Felfelé nyitott szavak – Martin Werlen a tágasságról

Nézőpont – 2020. október 25., vasárnap | 20:23

Október 12-én jelent meg a bencés Martin Werlen, egykori einsiedelni apát új könyve, Ki a csigaházból! címmel. A szerző a könyv megjelenése kapcsán tett nyilatkozatából idéz Facebook-oldalán a Vigilia szerkesztősége.

Ha komolyan vesszük a farizeusokkal kapcsolatos evangéliumi helyeket, azonnal megláthatjuk, mennyire jól ismerjük ezeket a jelenségeket. Igazán aktuálisak ezek a viták. Azt a kérdést például, hogy ki a felebarátom, Jézus átfordítja, és azt mondja, az a kérdés, hogy kinek lehetek a felebarátja. A bajban lévő embernek. Milyen gyakran fogalmaztak meg kételyeket (dubia) a farizeusok Jézusnak, hogy csapdába csalják! A törvény megszegésével vádolták Jézust. És ha ma valaki reformot akar, bizonyos körök nyomban azt mondják, ez már nem katolikus; ez már eretnekség. Jézus ugyanilyen helyzetben volt. De nem tört meg. Nem is próbálta állandóan igazolni magát. Cselekedett. És a koronaválságban kiderült:

ha nem merjük elszánni magunkat valamire, az a rendszer végét jelenti. Isten ma a hitnek ezt a bátorságát kívánja tőlünk.

Fontos, hogy ne használjuk leszűkítve a katolicitás szót. Ez pontosan az ellentéte lenne valódi jelentésének, a tágasságnak. Mutatkozzon meg Isten szeretetének tágassága a katolicitásban! Ha valaki attól fél, hogy reformok elindíthatnak valamit, s ezért azt mondja, hogy az egyháznak katolikusnak kell lennie, akkor csak a fejemet csóválom. Szerintem az egyháznak egyre katolikusabbnak kell lennie. A katolicitás olyan fogalom, amely felfelé nyitott. Nem mondhatom azt, hogy katolikus vagyok, és ennyi az egész. Ha katolikusok vagyunk, akkor úton vagyunk Isten tágassága felé. Vagy ahogyan Szent Benedek mondja: aki előrehalad a hitben, annak kitágul a szíve.

Ez a katolicitás: hogy tágas a szívünk.

Én a hegyekben nőttem fel, és most is az osztrák hegyvidéken tevékenykedem. Ilyen helyeken az ember biztonságban érzi magát, és a tekintete felfelé irányul. Ilyennek képzelem az egyházat is: biztonságban vagyunk a közösségben, amely velünk együtt úton van, és felfelé irányítja a tekintetét. Hitünk összes fontos kifejezése nyitott felfelé: a hit, a remény, a szeretet, a katolicitás. Ha megértjük ezt, nem leszünk többé kirekesztők, hanem segítünk másoknak, hogy átéljék ezt a nyitottságot. Erre a nyitottságra szeretném elvezetni az embereket, hogy ráébredjenek, mit jelent a hit, s mennyire nagy ajándék – és nem kell aggódnunk miatta, mert bármikor, bármilyen körülmények között életre válthatjuk.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria