Ferenc pápa Dublinban: A családok világtalálkozója legyen prófétai tanúságtétel

2018. augusztus 25. szombat 17:30

A Szentatya augusztus 25-én, szombaton délben a dublini várban találkozott az ír kormányfővel, majd beszédet intézett az ír miniszterelnökhöz, a kormány, a civil társadalom képviselőihez és a diplomáciai testület tagjaihoz.

A pápa köszöntötte a civil, a kulturális és a vallási élet képviselőit, a diplomáciai testület tagjait és a vendégeket. Nagyra értékelte Írország elnöke részéről a baráti fogadtatást, amely tükrözi az írek világszerte közismert szívélyes vendéglátásának hagyományát, továbbá örömét fejezte ki az Észak-Írországból érkezett küldöttség jelenléte miatt.

Mint ismeretes, Ferenc pápa azért látogatott el Írországba, hogy részt vegyen a Családok IX. Világtalálkozóján, amelyet idén Dublinban tartanak. Az Egyház valóban család a családok között és érzi annak szükségét, hogy támogassa a családokat erőfeszítéseikben, hogy hűséggel és örömmel teljesítsék az Istentől kapott hivatásukat a társadalomban. A találkozó nem pusztán lehetőség a családok számára, hogy megerősítsék elkötelezettségüket a szeretetteljes hűségre, egymás kölcsönös segítésére és az Istentől ajándékba kapott élet iránti tiszteletre, annak minden formájában, hanem tanúságot tesz egy egészséges és virágzó társadalmi szövet kifejlődéséről.

A pápa szeretné, ha a családok világtalálkozója prófétai tanúságtétel lenne az etikai és spirituális értékek gazdag örökségéről, amelyet minden nemzedéknek ápolnia és védelmeznie kell. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy észrevegyük a nehézségeket, amelyekkel családjainknak szembe kell nézniük korunk gyorsan fejlődő társadalmában, vagy aggódjunk azok miatt a hatások miatt, amelyeket a házasság és a családi élet válsága elkerülhetetlenül okoz minden szinten közösségeink jövőjét illetően. A család a társadalom összetartó ereje; jólétét nem lehet eleve adottnak tekinteni, azt elő kell mozdítani, védeni kell minden megfelelő eszközzel.

Mindnyájan a családban tettük meg első lépéseinket az életben. Ott tanultunk meg összhangban élni, uralkodni önző ösztöneinken és mindenekelőtt megkülönböztetni és keresni azokat az értékeket, amelyek valódi értelmet adnak életünknek. Ha az egész világról úgy beszélünk, mint egyetlen családról, ez azért van, mert elismerjük közös emberi mivoltunk kötelékeit, érezzük az egységre és a szolidaritásra szóló hívást, különös tekintettel leggyengébb testvéreinkre. Ugyanakkor túl gyakran tehetetlennek érezzük magunkat az olyan kitartóan fennálló rosszal szemben, mint a faji és etnikai gyűlölet, a kezelhetetlen konfliktusok, az erőszak, amelyek semmibe sem veszik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat, a növekvő szakadék a gazdagok és a szegények között. Mind a politikai, mind a társadalmi életben nagy szükség van rá, hogy ismét valóban a népek családjának érezzük magunkat és soha ne veszítsük el reményünket és bátorságunkat, hanem kitartóan eleget tegyünk erkölcsi kötelességünknek és a béke munkásai, egymás őrzői legyünk.

A pápa felidézte az ország közelmúltjának történetét: Írországban hosszú konfliktus választotta el egyetlen család testvéreit egymástól. Húsz évvel ezelőtt a nemzetközi közösség figyelemmel követte Észak-Írország eseményeit, amelyek a nagypénteki egyezmény aláírásához vezettek. Az ír kormány, Észak-Írország politikai, vallási és polgári vezetőivel és a brit kormánnyal egységben, a világ vezetőinek támogatásával megteremtette a mindkét oldalon kimondhatatlan szenvedéseket okozott konfliktus békés rendezésének kereteit. A pápa reményének adott hangot, hogy a két évtizede tartó békefolyamat tovább folytatódik és leküzd minden, még fennálló akadályt.

Az evangélium arra emlékeztet bennünket, hogy a valódi béke végső soron Isten ajándéka, de szüntelenül igényli részünkről a megtérést. E spirituális alap nélkül a nemzetek egyetlen családjának eszményképe pusztán üres közhely marad. A gazdasági, pénzügyi jólét önmagában nem vezet el egy igazságosabb társadalmi rendhez. A materialista „használd és dobd el” kultúra egyre közönyösebbé tett bennünket a szegények és a legvédtelenebbek iránt, beleértve a meg nem születetteket, akiket magához az élethez való jogtól fosztanak meg. Lelkiismeretünk számára ma talán a legzavaróbb kihívást a tömeges bevándorlás által okozott menekültügyi válság jelenti, amely nem fog megszűnni és amelynek megoldása bölcsességet, széles látókört és a helyzethez való humanitárius megfontolást igényel, amely messze túlmutat a nagyon rövid távú politikai döntéseken.

A pápa utalt arra a súlyos botrányra, amelyet Írországban egyháziak fiatalokkal való visszaélése okozott. Az egyházi vezetők – püspökök, szerzetes-elöljárók, papok és mások – kudarca, hogy megfelelő módon kezeljék ezeket a visszataszító bűncselekményeket, joggal keltett felháborodást, továbbra is fájdalom és szégyen forrása marad a katolikus közösség számára. Maga a pápa is osztozik ezekben az érzésekben. Emlékeztetett rá, hogy előde, Benedek pápa is elismerte ennek a helyzetnek a súlyosságát, követelve, hogy „valódi, evangéliumi, igazságos és hatékony” intézkedésekkel válaszoljanak a bizalomnak erre az elárulására. Ferenc pápa utalt a napokban írt dokumentumára, az Isten népéhez szóló levelére, amelyben még nagyobb elkötelezettségre hív annak érdekében, hogy ezt a csapást megszüntessék az Egyházban bármi áron. Minden gyermek ténylegesen Isten értékes ajándéka. Az ír helyi egyház, a múltban és a jelenben előmozdította a gyermekek jólétét. A pápa reménye, hogy a visszaélések botránya arra szolgál, hogy még jobban hangsúlyozzák a kiskorúak és a sebezhető felnőttek védelmének fontosságát az egész társadalom részéről.

A Szentszék csaknem kilencven évvel ezelőtt az első nemzetközi intézmények között volt, amelyek elismerték az Ír Szabadállamot. Ez a kezdeményezés az összhang és az együttműködés éveinek kezdetét jelentette, csak egy felhő tűnt fel átmenetileg a láthatáron. A közelmúltban mindkét fél jóakarata jelentősen hozzájárult ezeknek a baráti kapcsolatoknak az ígéretes megújításához, mindenki javát szolgálva.

Ennek a történetnek a szálai másfél ezer évre nyúlnak vissza, amikor a keresztény üzenet, Palladius és Patrik igehirdetése révén otthonra talált Írországban, az ír élet és kultúra integráns részévé vált. Sok szent és tudós kapott ihletet arra, hogy elhagyja ezeket a partokat és elvigye az újonnan kapott hitet más vidékekre. Ezen a szigeten a monachizmus, mint a civilizáció és a művészi kreativitás forrása, csodálatos fejezetet írt az ország és az egyetemes történelem könyvébe. Ma, csakúgy, mint a múltban, az Írországban élő férfiak és nők arra vágynak, hogy gazdagítsák a nemzet életét hitükből fakadó bölcsességükkel. Írország legsötétebb óráiban megtalálták e hitben a bátorság és az elkötelezettség forrását, amely szükséges a szabadság és a méltóság, az igazságosság és a szolidaritás jövőjének megvalósításához. A keresztény üzenet integráns része volt ennek a tapasztalatnak és kialakította a sziget lakóinak nyelvét, gondolatvilágát és kultúráját.

A Szentatya azért imádkozik, hogy Írország, korunk politikai és társadalmi vitájának polifóniáját hallgatva, ne feledje el a keresztény üzenet dallamait, amelyek támaszt nyújtottak számára a múltban és amelyek a jövőben is folytathatják ezt.

Ferenc pápa beszédét fohásszal zárta: a bölcsesség, öröm és béke isteni áldása szálljon le a szeretett ír népre.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
papi-szolgalat-kommunizmus-idejen-varju-imre-atyaval-beszelgettunk-20181022155222
Papi szolgálat a kommunizmus idején – Varjú Imre atyával beszélgettünk

Varjú Imre azok között a papok között volt, akik 1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, majd a megtorlás idején börtönbe kerültek. A súlyos történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdeztük őt. A 2014-ben készült interjúnkat olvashatják nemzeti ünnepünk alkalmából.

12:00
az-eucharisztia-az-egyhaz-eletenek-forrasa-egyhazmegyei-eucharisztikus-lelkinap-oroshazan
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása – Egyházmegyei eucharisztikus lelkinap Orosházán

A második előkészületi évre meghirdetett mottó jegyében szerveztek egyházmegyei lelkinapot október 20-án a Békés megyei Orosházán. Az eseménynek a város Jézus Szíve-temploma adott otthont, melynek szomszédságában áll az egyetlen olyan kültéri emlékmű, melyet az 1938-as kettős szentévben állítottak.

2018. október 22. hétfő