Olivier Poncet, a francia vatikáni kutatások meghatározó alakja angol nyelvű nyilvános egyetemi előadást, valamint nyilvános egyetemi szemináriumot tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak és az érdeklődőknek. A kutatócsoport ezzel az eseménnyel azon alapvető feladatának tett eleget, hogy biztosítsa az egyetemi oktatás és a professzionális, nemzetközi horizontú történeti kutatás egységét, egyúttal pedig kooperatív partnere legyen a pápai gyűjtemények feltárásában jeleskedő olasz és nem olasz tudományos intézeteknek.
A francia vendégprofesszor november 14-én Franciaország és a gallikanizmus: egyház és állam kapcsolatának különleges útja a kora újkori Európában? (France and gallicanism: a peculiar way for the relations between Church and State in early modern Europe?) címmel tartott előadást.
Oliver Poncet a gallikanizmust mint történeti jelenséget vizsgálta. Feltárta e sajátos francia egyházi világnézet késő középkori gyökereit, majd kapcsolatát, viszonyát vizsgálta a nacionalizmussal, konciliarizmussal és a 16. századi reformokkal, különös tekintettel a tridenti zsinatra. Megállapítása szerint lényegében a régi szokásokon, hagyományokon nyugvó gallikán szemléletnek volt köszönhető, hogy a francia monarchia és ezzel az ország jelentős része nem vált protestánssá. A történész ismertette a gallikanizmus fénykorát is. Az előadást záró diskurzusban előkerült, hogy Magyarországon a királyi főkegyúri jog és a köré épülő Szent István-eszme, az apostoli királyság ideája játszott a gallikán irányzathoz hasonló szerepet.
Olivier Poncet november 15-i előadásában a franciák által a szentszéki levéltárakban végzett kutatásokat követte végig a kezdetektől napjainkig. A franciák már a vatikáni levéltár 1881-es megnyitása előtt kapcsolatba kerültek a szentszéki levéltári anyaggal, ugyanis Napóleon 1810-ben Párizsba vitette a főként középkori anyag jelentős részét, valamint a római és egyetemes inkvizíció iratait. Ezeknek később csak egy része került vissza az Örök Városba. A kutatás irányát, ahogy Poncet kimutatta, gyakran meghatározta, hogy ki állt az intézmény élén. A francia történeti kutatások leginkább meghatározó személyiségének Louis Duchesne abbé (1843–1922) számított, aki szinte évre pontosan Fraknói Vilmos (1842–1924) kortársa volt. Az egyháztörténész ismertette a kutatások 20. századi történetét és irányát, valamint kitért a modern technikában rejlő lehetőségekre is.
A teljes beszámoló, valamint további képek ITT érhetők el.
Forrás és fotó: MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria