvosa elmondta, a kórház minden részletre kiterjedő rendszert épített ki a betegek ellátására. Ugyanakkor rávilágított: a vírus elleni harcban kiemelkedő szerepe van az immunrendszernek, amelynek legnagyobb ellenségei a stressz és a félelem, ezeknek pedig egyetlen igazi elűzője Jézus Krisztus. A félelmet mélységében csak ő tudja feloldani, azzal, hogy feltámadt a halálból. Nincs tehát halál, csak átlépés ebből a földi életből az öröklétbe.

Ha az ember őszinte lelkiismeret-vizsgálatot végez, akkor azzal már bűnbánatot is gyakorol, tartozzon bármelyik valláshoz is. Magyarországon jelenleg nincs keresztényüldözés, kegyelmi időszakban élünk, de nem szabad elkényelmesednünk, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket.

Az idegsebész arra is kitért, hogy a tudomány teremtője is Isten. Heisenberget idézte: „Ha a tudomány poharából iszol, könnyen ateistává válsz, de a pohár alján ott van Isten.”

Kuzmányi István közbevetette: valóban nincs nálunk keresztényüldözés; az a veszély, hogy elkényelmesedünk. Lehetséges azonban, hogy a járvánnyal elérkezett a tanúságtevés időszaka, kérdés, hogy tudunk-e ebben a vészhelyzetben csendben, fegyelmezetten viselkedni. Lehet, hogy most önfegyelemre tanít minket az Úristen.

A Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője megemlítette, hogy Teréz anya – leveleinek tanúsága szerint – látva a tömeges emberi nyomorúságot, nem érezte mindig Isten közelségét, végül azonban, rengeteg lelki gyötrődés után meghallotta az Úr hangját. Csókay András hozzáfűzte: a járvány nagy lehetőség a bűnbánatra, és a jóval nagyobb megtérésre, mert jelenleg sokan vannak a „vasárnapi keresztények”.

A kérdésre, hogyan lettek missziós orvosok, Fodor Réka azt válaszolta, neki ez gyermekkori álma volt; elolvasta Albert Schweitzer önéletírását, és elhatározta, ő is missziós orvos lesz. Évtizedekig kellett azonban várnia arra, hogy megvalósuljon ez a vágya. Elsőéves egyetemistaként súlyos koponyaalapi sérülést szenvedett, sokáig feküdt kórházban, életveszélyes állapotban, már az csoda volt, hogy felépült, és nem kellett évet halasztania. Ez a rendszerváltozás körüli időben volt. Az egyetemista Réka félbeszakította tanulmányait, kiment Párizsba, és egy évig utcazenélésből tartotta fenn magát. Nem akart visszajönni. Akkoriban még nem volt hívő, de visszagondolva úgy érzi, Isten hívásának engedett, amikor mégis hazajött, ösztöneitől vezérelve. Elvégezte az orvosit, háziorvosként dolgozott, közben eltelt húsz év. 2015-ben olvasta, hogy Ugandába keresnek missziós orvost. Jelentkezett, és azóta évente kétszer-háromszor három-négy hétig szolgál Nigériában.

Az ugandai útjával kapcsolatban elmondta, az még nem katolikus misszió volt, Jézus csak mellékszereplőként jelent meg benne, ott a humánum dominált. Csókay András közbevetette: a humanitárius szolgálat veszélyeket is rejt magában; előfordul például, hogy az abban részt vevők abortusztablettát osztanak. A missziós orvoslás középpontjában Jézusnak kell lennie, Ő a forrás. Ahogyan Teréz anya számára is az volt: minden szenvedőben Krisztust látta.

A kérdésre, hogy miért nem lett pap, Csókay András így válaszolt: már tizenöt-tizenhat éves korában szerelmes volt a nőbe, aki a felesége lett, és azóta is tart ez a szerelem. Mivel a gimnáziumban a biológiatanárával feszült volt a kapcsolata, félt, hogy nem veszik fel az orvosira, és akkor két évre elviszik katonának, elszakad a szerelmétől. Ezért aztán a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, amit el is végzett, és csak később, huszonhét éves korában, amikor már felesége volt és két gyermeke, jelentkezett az orvosira.

Kuzmányi István megemlítette, hogy az ő felesége súlyos keresztet hordoz, több helyen szolgál, tanár és anya is egy személyben. Feltette a kérdést: Réka és András társa mennyiben partner abban, hogy végezhessék orvosmissziós küldetésüket? Fodor Réka a legnagyobb elismerés hangján beszélt a férjéről, aki elképesztő mennyiségű háttérmunkát végez az ő érdekében, folyamatosan bátorítja, ellátja a gyerekeiket a távollétében. Mindenben mellette áll. Csókay Andás hasonlóan nyilatkozott a feleségéről, hozzátéve: biztos háttér nélkül lehetetlen végezni az orvosmissziót, az itthon maradt társnak ugyanolyan nehéz, mint annak, aki odakint van.

Az idegsebész nyíltan beszélt arról is, hogy több mint négy évtizeddel a megismerkedésük után még mindig szerelmes a feleségébe, élete szerelmébe. Ez lehetetlen lenne, ha csak emberi erőforrásból táplálkozna, és nem Krisztusból. Emberként mindenki megunható. Ha azonban felismerjük a másikban Isten arcát, akkor megunhatatlanná válik, mert Isten megunhatatlan. A házasságban „szerelmi háromszögben” kell élnünk – mondta Csókay András: férj és feleség – Istennel, minden élő forrásával együtt.

Réka hozzátette: ha együtt van a család, esténként együtt elmondanak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, köszönetet mondanak a napért, és megbeszélik, hogy kivel tesznek jót másnap. Elmesélte, egyik alkalommal magával vitte az orvosmisszióba a tizenhat éves lányát is, akit annyira megragadott a nigériaiak hite, hogy azóta mindennap jár szentmisére, és lelkinaplót ír.

Csókay András szavaiból kiderült: ők ebben a formában nem imádkoznak együtt otthon, de a feleségével mindennap elmondják azt az imát, amit a hat évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt kisfiuk imádkozott, Marci-imának nevezik. Az idegsebész minden reggel egy órát szemlélődő imával tölt, valamint rózsafüzért is imádkozik. A műtéteknél pedig teljesen természetes, hogy fohászkodik. Csókay András vallja: a szenvedésünket is fel kell ajánlanunk az Úrnak: „Te tudod, Uram, hogy mi a jó nekem, vagy annak, akit magadhoz szólítottál.”

Fia halála kapcsán úgy fogalmazott: a sorstól kapott szenvedésnek nem örülünk, de a misztikus ima hatalmas kegyelmi tapasztalást hoz az életünkben. A professzor ismét szóba hozta a koronavírus-járványt: minden bűn alapja az, hogy Európa az elmúlt évszázadokban elfordult Istentől. Most a Teremtőre kellene bíznunk, hogy hozza helyre a dolgokat, ami nem biztos, hogy úgy alakul majd, ahogyan mi azt szeretnénk. Ha azonban megint csak saját erőnkre akarunk támaszkodni, ismételten helytelen útra tévedünk, megint elrontjuk a dolgot. Csókay professzor azt is kiemelte, hogy Erdő Péter bíboros koronavírus-járvány kapcsán írt imája csodálatosan lefedi a helyzetet és a feladatunkat.

Kuzmányi István megkérdezte azt is, hogy a misszióban tragédiákkal találkozva feltették-e a kérdést: „Uram, miért?” Fodor Réka válaszából kiderült: naponta körülbelül kétszáz beteget lát el, rengetegen meghalnak, mivel Nigériában nincs társadalombiztosítás, ezért a népesség negyven százaléka (körülbelül 76 millió ember – B. D.) nem jut orvosi ellátáshoz, ha pedig mégis, akkor az olyan drága, hogy a család földönfutóvá válik. Az orvosok csak akkor látják el a beteget, ha előre leteszi a pénzt. Felidézett egy esetet, amikor egy kisfiú meghalt agyhártyagyulladásban, mert mire a szülei előteremtették a pénzt a kezelésre, már késő volt. Akkor sírt tehetetlenségében, és eszébe jutott, itthon kisszerű dolgok miatt panaszkodunk, és nem tudjuk értékelni, hogy valójában milyen jól, kényelemben élünk. Ami viszont katartikus élményt jelentett számára, hogy másnap a templomban a kisfiú édesanyja dicsőítette Istent, mert biztos volt benne, hogy a gyermeke a mennybe került. A temetéseken a hozzátartozók, barátok nem sírnak; énekelnek, hogy az elhunyt üdvözült. (Fodor Réka 2016-ban hozta létre az Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítványt, amelynek célja, hogy elmaradottabb országokba, térségekbe és katasztrófa sújtotta területekre egészségügyi missziókat szervezzen, és ott egészségügyi ismeretterjesztést végezzen. Számlaszám: Afréka Alapítvány 10101346–27099400–01004002 – a szerk.)

A nigériaiak hitével kapcsolatban Fodor Réka elmondta, hogy a szentmiséken öt–tízezer ember vesz részt; a liturgia ugyanaz, mint nálunk, de valódi örömünnep, a hívők énekelnek, táncolnak. Az áldozás átlagosan negyven percig tart. Csókay András hozzáfűzte: a nigériaiak hite élő hit, mi, európaiak tanulhatnánk tőlük. A Szentlélek olyan hatalmas forrás számukra, ami folyamatosan áramlik feléjük. A Krisztusba vetett hitükből fakad az örömük, jövőbe vetett reményük. Enélkül ki sem bírnák a nyomorúságot, amiben élnek, és amit az európai ember el sem tud képzelni. Afrikában Isten kegyelmében élnek a hívők.

Egy hallgató kérdésére, hogy vannak a szétválasztott bangladesi sziámi ikrek, Csókay András elmondta: az egyik kislány teljesen jól van, a másik sajnos rosszabb állapotban, mivel a műtét utáni 33. napon erősen bevérzett. Feláll, eszik, de a külvilágra nem úgy reagál, ahogyan egy hároméves gyermeknek reagálnia kellene. A több mint harmincórás műtétet irányító idegsebész ezúttal is megköszönte a több százezres háttérimát, ami átsegítette őket a holtponton. Azt, hogy ennek ellenére az egyik kislánynál csak sebészi sikerről beszélhetünk, a professzor azzal magyarázta, hogy nem jól kezelte azokat az időnkénti, rosszindulatú jelenségeket, melyek a háttérimákat kísérték.

Fodor Réka és Csókay András is nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke lehet. Csókay professzor leszögezte: az Oltáriszentségben valóban Krisztus van jelen, gyógyulásunk legbiztosabb útja, ha magunkhoz vesszük őt. Hozzátette: az eucharisztikus csodákat orvosi vizsgálatok bizonyítják.

Fodor Réka elmondta: természetesen nem lehet mindenki missziós orvos, a lényeg, hogy mindenki a saját hivatását űzze, amit a Jóisten belétáplált. Csókay András az imaélet fontosságára figyelmeztetett: az ima révén a Jóisten megmutatja mindnyájunk számára, hogy mi a küldetésünk itt a földön, amit végeznünk kell. Az ima utazás a lelkünk mélyére, ahol találkozunk a bennünk élő valóságos Krisztussal.

A beszélgetés résztvevői végül mindenkit arra buzdítottak, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége, valamint Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökeinek közös imafelhívásához, hogy a déli Mária-imádságot követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével.

Fotó: Ambus Marcsi/NEK

Bodnár Dániel/Magyar Kurír